Az egy éve tartó bezártságot mindenki másképp éli meg. A legnehezebb talán az egyedül élőknek, akikhez családtagok sem járnak látogatóba, s közösségi korlátaik már túl régen tartanak. Vannak azonban nagy családok, melyek épp fordítva élik meg e szokatlan kényszerhelyzetet. Ott, ahol egy éve összezárva vannak kicsik a nagyokkal, gyerekek a felnőttekkel, mégis van könnyebb oldala is ennek a kényszernek.
Gyermek- és ifjúsági gyermekotthon a neve a Párkányban hatvan éve létező intézetnek. Az Érsekújvári járás egyetlen gyermekotthona egy gyönyörű, csendes városrészben, a Duna partján, szemben az esztergomi bazilikával, egy csaknem százéves épületben van. Az egyemeletes masszív épület állja az évtizedek viharát, sőt, a Duna közelségében árvizeket is túlélt. Az utóbbi évtizedekben teljesen felújították, s egy korszerűen felszerelt épületben nyert otthonra a jelenleg 33 kis- és nagydiák, köztük két óvodás gyermek. Az épület szabadtéri része a nagy zárt udvar, ahol szinte minden megtalálható a szabadtéri foglalkozásra, homokozó, játéktér, sportpálya, pihenőhely áll a kicsik és nagyok rendelkezésére.
Felkeresve az intézet igazgatóját, Jónás Klaudiát, arról beszélgettünk, hogy élték meg a lakókkal együtt ezt a rendkívüli évet. A részletes tájékoztatóból megtudtam, hogy az épületben minden megtalálható, ami az összkomforthoz szükséges, a tágas nappalitól kezdve a korszerűen berendezett konyháig és étkezőig. De van konditerem, s a 3-4 személyes szobák kényelmes környezetet biztosítanak.
Vagyis olyan kellemes lakhely a gyermekek birodalma, melyben sokaknak közülük otthon sem volt részük.
Ebből 5 gyermek „profi szülőknél” van, ami azt jelenti, hogy a szülő alkalmazottja az otthonnak, aki egy gyermeket kivesz az intézetből és otthon neveli a saját gyermekeivel együtt. Ez törvényes lehetőség, a feltétele, hogy egy három hónapon át tartó tanfolyamon vesz részt az igénylő szülő, ahol felkészítik őt a gyermek nevelésére.
A gyerekeket három csoportba sorolták és 1-1 pedagógusra (egy műszakban) hárul a gyermekről való mindennemű gondoskodás, az a fajta törődés, amely otthon is szükséges a gyermekneveléshez. A három műszakban dolgozó nevelők, pedagógusok napirendjében a házimunkától kezdve minden benne van. A gyerekek mindenben részt vesznek, a takarítástól kezdve a főzésig.
Hogy zajlott és zajlik az oktatás az otthonban az iskolai zárlatok idején?
Nem kis gondot okozott ez csakúgy, mint az igazi családokban. Minden technikai eszközünk megvan az oktatásra. Pedagógusaink az iskolai pedagógusokkal kapcsolatot tartva segítették, irányították a gyermekek munkáját. Nagyobb gondot jelentett a felnőtt alkalmazottak félelme, aggodalma a vírus megjelenése miatt. Karácsony táján volt egy kritikus helyzet, amikor egyszerre több nevelő is kiesett.
A gyerekeknél viszont semmi jele nem volt sem pániknak sem félelemnek, s ez a közösség adja az energiát a krízishelyzetek megéléséhez a felnőttnek is.
E nehéz időkben hívták meg a közelmúltban Fóthy Zoltán esperesplébánost az intézetbe, hogy lelkileg is erősítést kapjanak mind a lakók, mind az ott dolgozó felnőttek.
A találkozó az esperes, a gyerekek és a felnőttek részére is szép élményt jelentett. A közös ima és ének az esperes úr gitárszólójának köszönhetően vált meghitté. A gyerekek nem érzékelik a pánikhangulatot, a szabad levegő, a közösség teszi egészségessé a lelküket a legnehezebb időszakban is.
Milyen az élet a bentlakó gyerekeknél egy normális időszakban?
A gyermekek tehetségük, érdeklődésük szerint sokrétű tevékenységben vesznek részt. Vannak művészeti iskolába, szakkörökbe járó diákok. A szórakozási lehetőségük a városban, a nekik szóló programokon való részvétellel adott, de rendszeresek a házon belüli kulturális programok is. Az egyik legkedveltebb szabadidős programjaik egyike a sportolás, a turisztikai utak a közelben lévő gyönyörű vidéken. Évente mennek hosszabb kirándulásokra Budapestre, a Magas-Tátrába, s várakat is látogatnak. Igen gyümölcsöző a kapcsolatuk a legközelebbi, gútai és komáromi gyermekotthonokkal, s egy budapesti gyermekotthonnal is tartják a kapcsolatot, kölcsönös látogatásokat szerveznek.
A kamaszokról külön gondoskodnak az érzelmi nevelésüket és a korosztályukat érintő külső veszélyekről szóló előadásokkal. Az intézetnek a kilenc pedagógus nevelőn kívül van két pszichológusa, akik minden korosztállyal foglalkoznak, de szükség esetén felkészítik az életbe lépő fiatalokat a továbbtanulásra is. Külön öröm számukra az is, hogy a nevelők között van két férfi, akiknek köszönhetően biztosított a hagyományos családmodell.
Végezetül az igazgatónő elmondta azt is, hogy a teljes mértékben államilag támogatott otthon olykor segítséget kap helyi támogatóktól is, s az adók 2%-át is évente gyűjtik.
A beszélgetésből kitűnt, minden adott e gyermek- és ifjúsági otthonban a körülményeket tekintve és az itt dolgozó személyzet részéről a nevelést illetően is. Ez utóbbi talán a pedagógus-nevelői pálya legnehezebb területe.
Pótolni az otthont, a családot, az édesanyát, a legszebb, de egyben legnehezebb feladat. Csak érző szívvel, lélekkel, odaadással, és méltó szolgálattal lehet ezt megkísérelni, ez tükröződött vissza az igazgatónő személyéből és nyilatkozatából is.
S végezetül azt is elmondta: bármilyen körülmények közül is jutottak ide ezek a gyerekek, sokszor több testvérükkel együtt ez intézetbe, az édesanyjukra mindig jó szívvel, reménységgel gondolnak. Sajnos azonban ritka a látogatás, s ebben a zárt világban pedig teljesen elmarad.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)