„Begyújtok, később benézek. Hát ott tévéznek a hideg konyhában. Nézem a tűzhelyet, alig van parázs. Ott a tűzifa, teszek a tűztérbe, lassan lobban a láng. Nézek Félixre, miért nem tett a tűzre? Csak néz rám, nem érti. Miért? Kellett volna fát tenni a tűzre?”
Különböző helyeken olvasom, hogy egyre többen félnek a jövőtől, a különböző katasztrófáktól, háborúktól. Készülnek a raktárak, kérdezik hogyan és mit kell tárolni.
A katasztrófa már itt van. A városi emberek nagy része életképtelen lesz, ha bármi kis gubanc adódik az életükben.
Kivétel az a kis százalék, aki túrázik, napokat eltölt „civilizáció” nélkül. A többségnek azonban már az is katasztrófa, ha ne adj isten két napig áramszünet lenne. Már ebbe belehalnának. Hiába az élelem, a fűtés, a megszokott kényelmük hiányát nem tudnák elviselni.
Természetesen vele jár, hogy ha nincs áramszolgáltatás, nincs szupermarket. Nem nyit ki semmilyen üzlet, mert a számítógépek nem működnek, és ezért nem tudnak nyitva tartani.
És megáll az élet! Ide jutott a fejlett társadalom!
Hosszú bevezető után elmondom, miért is ragadtam tollat. A minap szóltam a kollégának, hogy mivel itt a barátnője, a fenti konyhában a sparheltbe be lehet gyújtani, és lesz egy meleg helyiség, ahol tartózkodhatnak. Egy várban lakom, ahol utolért a civilizált világ és központi fűtést építettek be. Ennek eredménye, hogy sehol sincs meleg. Nekem aludni jó, de írni, olvasni a szobában fázom.
Begyújtok, később benézek. Hát ott tévéznek a hideg konyhában. Nézem a tűzhelyet, alig van parázs. Ott a tűzifa, teszek a tűztérbe, lassan lobban a láng. Nézek Félixre, miért nem tett a tűzre? Csak néz rám, nem érti. Miért? Kellett volna fát tenni a tűzre?
Na ettől én nem kaptam levegőt. Nem értem. Mit gondolt, hogyan lesz meleg? Egyáltalán, hogy képes életben maradni egy ilyen ember, ha még erre sem képes…
Hiányzik az a pár év kemény katonáskodás a mai fiataloknak. Kiállni önmagukért és a többiekért. És életben maradni, a saját erejükből.
Két éve egy menedékházban két japán leányzó akart begyújtani a kályhába. Csak hasábfát raktak be, gyújtóst nem. Nem szóltam, mert én vadember vagyok, nekik biztos van valami szupermodern gyújtósuk. Vártam, gyújtaná a gyufát, de nem sikerül. Ez nem vicc. Egy szál gyufát nem tudott meggyújtani. Ekkor elkértem tőle, és ugyanazt a gyufaszálat meggyújtottam. Azután tollas ágat faragtam, gyújtóst készítettem és begyújtottam.
Én is melegedni akartam, mivel tél volt. Meg vacsorát is kellett készíteni…
