Május 5-én a délutáni órákban került sor a Korona Énekegyüttes zongoraavató koncertjére a pelsőci kultúrházban. A szép számban összegyűlt közönség előtt ifjú zongoristák mutatkoztak be, majd Dusík István, a pelsőci származású zongoraművész adott koncertet.
A rendezvényen kisebb és nagyobb zongorista növendékek mutatták be tudásukat tanáruk, Tömöl Gabriella kíséretében. A rendezvényen felavatott zongorát már használták ugyan egyes rendezvényeken, de hivatalosan most vette birtokba a közösség. A Korona Énekegyüttes élvezetes rövid előadása után a délutánt a pelsőci származású Dusík István zongorahangversenye tette teljessé.
„Abosról, egy evangélikus lelkésztől vásároltuk meg ezt a Petrof zongorát, amelyre kórusbarátunk, a zongorahangoló Mária Bujnovská hívta fel a figyelmünket. Könnyen szállítható, dekoratív hangszert kerestünk, és mire összegyűlt a pénz, épp ez a zongora volt eladó, így került december elején hozzánk, s már a karácsonyi esztrádműsor és istentisztelet alkalmával használni tudtuk. Nem kimondottan az énekegyüttes számára vettük, azt szeretnék, hogy az iskolai, egyházi és községi rendezvényeken egyaránt színesítse a műsorukat“ – tudtuk meg Tömöl Gabriella főszervezőtől, a Korona Énekegyüttes vezetőjétől, karnagyától.
A Korona Énekegyüttes fellépése (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Mindig ő az első gondolatunk
Kérdésünkre elmondta, hogy nem is volt más alternatíva, teljesen magától értetődő volt, hogy Dusík István hívják meg. „Mindig ő az első gondolatunk, hiszen pelsőci származású, nagyon sok közös élmény fűz hozzá. Itt volt, amikor Samu Kati emléktábláját avattuk. Ha új hangszerünk van, őt kérjük fel a megszólaltatására, mert tudjuk, hogy lelki háttere is van, ha nekünk játszik“ – fejtette ki.
Dusík István pelsőci zongorahangversenye alkalmával többek között Mozartot, Bachot, Debussyt, Rahmanyinovot, de a Párizsi emlékek című saját szerzeményét is eljátszotta a pelsőci közönségnek.
„Rahmanyinov az a zeneszerző, akihez mindig visszatérek. Az ő művein nőttem fel, mint zongorista. Neki köszönhetem, hogy szeretem ezt a hangszert, és szeretek zongorázni. A késői romantikus stílus az én világom, ahogy ez hallható volt a Párizsi emlékekből is. Amikor Debrecenben játszottam a főiskolán, meg is jegyezték, hogy Rahmanyinov hatását érezni benne. A Debussy-mű is inkább késő romantikus. Ő elég vad, impresszionista műveket írt, de az előadott darab még fiatal korából való. Hozzám sokkal közelebb állnak Debussynek ezek a késő romantikus művei, amelyekben már érezni az új stílust. Ezért választottam. Körülbelül tíz éve játszom magamnak, és karácsonykor játszottam először Mezőkövesden ezt a darabot. Lelkileg dől el bennem, hogy mit hol kell játszani. Lehet, hogy most meglátok egy darabot, böngészem és tíz év múlva veszem elő újra. Olyan ez, mint könyvet olvasni. Másképp olvasod húszévesen és negyvenévesen is. Sőt van olyan könyv is, amelyet többször is elolvasol. Újra előveszed és mindig újat mond. Ilyen ez is“ – nyilatkozta a Felvidek.ma-nak a hangversenyt követően Dusík István.
