A község neve szláv eredetű: Terbegecz (Terebes) a trebež szóból képződött, amely magyar fordításban annyit tesz: irtás. Ha szemügyre vesszük a környezetet, láthatjuk, hogy erdőségekkel körbeölelt völgyben fekszik. A neve magyarázatot adhat arra, hogy a közeli patak (Terbegeci patak) mentén irtottak ki területet a letelepedés érdekében. Terbegec első írásos említése 1247-ből származik. Ekkor Trebogoch néven fordul elő.
A kutatás során csupán egy forrást találtam, amely ezt bizonyítja. Idézet az említett forrásanyagból:
„…Az Ipolyon is átkelve… határjelek. Innen észak felé haladva a terbegeci örvény mellett [iuxta gurgitem Trebogoch] nyugat felé az útig megy,(…). Innét a már megnevezett folyó mellett felfelé haladva mindenütt határjelek vannak a tölgyfák alatt.” Ez volt az 1247. évi helyzet, amihez viszonyítva az 1400. évi határmegállapítás már jelentős fejlődést, illetőleg változást mutatott…”
1260-ban bukkan fel legközelebb, ekkor Trebogost alakban tüntetik fel. Az ebből az időből származó okiratban arról olvashatunk, hogy IV. Béla két ekényi földet adományoz Vaczik fiainak: Marczel, Bátor, Soph és Hrabor fivéreknek.
1277-ben Terbegezd, 1295-ben Trebeguezt néven fordul elő.
A község hajdanán Hont vármegye nagyobb falvai közé tartozott. Erről tanúskodik az 1332-1337-ben készített pápai tizedjegyzék, miszerint Chelzer és Trebekecz község papja magas tizedet fizetett.
Az alábbit olvashatjuk ezzel kapcsolatban: „2 fertóra becsülik, s 3 gs pápai tizedet fizet.” Tehát régi egyházas hely. A régi templomát Szent Péter tiszteletére emelték fel.
Később 1381-ben olvashatunk róla, ahol feltűnik István neve, már Terbegeczi előnévvel. Vagyis ettől a falutól vette nevét a Terbegeczi család. Egy 1425-ben kelt oklevélben ezt találjuk: „„eccl.b.Pauli et Petri ap. de T.“ Azaz a helyiségnek Szent Péter és Pál apostol tiszteletére szentelt temploma volt. E templom papjának a nevét is említik 1447-ben.
A török kortól a 19. század végéig
Időben a 16. és 17. században járunk, az 1550-1670-es évek között. Az egykori Hont vármegyéhez tartozott a falu; a vármegye az 1552 és 1685 esztendők között az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt és a Nógrád szandzsákhoz tartozott.
Kevés emlék maradt fenn. Az interneten elérhető elektronikus oldalakon kevés anyagot találtam, viszont annál érdekesebb a megkérdezett személyek elbeszélései a faluban történtekkel kapcsolatban. Elsőként a templomot emelném ki. Adatközlőm, Baki Borbála azt mondta, hogy az akkori templom nem ott állt, ahol a mostani, hanem egy másik dombon, picit távolabb a községtől. Az ezzel a templommal kapcsolatban többen is azt mondták, hogy a török időkben rombolták le.
Egy legenda is köthető ehhez a korszakhoz: A falut sanyargató törökök elől a lakók a vagyonukat az Aranybánya nevű dűlőbe rejtették el. A törökök gyötrelmei elől az emberek a közeli erdőségekbe menekültek.
1727-ben a török időkben elpusztult Szent Péter és Pál templomot romjaiból felépítették.
A főbb birtokosok ezekben az évszázadokban: 1760-tól néhány esztendőig Pongrácz László, 1801-ben Lónyay Menyhért, 1831-ben báró Flödnikné, 1844-ben Gyürky Sándor, 1848-ban Okolicsányi János, 1850-től a Würtzler-család. Elmondások alapján két kúria is állott a 18. században, melyek mára már nem láthatók. A községről fennmaradtak Mária Terézia úrbéri tabellái. Ezen esztendőkben Pongrácz Lászlót (1760) találjuk a birtokban, aki a mai templomot építtette.
1773-ban Terbegecz, Terbussowce, 1808-ban Terbegec, Terbussowce alakban írják. Ebből látszik, hogy szlovákok is lakták. Az első katonai felmérés (1782-1785) is jelöli a helyet.
1816-ban készült egy vízszabályozási térkép. Részletesen taglalják a Terbegeczi-patak szabályozását. Az írások, magyarázatok latin nyelven íródtak, mivel abban az időben még ez volt a hivatalos nyelv (a magyar nyelv 1844-ben vált hivatalossá).
A már említett Würtzler-család egyik tagja, Vilmos, aki gyógyszerész volt, 1853-ban szerzett földbirtokot itt. 1831-ben nagy kolerajárvány ütötte fel fejét a megyében, a falut sem kerülte el.
Itt született 1898. július 8.-án Gerő Ernő, (születési nevén: Singer) zsidó származású kommunista politikus, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára, több miniszteri tárca betöltője.
A 20. századtól napjainkig
A 20. század eseményei Terbegecen is komoly változásokat hoztak. Az első világháború (1914-1918), majd az azt követő gyalázatos versailles-i szerződés Trianonban (1920. június 4.) rányomták bélyegüket a helyi lakosságra. A falu 1918 előtt még Hont vármegyéhez és az Ipolynyéki járáshoz tartozott.
Az országot szétdaraboló szerződés értelmében a falu a csehszlovák állam része lett, 1920-ban már Trebušovce, Terbušovce néven írják. 1938-ban, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz tartozott. Ekkor neve újból Terbegec.
1938. november 8-.án a magyar királyi honvédség csapatai birtokba vették. A front viszont csak később, az 1944-es esztendő vége felé érte el a vidéket. Amikor a háborús időkről kérdeztem a hellyel kapcsolatban, adatközlőm, Tóth Vince elmondta, hogy a faluban 2 halálos áldozat volt.
A környéken három hétig folytak a harcok, a front vonult tovább keletnek. Aztán jött 1945, és újabb szomorú időknek néztek elébe az emberek. A falut újból elcsatolták Csehszlovákiához.
1951-ben a községben és a környéken megvalósul az autóbusz-közlekedés. Az 1975-ös évben új művelődési ház és színpad létesült a községben. Az 1980-as és ’90-es évek táján nagy események, változások nem történtek a faluban, viszont történt egy szomorú eset: 1999 nyarán, nagy esőzések lévén, árvíz pusztított a faluban, a környékbeli falvakat sem kímélve. A legnagyobb károkat Terbegec szenvedte el, mindegy 1 millió 775 ezer korona támogatásra volt jogosult.
2003-ban átadták a megújított könyvtárat, amely a magyarországi Jobboldali Ifjúsági Közösség támogatásával valósult meg, és több mint háromezer könyv érkezett.
Az utóbbi esztendőkben felújításra került a helyi ravatalozó és a kultúrház is.
