Mai írásunkban az északi hadjárat első hetének eseményeiről adunk rövid összefoglalót. Az északi hadjárat első sikereinek híre gyorsan bejárta az országot. Kun Béla hadügyi népbiztos az 1919. június 1-jén megtartott földműves kongresszus ülését az alábbi bejelentéssel kezdte:
„Mielőtt hozzákezdenék felszólalásomhoz, egy bejelentésem van. A Magyarországi Tanácsköztársaság dicsőséges vörös katonái elfoglalták a mai napon Abaújszántót, az emődi vonalat és ettől a vonaltól diadalmasan nyomulnak előre Tokaj és Kassa felé. Tiszaluc elfoglalásával kikergettük a bojárok imperialista csapatait az egész Tiszán inneni részről, harminc és feles ütegeink dolgoznak a fronton és Budapest proletár katonái ott védik a proletárok és földmíves szegények együttes diktatúráját és uralmát.”
A június 2-ai hadi helyzetről a Magyar Távirati Iroda hivatalos jelentése igen szűkszavúan számolt be: „Az északi harctéren az ellenség helyi ellenállását megtörve, tervszerűen haladunk előre. A többi harctereken a helyzet változatlan.”
Június 3-án újabb jelentős sikerekről számolt be Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok Kun Bélának küldött táviratában, melyet útközben az északi harctér legfőbb pontjai között, a különvonatáról címzett neki:
„Szerencset és Lévát elfoglaltuk.
Szerencsről most érkeztem meg, csapataink az egész vonalon folytatják előnyomulásukat. A csehek és románok érzik fölényünket és az egész vonalon visszavonulnak. Az üldözést a legerélyesebben folytatjuk. Vörös katonáink hangulatát nem tudom leírni. Majálisra nem mehetnek különb hangulatban, mint a nemzetközi ellenforradalom csatlósai elleni küzdelembe. Ezek a csapatok nem öntudatlan katonákból, hanem bámulatos öntudattal harcoló proletárokból állanak. Magyarország proletariátusa büszke lehet vörös katonáira. A Vörös Hadsereg szeretettel üdvözli az otthon maradottakat, csak kitartást, lelkesedést és támogató munkát kérünk: a győzelem elmaradhatatlan. Éljen a nemzetközi proletárforradalom! Böhm.”
Este újabb távirat érkezett a frontvonalról a hadügyi népbiztosnak: „Nagy örömmel jelentem, hogy a több, mint
öt hónap óta cseh imperialisták rabigája alatt sínylődő Érsekújvár városát fölszabadítottuk. A felvidéki megszállott városok és Budapest proletárságából alakult csapataink kedden bevonultak Érsekújvár városába.
Az egész vonalon csapataink hatalmas arányokban nyertek teret. Kedden a fronton meglátogattam az erős harcban álló tiszántúli proletár testvéreinket, akiknél a budapesti ezredek hangulatához hasonló leírhatatlan lelkesedést és harckészséget tapasztaltam. Utamban meglátogattam a felszabadított Rimaszombat városát, amelynek proletársága megható, kitörő lelkesedéssel fogadott. A két nap óta fölszabadított városban általános munkaszünet volt. Kedden tartották meg a munkástanács választását, amelyen a város egész proletársága az utolsó szálig leszavazott. A front hangulata sziklaszilárd. A budapesti és otthon maradt proletár testvéreinket kérve kérjük, hogy munkájukkal, lelkesedéssel és kitartással támogassanak bennünket. A győzelem elmaradhatatlan. Böhm.”
Június 4-én a Vörös Hadsereg folytatta előretörését Kassa irányában. A frontvonal többi pontján is sikereket könyvelhetett el aznap. „Előrenyomulásunkat Léván és Érsekújváron túl folytattuk. Zólyom, Kassa és Sátoraljaújhely irányában tért nyertünk. A csehek elkeseredett ellentámadásait a Sajó- és Hernád-völgyében kiváló csapataink fölfogták. Páncélvonataink újból nagyszerűen oldották meg a rájuk bízott föladatokat. Külön dicséret illeti meg az 1. és 8. számú páncélvonataink derék proletárjait. A többi harctéren nincs újság.”
A június 5-ei hadi eseményekről szintén rövidke híradás jelent meg a lapokban: „Az északi harctéren előrenyomulásunkat állandó harcok között tervszerűen folytatjuk. Egyébként a többi harctéren a helyzet változatlan.”
Ekkor indult meg az ütközet Kassáért, s komoly eredménnyel zárult a nap: a III. hadtestnek kemény harcokban sikerült áttörnie a frontot, Nagyida és környékének elfoglalásával pedig közvetlenül Kassa alá érkezett.
