Már nagyon elszoktunk attól, hogy bizonyos árucikkekből hiány van. Úgy tűnik, ezt ismét meg kell szoknunk. A sors néha furcsa játékot játszik velünk, emberekkel. A kapzsiság, az ész nélküli vásárlás miatt sokaknak gondot okoz a bevásárlás, vagy egy elengedhetetlenül fontos gyógyszer beszerzése.
A történet talán azzal kezdődött, hogy szülőfalumban „önkéntes” karanténba vonult a gyógyszerész, mivel külföldön tartózkodott. Így csütörtökön a közeli, járási székhelyre kellett mennem egy – jelen pillanatban – életmentő injekcióért, ami viszont éppen nem volt. Mondta a gyógyszerész, hogy ne aggódjak, péntekre meghozzák. Majd hívnak. Türelmetlen fajta az ember, így én is, bár megfogadtam, hogy a kialakult helyzetet nagyon türelmesen fogom kezelni. De fél háromkor úgy gondoltam, elfelejtettek hívni, elindultam Szencre a patikába, de az áru nem jött meg. Ismét elmondták, majd hívnak.
Hívtak is, közölték, hogy sajnos a csomagoló és szállító cég nem győzi a munkát, de ők elmennek a kért gyógyszerért, ha nagyon sürgős, este házhoz szállítják, vagy megállhatok érte szombaton.
Szombaton el is indultam az adott gyógyszerért Szencre, a sarki patikába. A gyógyszerész megjegyezte, nekik kellett elmenniük érte. Előbb nem tudtam, rosszindulatú megjegyzésről van-e szó. Majd kértem nagy méretű sebtapaszt, ekkor elmondta, sajnos csak egy fajta van, mert az emberek ész nélkül mindent felvásárolnak és aztán azok járnak rosszul, akik valóban rászorulnak. Válaszoltam neki, hogy én nem vennék semmit, ha nem lenne rá szükségünk. De nem is rám és fajtámra gondolt.
Kaptam sebtapaszt is, igaz kisebbet, mint kellett volna, de az ember ilyenkor azzal dolgozik és oldja meg a problémát, amiből tudja – ezen gondolkoztam, amikor a gyógyszerész ismét megszólalt.
Sajnálatát fejezte ki, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, hogy vissza kell járnunk egy gyógyszer miatt, ami egyébként 24 óra alatt ténylegesen beszerezhető.
És sajnálatát fejezte ki az miatt is, hogy nem tud mindent biztosítani, amire szükségünk lenne. De ismét hozzátette,
az emberek mindent összevásárolnak, olyat is, amire sosem lesz szükségük, ilyen például az óriási méretű sebtapasz.
Illetve a felvásárlásnak az a következménye, hogy a szolgáltatók és beszállítók nem képesek időben teljesíteni a megrendelést.
Köszönetet mondtam, és eszembe jutott, mikor csütörtökön itt jártam, az egyik hölgy paracetamol tartalmú gyógyszert kért, direkte az egyik fajtáját, ami nem volt, de elpanaszolta, hogy másutt sem kapott, ajánlottak neki egy másikat, amit morogva, de nem fogadott el. Közben bejött még egy hölgy, aki azon morgott, miért nincsen szájmaszk, neki a várost kell járnia, hogy kapjon még egyet. Bejött, holott, amikor odaért, ő már a harmadik személy volt, aki bent tartózkodott. Pedig az ajtóra nagy betűkkel van kiírva, csak ketten tartózkodhatnak a gyógyszertárban egyszerre. A gyógyszerész arra kérte, ne járja a várost, felesleges. Ugyanez a hölgy két percre rá már a parkban cigizett, szájmaszkját félrehúzta. Nem volt egyedül, négyen voltak, mindegyikük így szívta a dohányt.
Talán fura, hogy leírom most ezt a történetet. Két dolog miatt teszem. Egyrészt még a „csapból” is az folyik,
hogy vigyázzunk egymásra és magunkra, ne járjunk feleslegesen az utcán. A cigizős hölgy követelt valamit, amit aztán ő maga sem használt helyesen. Akkor minek is?
A másik tanulság: ha csak magunkra gondolunk és megveszünk mindent a gyógyszertárban, az élelmiszerüzletben, a drogériában, ész nélkül,
azzal talán más életét bajba sodorhatjuk, de legalábbis megnehezíthetjük.
Ha nem lett volna olyan készséges a patikus, akkor az helyett, hogy autóba ül és elmegy a forgalmazóhoz a gyógyszerért, annyit mondott volna, oldjam meg, akkor járhatnám az ország patikáit, hogy megkapjam, amire szükségem van. Csak azért, mert néhányan feleslegesen sok orvosságot halmoznak fel és a szállítók nem győzik teljesíteni az egyéb megrendeléseket. Hozzáteszem, felhalmoznak orvosságokat, azért, hogy egy év múlva visszavigyék azt, mivel lejárt a szavatossága.
Mielőtt cselekszünk, gondolkodjunk!
