Nógrádtól egészen Abaújig (Losonctól Kassáig) a vasvári csárdás az uralkodó páros tánctípus. Természetesen ezen a vidéken is ahány falu, annyi nevük volt a páros táncoknak, mielőtt vasvári csárdás, vagy vasvári páros lett belőle.
A csárdás a vasvári nevet csak a híres putnoki verbuválás után kapta. Ezt megelőzően a falu nevét, vagy a jellegzetes figura nevét viselte, például: borzovai csárdás, friss csárdás, magos csárdás, lippentős, lengetős, vagy csak egyszerűen csárdás. Ma már ezekre a nevekre csak kevesen emlékeznek, s ők is a nagyapjuktól hallották. A putnoki verbuválásnak akkora hatása volt a vidék néptánckultúrájára, hogy az eredeti elnevezéseket teljesen kiszorította a használatból. Ha beszélgetéseink közben a régi elnevezéssel itt-ott találkozunk is, de azt, hogy mikor változott a név, szinte lehetetlen nyomon követni.
Amikor ezeket a sorokat, gondolatokat 1960-ban a „Pásztortánc” című kiadvány előszavában leírtam, még eléggé kezdő voltam a néptáncgyűjtés területén. Szerencsém volt, az akkori megállapításomat ma sem kell módosítanom. A „vasvári tánc” megnevezés egyik „névadója” az 1848-as márciusi ifjak egyik jeles vezére, a kitűnő táncos Vasvári Pál volt. Ő volt a szabadságharc honvédségének Putnokra delegált verbuváló, toborzó tisztje. Az ő verbunkos és páros tánca is annyira szép, annyira magával ragadó volt, hogy utána az egész Sajó-völgye, illetve Közép-Felvidék csak a vasvári csárdást járta és a verbunkos táncban is ez a név vált uralkodóvá.
Csalló NTE és a Csali gyte., 40. évf., Somorja. Fergeteges csárdás váll-váll fogással. (Fotó: Takács András)
E tánc figurákban, tánclépésekben igen gazdag. A férfi a páros táncában szívesen alkalmazza a verbunkos lépéseket is. Főleg akkor kerül erre sor, amikor párját tánc közben fél kézre ereszti, vagy teljesen elszakad tőle és egyedül szólózik. Végig a Bódva völgyén, továbbá Borzován, Szilicén, Kecsőben, Hosszúszón, Ardóban a Szilicei-fennsík községeiben, Berzétén, Kőrösben, Lekenyében, Sajótibában, Csoltón, Sajógömörben, Szárnyán, Bejében, tehát széltében-hosszában a Sajó völgyében, a Murány-völgyben, a Vály völgyében, a Medvesalján és a barkóknál Péterfalán, Almágyon gyűjtött vasvári csárdásokban a következő motívumcsaládokhoz tartozó tánclépésváltozatokat találtuk: leggetők, előrevágok, egylépésesek, csapásolók és tapsok, bokázók, páros ugrók, lippentők, kopogók, cifrák, páros forgók, egy- és kétlépéses csárdások, valamint ezek kombinációi, sánta csárdások (egy lépés erre, két lépés arra), kéz alatt forgatások (a nő magasan a feje fölé nyújtott jobb karját csuklónál fogva forogtatja, mint az orsót a saját tengelye körül), a nő ki-be forgatása, (egy kézzel tartva a nőt maga körül futtatva), a cifra lépést elől-hátul keresztezve járása. A táncosok egy-egy kiállás alkalmával a motívumcsaládnak öt-tíz változatát táncolták, továbbá huszonnégy olyan ritkábban előforduló motívumhoz kapcsolt változatot, amely nem sorolható egyetlen említett motívumcsaládhoz sem. A motívumváltozatok mennyisége a csárdás gazdagságát jelentik, jellemzik.
Csalló NTE és a Csali gyte., 40. éf., Somorja. Fergeteges csárdás váll-váll fogással. (Fotó: Takács András)
A táncnak van sajátos dallama is. Gyűjtéseim alkalmával több helyen is találkoztunk vele. Ettől függetlenül szívesen táncolják az újabb stílusú dallamokra is. E vidék jellegzetessége, hogy nemcsak a női karéhoz éneklik, hanem a mulatságok, a vigalmak alkalmával a betyárballadákat csárdásban is húzza a cigány, a zenekar. A „Jaj, de szépen kifaragták azt a fát…” című betyárballada a Rozsnyó környéki, a Barkó-vidéki, a Vály-völgyi, a medvesalji falvak egyik közkedvelt csárdás-dallama:
Endre báró udvarában van egy fa,
Juhászlegény klanétázik alatta.
Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindég szépen szól a klanéta.
Klanétaszó felhallik az ablakon,
Ébren van-e, a nagyságos kisasszony?
Ébren vagyok, szívem juhász, gyere be,
Ölelőre vár a karom idebe.
Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyre a juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél gyolcsingét, gyolcsgatyáját,
Jaj, istenem, mért szerettem bárólányt.
A faluban végigmenni nem merek,
Mert azt mondják, fekete gyászt viselek
Fekete gyász, fehérlik a zsebkendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm.
(Népdal)
A tánc általában „fent hangsúlyos”, de forgás közben előfordul a „lenti hangsúlyosság” is. A vidék a két hangsúlyfajta találkozásának a területe. Tőle keletre a fenti, nyugatra a lenti hangsúly a jellemző. Táncolás közben a test lazán ruganyos. A forgások, a forgatások is sokfélék. Ismert a kopogós, a bokázó, a sima, az aprózó forgás, illetve forgatásfajta. A forgással is haladnak a szélrózsa minden irányába. A páros forgásokban az irányváltásokat a férfinél erőteljes dobbantás előzi meg. Ebbe a férfi rendszerint oldalt beledől.
Ő lent járja… (Fotó: Takács András)
A párok összefogódzása is többféle. Ismert a derék-váll – a férfi két kézzel a nő derekát, a nő két kézzel a férfi vállát tartja; a „félcsülök” fogás – a férfi jobb kézzel a nő derekát, bal kézzel arcmagasságban a nő jobb kezének a csuklóját fogja; a „csülökfogás – a férfi a nő magasba emelt két kezének a csuklóját tartja; a váll-váll fogás – a párok egymás vállára helyezik a kezüket; és a leengedett kézfogás – a nő derékmagasságba maga elé eresztett két kezét fogja a férfi. A felsorolt fogásnemeket egy-egy táncon belül is váltogatják, váltogathatják.
A vasvári csárdás még ma is minden falu, illetve település közkedvelt tánca. A közép-, és az idősebb generáció figurálisan és térmozgásában is gazdagabban járja, de a fiatalság is igyekszik a mozgás- és figuragazdagságot elsajátítani. A tánc – kötetlensége miatt is – nagyon alkalmas a táncházi táncolásra.
(Folytatjuk)
