A medvesaljai néptánchagyományok feltárását még mindig Tajtiban folytatjuk, az alábbi beszélgetés 1985. július 11-én készült Molnár, született Pál Máriával.
Mari néni, elénekelné a Kimentem a rétre kezdetűt…
Kimentem a rétre, ibolyát kaszálni,
Kilenc barna kislány sorába beállni.
Mind a tizenhárom kasza egyre vágja,
Gyere kisangyalom, csókot kapsz a szádra.
Ibolya, viola, tavaszi szél fújja,
Ibolyalevélből, lesz a koszorúja.
Ezt a dalt kitől tetszett tanulni?
Hát, ez már nagyon régi nóta volt, az öregektől is, meg hát…
Ezt tudta a faluban minden lány?
Nem. Nem tudták úgy felvenni a dallamát.
Vannak még további versei is?
Egy másikat szoktunk énekelni, hozzá tart a hangja.
Azt is el tetszik énekelni?
Megvágtam az újom, folyik piros vérem,
Nincsen édesanyám, ki bekösse nékem.
Gyere kisangyalom, ne restelld bekötni,
Én sem restelltem tehozzád elmenni.
Ibolya, viola, tavaszi szél fújja.
Ibolyalevélből lesz a koszorúja.
Van másik dal is?
Van. Vagy ezt a másikat szoktuk karéjba énekelni.
Hol jártál te kislány ilyen korán?
Látom a szoknyádat, harmatos már.
Rózsás kertben jártam
Ibolyát gyomláltam a számodra.
Hoztál-e ibolyát a számomra?
Hadd tűzzem a csárdás kiskalapomra.
Hadd tudja meg a világ, hogy mi szeretjük egymást,
De igazán.
Ennek csak ez a két verse van?
Már nem tudom tovább.
Ezeket a lassúban énekelték?
Igen, a lassúban.
Ki volt a lassúban a nótakezdő?
Akinek jó hangja volt, vagy aki több nótát tudott, vagy akinek eszébe jutott az újabb nóta, az kezdte.
Mari néni is kezdte?
Én is, meg Juli néni is kezdte. (Közbeszól az időközben megérkezett Juli néni: én is előénekes voltam.)
Amikor abbahagytak egy nótát, és még nem kezdték el a másikat, akkor közben folytatódott a tánc, lépegettek úgy nóta nélkül tovább?
Egy kicsit lépegettünk, míg eszébe nem jutott az új nóta valamelyikünknek.
Kettőt, négyet, vagy nyolcat lépegettek csak úgy dallam nélkül és utána újra kezdték a nótát?
Utána megint kezdtük. Pihentünk egy cseppet, csak úgy menve, csak úgy, nem eresztettük el egymást.
A dalt aztán az kezdte, akinek éppen eszébe jutott?
Hát szabadon is, akinek eszébe jutott valami szép nóta.
Volt-e olyan, hogy bekiáltották, hogy ez a nóta következik?
Nem. Mindjárt kezdte, aki tudta a körből. Egyszer úgy voltunk, nagy csoportban voltunk a határ felé, és már nem tudott senki dalolni, új nótát kezdeni. Már úgy volt, hogy csúfság lesz, mert nem tudunk dalolni. Akkor ott elkezdtem:
Aranyos kis Bözsikém, hány éves is lehettél,
Mikor engem elcsábítani kezdtél?
Tizenkettő, háromnegyed, meg egy fél.
Aranyos kis Bözsikém, gyenge leány lehettél.
Aranyos kis Bözsikém, gyere be a kiskertbe,
Szakíts rózsát aranyos kis kezedbe.
Nem szakítok, nem szeretem a szagát,
Aranyos kis Bözsikém, tavaszig járok hozzád.
Aranyos kis Bözsikém, gyere be a szobára.
Üljünk le a zöldleveles díványra.
Fel van vetve szélesre és magasra,
Aranyos kis Bözsikém, borulj a két karomba.
Ez volt rá, ez a három vers, ez összetartozott.
Ez jó volt, mert ez hosszú volt és az alatt az idő alatt lehetett új nótán gondolkodni?
Ebből lett olyan nóta, hogy még most is emlegetnek engem, hogy a Mari néni nótáját daloljuk. Az 1950-es években, olyankor, amikor mentünk kapálni a szövetkezetbe, beálltunk a sor elejébe. A csoportvezető azt mondta, hogy én ne kapáljak, álljak ki, osztan daloljam, de mindig daloljam ezt az egyet. Oszt, akárkinek mondták, hogy kezdje el, oszt senki sem tudta úgy, mint a Mari néni. Úgy megtetszett ez a nóta, hogy mindenütt ez volt a koledanóta.
Ezt a szövetkezetben mondta a csoportvezető?
Igen, ott a szövetkezetben.
Jutott-e még az eszébe további ilyen szép lassú dal, mert gondolom, hogy míg maga ezt énekelte, addig a többieknek újabb dalok jutottak az eszükbe?
Nem találtak ki semmit, csak várták, hogy én mindig azt mondjam, de már én meguntam. Már nem akartam annyiszor elmondani, de csak kértek, mondja el még Mari néni, maga ezt a legjobban tudja.
A karéjosnak, illetve karikázónak, ahogyan itt maguknál is hívják a táncot, a lassú része sokáig tartott?
Soká.
Akkor ott biztosan nagyon sok nótát kellett énekelni?
Sokat, sokat.
A fiúk is beálltak a lassú részbe?
