A magyar nyelv napján, a nagy nyelvész és tudós: Deme László születésének 100. évfordulója emlékének szentelt gálaműsor keretében tartotta hagyományos díjátadó ünnepségét az Anyanyelvápolók Szövetsége a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadó Dísztermében.
A kitüntetetteket és az ünnepség vendégeit az Anyanyelvápolók Szövetségének korelnöke: Dr. Kováts Dániel tanár levélben köszöntötte, amit Juhász Judit elnök olvasott fel. A Kassa mellett született idős nyelvész egy 1806-ban írt epigrammát idézett, szerzője a magyar nyelvet kis mécseshez hasonlította, amelynek őrzése, hogy ki ne aludjék, a mi feladatunk. A vers tehát jóval a magyar nyelv 1844-ben hivatalossá tétele előtt született.
Szinte folytatta a gondolatot Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója köszöntőjében, természetesen többször is idézve Kazinczy intelmeit.
A nyelv hagyomány: párbeszéd őseinkkel.
Rendkívüli erő van nyelvünkben, de vigyáznunk kell rá. Fekete István gondolatát is idézte: „kidőlt keresztnek senki sem köszön.” A magyar nyelv keresztje szilárdan áll, de értékeit: választékosságát, kifejező erejét őriznünk kell szóban és írásban, a közélet nyelvében.
Honnan vegyük a nyelvi erőt? Természetesen a klasszikus irodalomból. Arany János legalább tizenegyféle módon tudta kifejezni azt, hogy valaki elpirul – tette hozzá – és sorolta a példákat. Merítsünk a népi irodalomból, őrizzük a tájszavak gazdagságát, amely kézfogás is őseinkkel. Mint Kányádi Sándor mondta, ha nagy vész érné a magyarságot, tájszavainkból újra teremthetjük az első búzaszemet.
Ne dőljünk be az egydimenziós világnak, a nyelv teremtő erejét és csodáját anyanyelvünkben éljük meg: gyógyít, simogat, vígasztal, új életre hív, közösséget épít, de ellenkezőjére is képes. Megadatott nekünk egy rendkívüli adomány, kérdés: hogyan sáfárkodunk vele.
Legyen meg bennünk a Kovách Dániel tanár úr által írt mécses élmény, de legyen fáklyaláng is a bennünket a Kárpát-medencében évszázadokon át megtartó magyar nyelv ügye. Ezt a fáklyát a fiatalok vigyék tovább, akiket rá kell ébresztenünk arra, hogy ez egy erős és gazdag nemzet, erős és gazdag kultúra és nyelv, amelynek jövője rájuk van bízva.
A hatásos köszöntőbeszédet a díjátadás követte. Az 1993-ban alapított Lőrincze-díjat Dr. Lengyel Klára az ELTE docense vehette át Grétsy László professzortól. A Deme László-díj kitüntetettje Ludányi Zsófia kutató, a Maróti István-emlékéremé: Nagy Sándorné tanárnő lett.
A gálaműsorban, amelyet két Kazinczy-díjas rádióbemondó: Bordi András és Török Annamária vezetett, közreműködött a Magyar Örökség-díjas Cédrus Táncegyüttes, a Magyar Hang zenekar és Erdélyi Villő versmondó.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
