A nyár az önfeledt táborozások ideje, amikor a gyermekek játszva tanulnak, miközben rengeteg szórakozásra is lehetőség nyílik. Egy ilyenbe mi is ellátogattunk, amit Baka község szervezett óvodások és kisiskolások részére. Hétfőtől péntekig tartalmas program várta a gyerkőcöket a Királyréti Gyerektáborban.
Ottjártunkkor egyenesen a Duna mellé vezetett az utunk, ahol éppen Tuba Lajos geológus készülődött arra, hogy az aranymosás rejtelmeibe vezesse be a táborlakókat. Miközben sorban készítette elő az ehhez szükséges eszközöket, elmesélte, hogy tájainkon nagyjából a második világháború végéig kerestek aranyat a vizek hordalékában. Maga az aranymosás, amit régen szabad foglalkozásként űztek, a keltákkal kezdődött, és igencsak keserves munka, pénzkereset lehetett. A profik persze torlatoknál keresték az aranyat, mert ott nagyobb eséllyel bukkantak rá. A dunai arany különben egészen más, mint mondjuk, az alaszkai. Ott akár rögökben is rábukkannak. A vízben fellelhető aranyszemcse nagysága viszont maximálisan 3 milliméter.
Tuba Lajos aranyat keres (Fotó: B. Vida Júlia)
Míg a faluból ideérkező táborlakókra várakozunk, Bertalan György polgármester elmondja, hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a tábort, ami reggeltől délutánig biztosít tartalmas időtöltést és napi négyszeri étkezést, úgyhogy a gyerekek csak aludni járnak haza.
„Kifejezetten a csallóközi néphagyományokra és a kultúrára éleztük ki a programot. A gyerekek kukoricacsuhéból készítettek tárgyakat, kézműveskedtek, interaktív előadás keretében megismerkedtek a tábor nevét viselő Királyrét történetével, utána pedig túraszerűen bejárták a helyet, tündérhajat kerestek és találtak is a fűben… Volt csónakázás is a Dunán, s egy napot szenteltünk kiruccanásra is, amikor a Kis-Duna mentét, a tőkési vízimalmot és a Czajlik Ranchot kerestük fel, aztán a napot a tallósi vízimalomnál zártuk. Ma az aranymosást követően még tűzoltó-bemutató és habfürdőzés lesz, és a napot gulyásfőzéssel koronázzuk meg” – sorolja a legfontosabbakat.
Mindenki meglelte a maga aranyát
Mire idáig jutunk a beszélgetésben, megérkeznek a táborlakók is – pedagógusok kíséretében. Amikor arra kérdezünk rá, mi tetszett nekik a legjobban, kisebb hangzavar támad, mert mindenki azt mondja, ami őt a legjobban megfogta. Nina, mintegy a többiek szószólójaként, aztán elmeséli, hogy nagyon tetszik nekik a tábor, a koszt is kiváló, hozzátéve, az idén nyáron ő három táborban volt, de ez a legjobb az összes közül.
Máté már a nagyobb fiúk közül való, és ő érkezett a legmesszebbről, egyenesen Nyitráról. Elmeséli, hogy sokáig Bősön éltek, de aztán apukája munkája végett elköltöztek a nagyvárosba, de sűrűn járnak vissza a Csallóközbe, mivel a nagyszülei itt élnek. A gímesi magyar iskolában tanul és szeretne jövőre is eljönni ebbe a táborba.
Így örültek a lurkók az aranyuknak (Fotó: B. Vida Júlia)
Amikor arra terelődik a szó, vajon, mi fog most történni, az egyik cserfes kisfiú azonnal rávágja, aranyat fogunk találni. A háttérben egy másik hozzáteszi, mire hazaérünk, milliomosok leszünk… Jó is, hogy az árnyas fák alatt, ami a tikkasztó hőséget némileg elviselhetőbbé teszi, Tuba Lajos röviden elmeséli a gyerekeknek a csallóközi aranymosás történetét. Több lurkó ugyanis már egyre türelmetlenebbül tekinget a vízparton várakozó aranymosó eszközök felé. Néhány kérdés megválaszolása és az üvegcsében lévő aranyszemcsék megcsodálása után – amit az előadó hozott magával – indulhat is a munka.
Az aranymosás türelmet és ügyességet is igényel, de az is jó benne, hogy közben a vízben is meg lehet kicsit mártózni, ráadásul a végén mindenki megtalálja a maga kis aranyát, amit egy névre szóló oklevélre ragasztanak. Bár táblagépet nem lehet vásárolni belőle, ahogy azt az egyik óvodás fiúcska remélte, de örök emlékként megmaradhat minden táborlakó számára. Akárcsak a többi kedves dekoráció, ékszer, amit a napokban készítettek.
További képek az aranymosós tábori napról.
https://www.facebook.com/pg/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1608553739166936