Be bizony. Aztán együtt ugrostunk. Még akkor együtt nevelkedtünk. Úgy nevelkedtünk együtt a barátokkal, mint a testvérek. Már azokkal, akik hozzánk valók voltak. Mindenki a maga korosztályával.
Volt több csapat is?
Volt. A kisebbek megint külön csapatba jártak. Voltak tőlünk nagyobbak is, azok már nem eresztettek minket magok közé.
Tehát minden korosztálynak külön csapata volt?
Igen, a serdülő lányok, a kicsik – azok még kapdosták a nagyobbak szoknyáit. Kérték őket, hogy „engedjetek magatokhoz”, de azok nem engedték, ezért azok is ott sürögtek a közelükbe.
Ott sürögtek és tanulták a dalokat?
Igen, a kicsik is gyakran jelen voltak.
Nem születtem én a csókra, sem a szerelemre.
A szerelem megtanított örök türelemre,
Mert az az út, melyen járok, töviseket termel,
Énnekem a jóisten csak bánatot teremtett.
Ha majd egyszer koporsómat kiviszitek csendben,
Dobjatok egy szál virágot le a sírgödörbe.
Legalább a sírgödörben legyen édes álmom,
Úgysem volt az életemben soha boldogságom.
Temetőben van egy új sír, fejfa is van rajta,
Rászállott egy fehér galamb, a párját siratja.
Fehér szárnyú törött galamb, mindig csak azt döngyi,
Itt nyugszik egy olyan egyén, aki boldog akart lenni.
Amikor felgyorsul a karéj, akkor ugyanazon dalokat énekelték gyorsabb tempóban, mint a lassúnál, vagy volt külön dal a gyorsra is?
Akkor már minden ki volt találva, hogy melyikre kell jobban ugrani, hogy jobban vigadjék az ember.
Remélem egy-kettő azokból a vidámabbakból is eszébe jut?
Édes anyám, kedves anyám, csak egy a kérésem,
Szürke ruhát, szürke ruhát, csináltasson nékem.
Szürke ruhát, sej, haj, ezüstgombot rája,
Ez illik, illik, illik, ez illik, illik, illik a magyar kislányra.
Amikor gyorsabban énekeltek, akkor gyorsabban pergett a tánc is?
Akkor gyorsabban mentünk a karéjban is.
Futottak, vagy milyen lépéssel haladtak?
Futóssal – feláll és mutatja, a kör mentén oldalt srégen futva. A kör jobbra halad, a lépés lent hangsúlyos rida lépés.
Volt-e a táncnak olyan része, amikor a nagy kör szétszakadt párokra és párokban forogtak tovább?
Volt. Olyan is előfordult, ha nagyon sokan voltunk a körben, akkor kialakult egy belső kör is és azt fogta körbe a karéj. Volt a nagy kör és azon belül a kisebb kör. Ez akkor fordult elő, ha túl sokan voltunk a nagy körben, hogy senki ne sértődjön meg, hát bevettük a kis körbe, hogy mindenki vigadjon.
A körtánc azután hogyan bomlott fel, a végén párokra szakadtak?
Párokra szakadtak. Az ember kifárad mindenben. A táncban is.
Volt olyan is, hogy valaki magában forgott, amikor már párokra szakadtak és neki nem jutott pár. A fiúk még legjobban, még akkor rázták magukat.
Olyankor a fiúk valami figurát is csináltak?
Ők maguk ott járták, de mi már nem mentünk hozzájuk.
Olyan nem volt-e, hogy csapásoltak és tapsoltak közben?
Tapsoltak bizony. Meg vittek volna táncolni is, de már nem mentünk, mert ki voltunk fáradva.
A vasárnapi táncoknak, játékoknak volt-e olyan folytatása, hogy a zenekar is bekapcsolódott, hogy valamilyen zeneszerszám került elő?
Nem. Nem volt zene. Csak akkor volt zene, ha fogadtak cigányt a mulatságba.
Nem mulatságra, hanem ezekre a vasárnap délutáni táncokra gondolok. Itt nem volt olyasmi, hogy valaki elvitte volna a citeráját, vagy harmonikáját és azon játszott volna a tánchoz?
Olyan volt. Citeráztak is, meg harmonikáztak is. Az segítette a vigalmat.
Olyankor, ha párokra szakadt a kör, folytatódott tovább a táncolás?
Igen, olyankor folytatták csárdásban.
Dombon van a, dombon van a besztercei kaszárnya,
Huszároknak, nem bakáknak van az oda csinálva.
Kelet felől van az ablaka, hideg szél fúj be rajta,
Arra járnak a leányok, kacsingatnak be rajta.
Amely lánynak libatollból van az ágya felvetve,
Barna legény, ha lefekszik, jaj, de mélyen elalszik.
Nem hiába ihahaha, híres, nevezetes a liba,
Sok szerelmes leveleket megír annak a tolla.
Ez is nagyon szép. Ezt is gyorsban szokták táncolni, vagy a gyorsban is, meg a lassúban is?
Ez tartozik mindenikbe.
Kiskertembe, igaz-e babám, rozmaringot ültettem, igaz-e babám?
Este, reggel, igaz-e babám, könnyeimmel öntöztem, igaz-e babám?
Megártott a tövének, meg annak a gyenge leveleinek,
Jaj, de boldogtalan az a lány, ki hisz a legénynek, igaz-e babám.
Én is meghittem egynek, meg is csalta az én árva szívemet,
Jaj, de boldogtalan az a lány, ki hisz a legénynek tíz óra után.