Gyakran lehet találni Zselíznél a Garam híd környéki szakaszán sárgás színű téglaelemeket.
A téglákat összekoccintva ráadásul egyfajta fura fémszerű hangzásuk van. Aki jártas Budapesten, az az anyagot jól ismerheti, hiszen sok századfordulós társasház belső udvarában, de akár járdákon, sőt utak burkolatán is találkozhatunk az anyaggal. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett keramit.
A burkolóanyag magyar találmány, 1903-ban szabadalmaztatták a kőbányai téglagyárban.
Bár nagyon tartós anyag, de nedvesség hatására felülete igen csúszóssá válik, így a kezdeti népszerűség ellenére épp e tulajdonsága miatt lett kegyvesztett, és az újabb útburkoló anyagok megjelenésével fokozatosan kiszorult a piacról.
De Zselízre még ez előtt került. Egészen pontosan 1912-ben, amikor felépült a Garamon az Ernestina-vashíd. Az úttest burkolatát pedig ezzel borították.
1944-ben amikor a front elérte a Garam vonalát, a németek felrobbantották a hidat, így a hangulatos sárgatéglák is mentek a Garam mélyére. Illetve környékére, hiszen a mai napig találkozni udvarokban vele, a leleményes zselíziek igyekeztek hasznosítani a törmelékeket.
Ha megpillantjuk, emlékezzünk jó szívvel rájuk, hiszen történelmünk egy-egy darabjai…
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)