Mostanában egyre gyakrabban gondolok vissza a gyermekkoromra. Párhuzamokat keresek az akkori és a mostani világ között. Még tisztán emlékszem azokra az időkre, amikor évente egyszer beköszönt a faluba a „drótostót”, aki bekiabált a házak udvarába hogy „drótoznyi, fótoznyi”. Régen jobben megbecsülték az emberek a dolgaikat. Ha akadt lyukas fazék, vagy edény, ami mindig akadt, ez a derék ember fillérekért, esetleg jó ételért, italért cserébe megjavította. Így nem kellett kidobni.
A napi munka után a derék szakember betért a falu szélén álló rozzant kocsmába egy italra, meg néha többre is, és néhány feles után már-már nótára is kerekedett a szája. A választékban nem sok magyar nóta volt, a klasszikus „az a szíp az a szíp” mellett, néha elénekelte a „genderedik a haja, hosszú a dereka” című nótát is mivel az „ö” betűt nem tudta kimondani. A szegény drótostót akkor még mit sem sejtett abból, hogy ebben a nótában már benne van a XXI. század európai alapértékének a kulcsszava, mely azóta már bővült, és szakosodott, hiszen ma már nemcsak sima genderek vannak, hanem transzgenderek, internacionalista genderek, divatgenderek no meg roppant genderek!
Sok víz folyt le azóta az Ipolyon, sok mindent elvitt és sok mindent hozott a víz. Elvitte a szabadságot, amiről azt hittük, hogy nyugatról jön majd, és meghozta a szabadosságot minden mocskával és fertőjével. És a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de az emberi szabadságjogokhoz sem.
Ma Európában Magyarország, és ezen belül Orbán Viktor legfőbb bírálója az a holland miniszterelnök, aki Magyarország térdre kényszerítésével fenyegetőzik. Az az ember, aki a liberális szabadság jegyében korábban a gyermekekkel és az állatokkal folytatott szexuális kapcsolat törvényesítését sürgette. Mark Rutte, a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért nevű liberális párt ifjúsági tagozatának elnökeként vetette fel a szexuális devianciák törvényesítését, amit egy korabeli újságcikk is bizonyít. A holland közvélemény egyébként sokat találgat miniszterelnökük magánéletéről. Mark Ruttének nincs felesége, se élettársa, sőt egy interjúban arról is beszélt, hogy sosem volt barátnője, mert nem volt rá ideje. Egy másik interjúban fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy ő nem homoszexuális. A magánéletéhez semmi közünk, viszont állatbarátként csak remélni tudjuk, hogy nincs otthon kutyája. Nem csodálkozunk tehát, hogy egy ilyen embernek a család, az apa, anya, gyermekek fogalma nem jelent semmit.
Ami a Magyar Országgyűlés által elfogadott úgynevezett „pedofiltörvény” kapcsán elmondható, az egyértelműen az, hogy a gyermekeink védelmében született, mert egyedül a szülők kezébe adja a jogot, hogyan neveljék gyermekeiket. Ez egyértelmű. El a kezekkel a gyermekeinktől! Mindenki tartsa a beteg ideológiáját a saját ágyában, de ne akarja azt az óvodákba, iskolákba, családokba, esetlegesen az utcára vinni.
Aki ezt az emberi szabadságjogok megsértésének nevezi, az pont olyan bűnöző, mint aki ezt gyakorolni szeretné az említett helyeken és intézményekben.
Ki kell mondani, hogy a szivárványos ideológia fertőzéséhez képest, ami az európai liberális, baloldali agyakat sújtja, a legújabban futtatott delta vírusmutáns is csak olyan ártalmatlan, mint a szocialista bólogató kutyák a régi Mb 1000-es személyautó hátsó ablakában. Azt hiszem, hogy eljött az ideje a józan ész lázadásának
Az egész őrületnek a csúcsa, ha még lehet ezt fokozni, azonban az, hogy az Európai Parlament úgy döntött, hogy ezentúl a férfiak is szülhetnek. Idézem: „Mivel bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, az ilyen esetekben részesülniük kell a terhességgel és szüléssel kapcsolatos gondozásra vonatkozó intézkedésekben, a nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentesen” – fogalmaz egyik ajánlásában az uniós dokumentum. Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogyan Cseh Katalin orvosként áll a vajúdó Újhelyi István kommunista elmebeteg fölött. Miután mindenki kihányta magát, folytatom. Ez az anyaság megszentségtelenítése, amihez sajnos a keresztény egyházaink is hallgatóan, olykor tevékenyen közreműködnek, amivel azt érik el, hogy egyre többen fordulnak el a kereszténységtől, vagy egyáltalán be sem lépnek a keresztény közösségekbe.
Az Európai Unióban állandóan a szolidaritás hiányát róják fel Magyarországgal szemben, miközben ez a kis ország a saját erején felül számos újjáépítésben vett részt, akár Szíriában, Irakban, akár Afrikában, az üldözött keresztény közösségek megsegítése érdekében.
Az viszont elgondolkodtató, hogy az európai alapértéknek tartott nemválásra fordított milliós nagyságú összegekből mennyi éhező és mélyszegénységben élő afrikai gyermek életét tudnák elviselhetőbbé tenni. Nem beszélve az európai adófizetők pénzéről, akik ezt a beteg, élősködő, korcs politikai garnitúrát euró százmilliókból a felszínen tartják és biztosítanak számukra extra luxust és megélhetést. Ez az igazi kétarcúság, vagy ahogyan a magyar mondaná kétkulacsosság politikája.
Felfoghatatlan számomra az a tény is, hogy van szlovákiai magyar liberális politikus is, aki a szabadságjogok támogatásaként felfogva, saját Facebook-profilját is a szivárvány színeivel tarkította. Tőle szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye hagyományos családról? Szeretne-e szülni ő is, vagy szeretné-e, ha a fia szülne neki unokát? Milyen színű legyen a gyerek a szeme? Támogatja-e a pedofíliát? Szimpatizál-e a pedofilokkal? Európai alapértéknek tartja-e azt, ha valaki állatokkal, hullákkal, kisvasútmodellel, sezlonnal vagy kredenccel létesít szexuális kapcsolatot, vagy önmagával házasodik fele-fele arányban? Csakhogy tisztán láthassanak a hazai választóink, választói is. A szivárvánnyal nekem egyébként nincs bajom. Szeretem fenn az égen, ahogyan a nyári záporok után, a falu vagy a hegyek fölé festve, magához öleli az eget. Csodálatos. Ott, a maga természetességében, ahogyan azt megteremtette az Isten.
És szeretem Nagy László versében is, mert felfeszülni a szivárványra egy olyan költői kép, amit csak azok értenek meg, akik hisznek a vers, a szavak erejében. Talán többet kellene adnunk a költők igaz szavára, mint a hamis politikusokéra.
Európa és a világ egy útelágazáshoz érkezett. Ha valaki majd évszázadok után vizsgálja azt, hogy mikor vált ketté az emberiség, ez a kor alapdokumentum lesz számára. Mert ma már valóban az a létkérdés, továbbgondolva Nagy László versének örök érvényű testamentumát, hogy „létem, ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt, s ki viszi át fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra?”
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
