„Olyan lesz az egész év, amilyen az újév” – mondták eleink. A régi magyar hagyományok szerint jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk az év első napján, mert úgy tartották, hogy gyakran fogjuk azt cselekedni az év hátralévő részében is.
A hagyományok szerint kerülendő minden olyan házimunka, amellyel elűzhetjük a szerencsénket. Tilos mosni, teregetni, sepregetni (kiseprik a szerencsét), vasalni (kilapítják a szerencsét), de a varrás is végzetes hatással lehet a babonák szerint (bevarrják a tyúk fenekét, azaz elapad a gazdagság).
A szilveszteri babonák szerint az egész évünkre kihatással lehet az év első napja. Ha sikeres év elé szeretnénk nézni, akkor nem csupán a tetteinkre kell ügyelni január 1-jén, hanem kerülni kell azokat az ételeket is, amelyek balszerencsét eredményezhetnek.
Általánosságban elfogadott nézet, hogy újév napján tilos baromfit fogyasztani. A csirke ugyanis egész napját azzal tölti, hogy a baromfiudvaron áll és mindent szétszed a körmeivel. A pulykával egyetemben mindkét szárnyas szétkaparja (hátrakaparja) a szerencsénket, amely egész évben mellőzni fog minket. Ráadásul a pulyka haragot is terjeszt, így bosszúságot, mérgelődést és összezördülést hozhat az egész családra.
A hal evését illetően megoszlanak a hagyományok. Egyes babonák szerint tilos halat enni újévkor, ugyanis az elúszik a szerencsénkkel. A nyálkás, nehezen megfogható test pedig azt jelképezi, hogy hiába próbáljuk elcsípni a szerencsénket, az folyton kicsúszik a kezeink közül.
Mások szerint azonban az év első napján is lehet halat fogyasztani, csak a farkánál kell kezdeni, nehogy elússzon a szerencsénkkel. Ráadásul e hagyomány szerint a sok pikkely gazdagságot is eredményez.
Malachúst viszont ajánlatos fogyasztani ezen a napon, mivel kitúrja a szerencsét. Annak érdekében, hogy a háziaknak sok pénzük legyen a következő esztendőben, lencsét vagy babot is fogyasztottak. Egyes vidékeken az óév utolsó napján rétest sütöttek, annak reményében, hogy a rétestésztához hasonlóan a családtagok élete is hosszúra nyúlik.
Más a helyzet azonban szilveszterkor. Az év utolsó estéjén annyi baromfit és halat ehetünk, amennyi csak belénk fér. A hagyomány szerint ugyanis a hal elúszik, a nyúl elszalad, a szárnyas pedig elrepül az óév gondjával, bajával és szerencsétlenségével.
A szilveszteri, helyesebben újévi szerencsejelképek: a kéményseprő, a négylevelű lóhere, a patkó, a lencse és főleg a malac.
Dömötör Tekla (1914–1987) néprajztudós a régi szokások túlélő tanújaként ránk hagyott munkájában, „A népszokások költészete” és a „Magyar népszokások” című gyűjteményében részletes leírást nyújt a mai modern emberek számára arról, miként búcsúztatták őseink az óesztendőt.
Forrás: szilveszter.hu.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)