A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatói egy-egy, szívüknek kedves téma mentén állítanak össze koncertprogramokat a Hagyományok Háza népzenei inkubátorprogramjában. A kezdeményezésről Albert Anna Leona húsvéti koncertje után beszélgetünk Sándor Ildikóval, az Intézmény munkatársával és Paár Julcsi énekessel, a fiatal művész mentorával.
(S. I.) „A kezdetektől óraadó tanárként dolgoztam a Zeneakadémia Népzene Tanszakán. Néprajzi tárgyakat – s egy félévig népköltészetet – tanítottam. Úgy véltem, hogy a hagyományos számonkérési formák, mint a zárthelyi dolgozatok helyébe olyan projektfeladatokat kaphatnának a hallgatók, melyek a leendő művészi énjüknek jobban megfelelnek. Ennek nyomán fogalmaztam meg, hogy mindenki válasszon egy, akár rendhagyó témát. Az egyik hallgatóm például a naplementétől napfelkeltéig időszakot jelölte ki, másik a fákat járta körül.
A kiválasztott témára egy népköltési műsortervet – zenei anyaggal, mesével, mondával, archaikus imával – állítottak össze. Célul tűztük ki, hogy a szöveg minőségére legalább annyira legyenek érzékenyek, mint a zenei matériára. Az eredmény túlnőtt minden várakozáson: fantasztikus dolgozatok születtek.
2020-ban kerültem vissza a Hagyományok Házába a Módszertani Műhely vezetőjeként, s magammal hoztam a már vázolt ötleteket is. Elképzelésem szerint a kezemben lévő hat-hét tervleírást egy inkubátorprogramban lehetne kibontakoztatni.
A hallgatók lehetőséget kapnának ezek megvalósítására, ebben egy fiatal, de már gyakorlott mentor is segítene. Megtanulhatnák, hogy a papírra vetett ötlet miként formálódik kész műsorrá. Igen, a sikeres előadáshoz alapos háttérmunka is tartozik, mint például egy színvonalas felvezetés, a tapsrend, a próbafolyamat, a látványterv, a viselkedéskultúra és a rendezői ötletek. Beérett a gyümölcs, s jó látni, hogy érvényes művészi produkciók születnek. Számunkra is jelentős módszertani haszna van a programnak: végigkövetjük az egész folyamatot, visszajelzéseket kapunk, valamint olyan elemekkel tudjuk a hallgatók ismereteit kiegészíteni, melyek tanítására az intézményükben nincs elég idő, de a majdani művészlétben nélkülözhetetlenek. Mielőtt a mentornak adnám át a szót, megemlítem Berta Alexandra nevét, aki az inkubátorprogram szakmai felelőseként kérte fel Paár Julcsit a közös munkára.”
(P. J.)„A megkeresés után csatlakoztam a programhoz, mint másfél évtizedre visszatekintő előadó és zenei rendező, dalszerző. E széleskörű gyakorlattal – a program keretében – a most formálódó előadóművész-szakirányon tanuló fiatal művészek fejlődését segíthetem.
A közös munkát nagy lehetőségnek tekintem: egy most pályára készülő fiatalnak nem minden problémával, buktatóval kell önmagában megbirkóznia.
Támaszkodhat így rám, a tapasztaltabb, de csupán pár lépéssel előtte járó mentorra, a pályánk során tapasztalt problémák megoldásából tudunk nekik is csepegtetni. A fiataloknak e kezdeményezés részben védett közeget, másrészt szakmai segítséget jelent. Nagyon élvezem ezt az alkotói folyamatot, mert egy nagyon érzékeny, személyes közelségbe kerülhetek a patronáltammal, jelen esetben Annával.
A koncerttel egy több, mint másfél hónapig tartó közös munkát zárunk le. Annának volt egy alapvető tematikus válogatása, amit a folklórelmélet tantárgy keretében dolgozott ki. Egy gondolat – a húsvéti ünnepkör – köré épített folklórtartalmat. A fellépő alapvetően az egyházi népénekek felől közelítette meg a kereszténység legnagyobb ünnepét, a Kárpát-medence-szerte ismert és ismeretlenebb hagyományos népénekek kerültek a válogatásba acappella kísérettel, vagy burdon hangzással. Bizonyos megoldásokban túl is léptünk az autentikus megszólaltatáson, s egy-egy formabontóbb megoldással, mint a cimbalom-ének duó, színesítettük az estet. Az értékes matériát együtt csiszoltuk koncertté, egységessé tettük a fellépés ívét, mondanivalóját és zenei minőségét. A koncert után váltunk szót, az eredményt Ön is érzékelhette.”
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
