A karácsony ünnepét várva kérdeztük Karaffa Attilát, a Pázmaneum Polgári Társulás újonnan megválasztott elnökét. Az emberi értékek, a keresztény erkölcs és a nemzeti identitás megerősítése érdekében munkálkodó Pázmaneum Társulás nem csak a felvidéki magyar katolikus hívek érdekét tartja szem előtt, de nemzeti és nemzetközi szinten együttműködik más társadalmi szervezetekkel, keresztény egyházakkal a közös Európa keretében. A közelmúltban megboldogult Ft. Karaffa János, a Társulás alapítójának szellemi örökségét élteti és folytatja testvére, Karaffa Attila.
Az üdvözítő és megváltó Jézus Krisztus születésére készülünk. Milyen gondolatokkal és vívódásokkal éli meg az adventi várakozás napjait?
Aggodalommal figyelem, hogy keresztény gyökerek nélkül képzeli el az új Nyugat-európai társadalom a jövőt, ugyanis egyes brüsszeli politikusoktól nemrégiben olyan dokumentum szivárgott ki, amelyben betiltanák a karácsony szót, illetve Szűz Máriát. Helyette téli szünetet és Malika megszólítást javasolnak. Az ötlet egyelőre nem kapott zöld utat, de sajnos látva a nyugat Istentől való eltávolodását és a keresztény értékek fiókba zárását nem lehetünk egészen nyugodtak.
A Pázmaneum Társulás tizenhatodik éve munkálkodik a felvidéki keresztény magyarság szolgálatában. Pázmány Péter szellemi örökségének értelmében támogatja a közép-európai nemzetek együttélését a tolerancia, a szolidaritás, a kölcsönös megértés és a szeretet jegyében – olvasható a Társulás Alapszabályzatában. Azonban van, amikor nem lehet a keresztény ember sem toleráns. Ön hogyan látja ezt?
Adventben elcsendesedünk és lélekben az Úr eljövetelére készülünk. Várakozunk és megtisztítjuk a szívünket. Ezért is felkavaró és visszataszító, hogy erőszakos módszerekkel szeretnék a kereszténység jelképeit meggyalázni pont ebben az időben.
A brüsszeli műhelyből kikerült elképzelés szerint nem szabad senkit sem megsérteni és mivel a keresztény kifejezések, hagyományok szerintük már nem trendiek, az újkori bevándorlóknak kell inkább megfelelni. Mondják az íróasztal mögül.
Európa beteg, vagy mondjuk inkább az egyik fele. A túlzott megfelelési kényszer, a vallás eltaszítása, az Istentől való eltávolodás mély sebeket vág az öreg kontinensbe.
Az Európai Unió, a megalakulása idején más értékrend mellett kezdte el működését. Vajon hogyan jutottunk el a mai helyzethez?
„A kereszténység megtanította minden ember egyenlőségét, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltóságát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megnemesítsék az embert” – olvashatjuk Robert Schumanntól, a luxemburgi születésű német-francia kereszténydemokrata politikustól, aki az Európai Unió egyik alapítója. Valahogy nagyon elfelejtették az alapító atyák szándékait a mai brüsszeli vezetők és munkatársaik. Mintha éppen az ellenkezőjét tűzték volna ki célul a nyugati Bábelben.
Mi, Szent István örökösei viszont hitet és tanúságot teszünk a keresztény értékek megmaradása és továbbadása mellett. Nekünk Jézus Krisztus tanítása világítótoronyként fénylik, és az adventi időben még közelebb kerülve hozzá, karácsonykor közösen dicsőíthetjük a jászolban fekvő kisdedet és édesanyját, Máriát.
Értékek nélkül elveszünk, szívünk-lelkünk kiüresedik, céltalanokká és kiszolgáltatottakká válunk. Erre várnak csak Sátán szolgái, akik szeretnék ellopni a lelkünket és vele egész életünket, Istentől kapott szabad akaratunkat.
A mai zűrzavaros időben hogyan erősítse meg lelkét a keresztény katolikus hívő?
Az Oltáriszentséggel megerősödve ellene tudunk állni mindennemű színes csomagolópapírba bújtatott ígéretnek. A mi örök ígéretünk a Mennyei Atyától és Fiától, Jézus Krisztustól származik. A Szentírás olvasása, hitünk megélése és az Úr ígérete legyen a védőpajzsunk: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”
„Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.” Jn 3,18.36; 6,40.47
Mondjuk tehát közösen János evangéliumára, hogy hiszünk és megvédjük keresztény gyökereinket bárminemű érzékenyítő kísérlettel szemben is – mondta el portálunknak Karaffa Attila, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke.
Köszönjük a beszélgetést.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
