Magával ragadó Arany János-emlékestet szervezett június 17-én Királyhelmecen a Mécs László Polgári Társulás és Királyhelmec városa. A Városi Művelődési Központban megtartott rendezvényt a Kassáról érkezett dr. Máté László tanár, író vezette.
Máté László nem ünnepi beszédet mondott, hanem a közreműködőkkel együtt „Arany-országba”, egy „Arany-világba” invitálta a jelenlévőket azzal a szándékkal, hogy a megemlékezés eredményeként mindnyájan egy értékes kinccsel, egy „arannyal” gazdagodjanak.
Az előadó által felidézett Arany-pillanatokat versek és hegedűkísérettel elhangzott megzenésített versek tették élethűvé. A költemények a királyhelmeci magyar oktatási intézmények diákjai, valamint Ung-vidéki szereplők előadásában hangzottak el.
Máté László előadásában felelevenítette Arany János életútját, életének fontos helyszíneit, valamint kitért Arany és Petőfi barátságára. Az 1848-as időszakot, amikor Arany nemzetőrnek állt, a megzenésített formában elhangzott Nemzetőr dal segített felidézni. A történelmi események idővonalán haladva a Haj, ne hátra, haj előre, a Ráchel siralma, és a Letészem a lantot című költemények vezették az emlékezőket Arany világába.
Az előadó az emlékezés további részében a Családi kör című költemény kapcsán az akkori és a mai kor családszemléletét hasonlította össze. Így fogalmazott: „Arany János, a magyar líra szelíd géniusza bensőséges családi légkörben mutatja a nemzeti közösséget. Ebben a versben minden a helyén van: apa, anya, gyerekek, tárgyak, állatok, az érkező idegen. Globalizációs világunkban gyakoriak a széteső családok, a számítógép, mobiltelefon, televízió, az önzés, a szerénység hiánya, amely azt eredményezi, hogy sok esetben felbomlik ez az ideális családi légkör, amely a nemzet alapja.”
A walesi bárdok keletkezésének társadalmi körülményeit felidézve, majd a verset meghallgatva említést tett arról, hogy az idén a walesi Montgomery polgármestere posztumusz Montgomery Szabad Polgára címet adományozott Arany Jánosnak, mert az ötszáz walesi bárd lemészárlását többen ismerik Magyarországon, mint Walesben.
Máté László Arany János balladáit a plasztikus költői képalkotás mesterműveinek, szinte képzőművészeti alkotásoknak titulálja. Az ismert balladákból idézve rámutatott, hogy nem hiába nevezték Aranyt a balladák Shakespearejének. Jövőbe mutató biztató gondolatait az előadó Széchenyi emlékezete 24. versszakának idézetével tetézte, kiemelve annak utolsó sorát, miszerint „….az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
A program további részében Arany János A betyár című megzenésített költeményének elhangzása arra is utalt, hogy a költő maga is szeretett énekelni, és dalgyűjteményt is összeállított. Arany életútján végighaladva a létösszegző írásnak is tekinthető Epilógus hangzott el, majd olyan idézetek következtek az előadó gyűjteményéből, amelyeket mások írtak Aranyról. Az előadó Arany költői és emberi nagyságát tetézve említette többek között Szerb Antalt, aki a magyar szellemi élet sugárzási pontjának tekintette Aranyt. Németh László a legnagyobb magyar költőnek tartotta, Kosztolányi arra intette a költőket, hogy minden nap olvassanak Aranyt, Márai az emigrációba Arany-kötetet vitt magával, ahogyan Radnóti is a munkaszolgálatra. Fábry Zoltán és Szabó Dezső szintén Arany költeményeinek olvasására bíztatta az embereket.
Máté László az emlékezés zárszavában Arany János költői életútját így összegezte: „Arany János egész életében megmaradt nemzetőrnek, halála után pedig művei töltik ki a nemzetőri szerepet. Emberként, magyarként, költőként is csodálatos örökségünk. Költészete igazi költői szépség, emberi jóság, minden pillanatban szívmelengető érzés, élmény.” Olvassuk Aranyt – intette a jelenlévőket Máté László, aki említést tett a magyar nemzet fogyásáról, a magyar nyelv visszaszorulásáról, a magyar gyerekek magyar iskolába való beíratásáról is. Mindez ma is nemzetőröket, modern nemzetőröket igényel. „Soha, soha, soha ne adjuk fel!”– e szavakkal zárta Máté László a lélekemelő emlékműsort. Zárszavát kiegészítve az előadó megjegyezte, hogy talán nem véletlenül idén Arany János mellett, Szent László-emlékév is van. Szent László, a „lovagkirály” az itt élő népek összetartozásának szimbóluma, azt üzenve a mai kor emberének, hogy nem elszigetelődni, hanem kommunikálni, találkozni, és cselekvésre indító párbeszédet kell folytatni megmaradásunk érdekében.
A szervezők nevében minden szereplőnek, felkészítőnek és szervezőnek köszönetet mondott a Mécs László Polgári Társulás új elnöke, Szunyog László, majd állófogadásra invitálta a jelenlévőket. A rendezvény műsorában közreműködött Bányácski Bence, Rajczi Alexandra, Hajdók Fruzsina, a helyi gimnázium diákjai, Sipos Anita, Tóth Antónia és Ténai Lucia, a helyi magyar alapiskola tanulói, Bodzás Edina a helyi szakközépiskola diákja, valamint Hájek Viktória Mátyócról és ifj. Fazekas István Nagykaposról. A megzenésített versek Bajusz Barnabás hegedűkíséretében hangzottak el.
A királyhelmeci Arany János-emlékünnepély fogadásának nyitó részében Szunyog László megköszönte a rendezvény fő szervezőjének, Csurgó Dezső nyugalmazott gimnáziumi tanárnak az eddigi munkáját, és a társulás tiszteletbeli, örökös elnökévé fogadta a szervezet nevében.
A színvonalas rendezvényt magyarországi vendégek is megtisztelték jelenlétükkel, többek között Kovács Ágnes levéltáros és Balog Péter kormányzó perjel Gödöllőről, valamint Fehér József nyugalmazott múzeumigazgató Sátoraljaújhelyről. A kormányzó perjel gondolatébresztő, lélekemelő szavai méltó befejezéséül szolgáltak az Arany János-emlékév tiszteletére rendezett emlékünnepélynek.
