Tóth Miklós közel ötven éve vezeti a Csemadok Kecsői Alapszervezetét, még rozsnyói gimnazistaként lett tagja a Csemadoknak. Szülőfalujában létrehozta a hagyományőrző csoportot, mely azóta is működik, számos sikert ért el a hagyományok bemutatásával. Úgy véli, a kitüntetés azé a közösségé, akikkel együtt dolgozik, hiszen egy fecske nem csinál nyarat, a sikerekhez csapatra van szükség. Tóth Miklós január 23-án vette át a Csemadok Életmű Díjat, ennek kapcsán kérdeztük munkásságáról.
Mikor lépett be a Csemadokba?
Kérdezték tőlem, tudatos volt-e, az elején ez olyan természetes volt, szerettem, és szeretek a kultúrával foglalkozni. Gimnazista koromban léptem be a Csemadokba, Rozsnyóra jártam gimnáziumba, ahol Kanala Józsefné magyar-történelem szakos pedagógus, az osztályfőnököm vezetett rá bennünket fokozatosan az irodalom, a zene és a művészet szeretetére. Minden egyes évfolyamban betanultunk valamit, tartottunk balladaestet, táncoltunk, színdarabokat játszottunk. Az ő szárnyai alatt nyílt ki előttem a világ, hiszen egyszerű falusi gyermekként kerültem Rozsnyóra, de már akkor sok minden kezdett érdekelni. A Csemadokból felkerestek bennünket, hogy Rozsnyón, a járási székhelyen egy magyar tánccsoportot szeretnének alapítani. Tagokat verbuváltak, többen jelentkeztünk, az egyik kecsői barátommal mi is elmentünk.
Köteles László átadja a díjat Tóth Miklósnak (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A nevéhez fűződik a kecsői hagyományőrző csoport megalakítása is. Erre hogy emlékszik vissza?
Amikor a kecsői Csemadokba is verbuváltak tagokat, mi is jelentkeztünk. Amint tagjai lettünk a szervezetnek, egyből megbíztak különböző feladatokkal. Majd elkerültem katonának 2 évre, s amikor hazajöttem, pontosabban, amikor szabadságon voltam otthon, megkértek, hogy hozzak össze egy hagyományőrző csoportot abból a csapatból, akik már korábban is énekelgettek, fellépéseket vállaltak. Így jött létre 1976-ban a hagyományőrző csoportunk. Az első műsorunk egy fonóház volt, amivel sikeresen mutatkoztunk be a Tavaszi szél vizet áraszt vetélkedőn. Majd jött a többi fellépés és műsor: a lakodalmasok, az ágyvitel, a kontyoló, az új asszony avatása, stb. Mielőtt katonának mentem volna, pár hónapot dolgoztam a Csemadok járási bizottságában Rozsnyón, mint instruktor. Ebben a néhány hónapban bedobtak a mélyvízbe, kezdődtek az évzárók, Tóth Icuka magyarázta el, hogy mit is kell csinálnom, az akkori titkárt ugyanis fél évre elvitték politikai átképzésre, ez akkoriban kötelező volt.
Balogh Gábor gratulál Tóth Miklósnak (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kecsői csoport több környékbeli hagyományőrző csoporttal együtt feldolgozta a gömöri lakodalmast. Ezt bemutatták Rozsnyón és Gombaszögön is, de televíziós felvétel is készült. Melyik települések vettek ebben részt?
Igen, Gombaszögön és Rozsnyón is bemutattuk ezt a lakodalmast. Kecső mellett Berzétekőrös, Szilice, Hosszúszó, Jablonca vettek részt a műsorban, Tornagörgőről volt a vőfély. Ezek a falvak a Tavaszi szél vizet áraszt versenyen is bemutattak olyan népszokásokat, melyek a lakodalomhoz kapcsolódnak. Amikor Füzék Erzsikével, a Csemadok-titkárral beszéltem, megegyeztünk, hogy ezeket a csoportokat jó lenne összehozni, és egyetértettünk abban is, hogy egy blokként, lakodalmi összeállításként bemutatható egy műsor. Megszólítottuk a csoportokat, melyek szívesen vállalták a szereplést.
Ezt a lakodalmas összeállításunkat meghívták Magyarországra, a Kárpát-medencei vőfélytalálkozóra is. Majd Magyarországon, a tőlünk pár kilométerre lévő Ragály községben szintén gömöri lakodalmast szerveztek, de élő lakodalmast. A kecsői csoportot két alkalommal ide is meghívták. Bemutattuk a menyasszonykikérőt, ahogy a násznép végig vonul a falun és a templomi esküvőt, majd a sátor alatti lakodalmat, este a főbekötést, a kontyolást, menyecsketáncot, és az új asszony avatását. Voltak meghívott vendégek is, többek között ott volt Ragályi Elemér (operatőr, a szerk. megj.), ilyen illusztris vendégek előtt is előadtuk a gömöri lakodalmast. A rendezvényt egy nagy sátor alatt tartották, ahol katlanokban főtt a hagyományos lakodalmi étel, a tyúkhúslevest, töltött tyúkot, káposztát, pecsenyét ott készítették. Minden úgy volt, ahogy a régi lakodalmakban. Akik jelen voltak, élvezték az egészet. Erre a rendezvényre előre be lehetett fizetni, ha valaki részt akart venni, ezek a vendégek is kaptak az ételből.
Tóth Miklós Bárdos Gyulával (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Lassan 50 éve vezeti a Csemadok Kecsői Alapszervezetét. Ha visszatekint, a lakodalmason kívül mire a legbüszkébb ebből az időszakból? Megérte ennyi évtizeden keresztül csinálni? Mit adott ez a munka Önnek?
Sok mindent, az ember társas lény, szeretek emberek közt lenni és van egy olyan társam, a feleségem, aki mellettem van a mai napig, ő is tagja a Csemadok vezetőségének és a csoportunknak is. Örömömet lelem ebben a munkában. Nekem ez nem fáradság. Az ember csinálja, amíg az egészsége engedi. Mint tudja, egy alapszervezet nagyon sok mindent szervez, sok a tennivaló. Évente több rendezvényt tartunk, sajnos az elmúlt két év nehéz volt, nem tudtuk a terveinket megvalósítani, de remélem, hogy hamarosan túl leszünk a járványon és folytathatjuk a munkát a megszokott módon. Igény van a munkánkra, ha találkozunk Csemadok-tagjainkkal, csoporttagjainkkal, jelzik, hogy jó volna már találkozót szervezni, nagyon hiányzik az embereknek a kultúra, a közösségi élmény. Nemcsak az én érdemem, bár én kaptam a kitüntetést, de a vezetőségnek és a Csemadok soraiban dolgozóknak az elismerése is ez, hiszen egy fecske nem csinál nyarat. Kell a csapat a sikerekhez.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
