A Pósa Társaság Légy lámpás című eseménysorozatának részeként kerül megrendezésre március 24-én, pénteken 18 órai kezdettel a Feleségek felesége című zenés pódiumműsor Szendrey Júlia emlékére a rimaszombati Csillagház épületében.
Mint a szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben olvasható: a jelmezes, színházi megformálásra törekvő összeállítás gerincét a nagy magyar múzsa naplórészletei és versei adják Tallián Mariann előadásában (Bármerre nézek, Gondolatim, érzeményim, Élni vagy meghalni), melyre reflektálnak a férj, Petőfi Sándor Úti levelek részletei és Júliához írt versei Lázár Balázs tolmácsolásában (Reszket a bokor, mert…, Szeptember végén, Minek nevezzelek? Azokon a szép, kék hegyeken túl).
Ezt színesítik, egészítik ki a kortársak feljegyzései, korabeli újságcikkek, kordokumentumok. A műsorban elhangzanak még Szendrey Júlia saját, egykorú dallamokra írt népies műdalai, Petőfi énekelt versei (többek között Arany János megzenésítésében), illetve néhány hangszeres dallam az 1840-es évek magyar társasági zenéjéből Csörsz Rumen István énekhangján, gitárkíséretében.
A produkció a kort megidéző látványvilágban, a zene és az irodalom egységében hozza közelebb hozzánk Szendrey Júlia egyéniségét, mely párhuzamban van a kor szabadságvágyával.
A modern kori nő magyar úttörője példát állít elénk jellemével és bátorságával.
Szerkesztette: Tallián Mariann. Előadják:Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek és Csörsz Rumen István régizenész.
Dr. Gyimesi Emese Szendrey Júlia-kutató méltatása: „Tallián Mariann, Lázár Balázs és Csörsz Rumen István Feleségek felesége című Szendrey Júlia-estje finom érzékkel és friss szemléletmóddal összeállított előadás. Mivel Szendrey Júlia alakját a mai napig sztereotípiák sokasága fonja körül,
hatalmas jelentősége és ereje van ennek az előadásnak, amely színpadi produkcióként elsőként tesz kísérletet arra, hogy ne kizárólag Petőfi feleségeként, özvegyeként, hanem tehetséges és független alkotóként, önálló, színes személyiségként tekintsen rá.
Az előadás finom, mégis rendkívül hatásos megoldásokkal fejezi ki azt, hogy Szendrey Júlia életében mennyire szervesen összetartoztak ezek a – mai szóhasználatunkkal – különböző női szerepek. Ennek egyik legfeltűnőbb példája az a jelenet, amelyben Szendrey Júlia úgy engedi el az özvegyi fátylát, hogy közben De kijutott nekem című versének kulcsfontosságú sorait mondja el („Azon pillanatban,/ Melyben felednélek,/ Utánad repülve/ Hagyna el a lélek.”) Az előadás teljes mértékben eredeti forrásokra épül. Bátor döntés volt az alkotók részéről, hogy a színpadon megjeleníteni kívánt sokszínű és mély emberi érzelmeket, problémákat nem a mai nyelvezetünkre lefordítva, újraírva beszélik el, hanem vállalják azt a kihívást, hogy az előadás teljes időtartama alatt eredeti forrásszövegeket szavalnak. Felemelő élmény azt tapasztalni, hogy ezek az elfeledett 19. századi szövegek milyen eleven hatást képesek gyakorolni a nézőkre.
Külön kiemelendő, hogy Szendrey Júlia verseit korábban még soha nem szavalták színpadon, az alkotók elsőként vállalkoztak erre, és ezáltal megmutatták, hogyan élnek és hatnak a 21. században ezek a mindmáig alig ismert, az irodalomtörténészek által sem kellőképpen értékelt alkotások.
Az előadásnak köszönhetően világossá vált, hogy azok az írások, amelyek így képesek hatni a közönségre, nemcsak Petőfi Sándor özvegyének hagyatékaként érdekesek, hanem önálló művészi erővel bírnak.
Remélem, hogy minél többen látni fogják ezt az előadást, amely döntő fordulatot jelez a 19. század egyik legikonikusabb nőalakjának megítélésében, annak köszönhetően, hogy megismerteti a nézőket a leghitelesebb forrással: Szendrey Júlia saját írói hangjával.”
A rimaszombati előadásról bővebben Eseménynaptárunkban olvashatnak ITT.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