A 6-ára virradó éjszaka eseményeit Vágó Béla hadtestparancsnok így beszélte el: „Nagyida mellett a katonák erős fedezet, előőrsi védelem alatt hívén magukat, lefeküdtek aludni. Kassáról a csehek autón erősítéseket hoztak, és az erősítések az előőrsöket megrémítve, ezeket futásra kényszerítették. Ezek közül többen rémülten bementek a faluba és a faluban felkeltek a vöröskatonák, s ingben és mezítláb megverték az ellenséget.”
A Vörös Hadseregnek június 6-án estére sikerült elfoglalnia Kassát. A napilapok olvasói az alábbi hivatalos jelentést olvashatták a győzelemről:
Megnyertük a kassai csatát. Több napig tartó harcok árán a mindenkor kiváló délvidéki 6. hadosztályunk derék, fáradságot és veszélyt nem ismerő lelkes csapatai bámulatos forradalmi lendülettel megtörték az ellenség szívós ellenállását, visszavetették elkeseredett ellentámadásait és tegnap este 7 órakor nagy lelkesedéssel bevonultak Kassára…
Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok vonaton indult Kassára, hogy megköszönje a vörös katonák hősiességét.
A vonat csak Bárcáig mehetett, mert a visszavonuló csehek megrongálták a síneket közvetlenül Kassa előtt. Gépkocsik vitték a hadsereg-főparancsnokot, a győztes III. hadtest parancsnokát, Landler Jenőt és Vágó Béla hadtestparancsnokot az ünnepi díszbe öltözött városba. Délelőtt 10 óra tájban a város lakossága kint tolongott az utcákon. A Fő utcán végighaladó autót benne a népbiztosokkal a hatalmas tömeg éljenezve fogadta.
A Népszava tudósítója ugyanabban a kocsiban foglalt helyet. Az ő beszámolója szerint ilyen volt a felvonulás: „Az úttesten, amelyen most már csak egészen lassan mehetünk az ujjongó embertengerben, előttünk egy motorokkal vontatott hatalmas harci szörnyeteg halad. Teljesen el van borítva virágokkal az is és még mindig szórják feléje… A lelkesedő tömegben vörös katonák jönnek-mennek egyenként vagy fegyelmezett sorokban be- és átvonulóan. És szinte megölelik mind és elhalmozzák piros rózsákkal. Mindenkinek az arcán még határtalanabb boldogság ragyog, aki szóba állhat és megszorongathatja egy-egy vörös katona kezét. Valahol messze, északi irányból még ágyúk tompa döreje hallatszik olykor és lent a völgy ölén a júniusi izzó fehér fényben úszó város kacag és ujjong, határtalanul boldog és a forradalom gyönyörű, piros színében pompázik…”
Az ünnepségről szóló beszámoló másnap jelent meg a Népszavában. Az aznapi szám egy másik, nagy jelentőségű hírnek is helyet adott, melynek nemsokára komoly következményei lettek nemcsak a Vörös Hadsereg diadalútját, hanem magát a Tanácsköztársaság fennállását is tekintve.
„Clémenceau távirata. Igen sürgős. A magyar kormánynak, Budapest. A szövetséges és egyesült kormányok azon a ponton vannak, hogy a magyar kormány képviselőit a békekonferencia elé hívják, hogy megkapják azon szempontok közlését, amelyek Magyarország igazságos határaira vonatkoznak. Ebben a pillanatban támadják a magyarok hevesen és indokolatlanul a csehszlovákokat. A szövetségesek már kinyilvánították szilárd akaratukat, hogy véget vessenek minden fölösleges ellenségeskedésnek, azáltal, hogy két ízben is megállították a román seregeket, amelyek átlépték a fegyverszüneti határt, azután a neutrális zóna határait és megakadályozták őket, hogy folytassák előnyomulásukat Budapestre és megállították a szerb és francia seregeket Magyarország déli frontján. Ily körülmények között a budapesti kormány formálisan is fölhivatik, hogy haladék nélkül vessen véget a cseh-szlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges kormányok föltétlenül el vannak határozva, hogy haladéktalanul a legszélsőbb rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések megszüntetésére és arra, hogy vesse magát alá annak a megingathatatlan akaratnak, amellyel a szövetségesek tiszteletben akarják tartatni parancsaikat. Erre a sürgönyre 48 órán belül válaszolni kell. Clémenceau, a békekonferencia elnöke.”
A teljes cikk és a filmhíradó itt található.
