Nehéz, vagy egyenesen lehetetlen szavakat találni arra a rettenetre, ami jelenleg Izraelben zajlik. Érkeznek a hírek, bejelentkezések a közösségi médiában, és nem akarjuk elhinni, hogy ez megtörténhet: hogy a világ egyik legjobb hadseregével és hírszerzésével bíró államában órákon át tartó, elképzelhetetlen mértékű vérengzést rendezzen a föld söpredéke, melyet jelen pillanatban még Hamászként ünnepelnek a palesztin „menekültek” Torontótól Londonon át Berlinig.
Merthogy igen, spontán „népünnepélyek” törtek ki a palesztin bevándorlók között mások mellett a fent említett városokban.
Több mint 600 halott, kétezernél több sebesült, kilőtt rakéták ezrei, több száz fogságba hurcolt ártatlan. Ez eddig, jelen sorok írásakor a Hamász terrorszervezet által Izrael ellen indított népirtó terrorhadjárat mérlege, amely a legocsmányabb, legbestiálisabb, egyben a leggyávább gaztett, amit a világ látott az Iszlám Állam óta.
Minden szónál többet elárul a tömény iszonyatról és gazemberségről az a felvétel, melyet az izraeli külügyminisztérium által működtetett X-csatorna is közzétett, s amely bejárta a világhálót. Ezt írták róla: „Ez egyike azoknak a videóknak, amelyeket bárcsak ne kellene megosztanunk. Egy izraeli gyermeket kivégeztek testvérei és szülei előtt, akiket jelenleg a Hamász túszként tart fogva. Ha ez nem tiszta gonoszság, akkor semmi sem az.”
This is one of those videos we wish we didn’t have to share.
An Israeli child is executed in front of her siblings and parents who are currently being held hostage by Hamas.
If this isn’t pure evil, nothing is.
Please help us make sure the world knows what is happening. pic.twitter.com/soOloHPDFA
— Israel ישראל 🇮🇱 (@Israel) October 8, 2023
Daniel Seaman, az IDSF tanácsadója és korábbi izraeli kormánytisztviselő a Mandinernek úgy fogalmazott: a zsidó nép nem tapasztalt ehhez hasonló gonoszságot a holokauszt óta eltelt időszakban.
„Ma reggel 6:30 körül a Hamász és más terrorszervezetek megszállták Izraelt. Áttörtek a kerítéseken, elfoglalták a katonai állásokat, és megölték az ott levő katonákat, néhányukat elrabolták. (…) A határ közelében több farm, úgynevezett kibuc találtható, ezeket a településeket is megtámadták ma reggel. Az emberek az ágyaikban feküdtek még, mikor terroristák törtek be az otthonaikba és kivégezték őket: férfiakat, nőket és gyerekeket. Sajnos nőket és gyerekeket is szexuálisan meggyaláztak, majd kivégezték őket.
Másokat Gázába vittek. Bejárták a Gázai-övezet körüli izraeli településeket: Szderótot, Netivótot és más helyeket. Sábeszkor az emberek reggel felkeltek, hogy zsinagógába menjenek, és mikor az utcán sétáltak, lelőtték, meggyilkolták őket. Betörtek az emberek otthonaiba, ahogy azt a kibucokban is tették.
– foglalta össze Seaman azt a rettenetet, amelyre Izrael ébredt tegnap reggel.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök még aznap bejelentette, hogy Izrael háborúban áll, s az izraeli haderő (IDF) addig nem áll le, amíg meg nem semmisíti az ellenséget. Ami felől semmi kétségünk – jelen sorok írásakor már több száz terroristával végeztek, légicsapásokat hajtottak végre gázai célpontok ellen és megkezdődött a terrorszervezet felszámolása, vezetőinek likvidálása.
A világ vezetői sorra megszólaltak és támogatásukról biztosították Izraelt, mondván, a zsidó államnak joga van az önvédelemre.
Amit bizonyára meg is fognak tenni hősiesen, ahogy tették valamennyi, a puszta létért folytatott háborúban, kezdve a függetlenségi háborútól a hatnapos háborún át egészen az éppen szinte napra pontosan 50 évvel ezelőtt kitört Jom Kippur-i háborúig.
Mely során az akkori miniszterelnök, Golda Meir egészen máig tartó érvénnyel azt találta mondani: „Az a kevés segítség, amit a nemzetközi közösségtől kaptunk, el fog tűnni, a kutyák elé fognak dobni minket. Nem szeretik a zsidókat, nemhogy a gyenge zsidókat”.
Pedig lehet segíteni. Be lehet például fejezni a terroristák pénzelését – mert csak találgatni lehet, hogy a palesztinoknak juttatott euró- és dollármilliók mekkora hányada végzi a Hamász fegyverraktáraiban. Fel lehet hagyni továbbá Izrael folyamatos leckéztetésével és apartheid-államnak való bélyegzésével, mert nem Izrael Állam lövi halomra az utcán és otthonaikban a civileket és nem Izraelben telepítik iskolák, óvodák, kórházak közvetlen szomszédságába a rakétakilövőket, ahogy azt teszik a palesztin terroristák. Ha a haladó Nyugat csak feleakkora erőt demonstrál a palesztin terroristákkal (és a Hezbollahhal, stb.) szemben, mint teszi azt az ukrajnai háborúban, akkor az egyébként távolról sem gyenge zsidók már igen komoly erősítést kapnának. És talán idővel a békét is ki lehetne harcolni, a békét, melynek alapjait az Ábrahám-egyezményekben már letették.
Golda Meir szavai fél évszázad távlatából hátborzongatóan szólnak ma:
„Ha eljön a béke, talán idővel képesek leszünk megbocsátani az araboknak, amiért megölték a fiainkat, de nehezebb lesz megbocsátani nekik, amiért arra kényszerítettek minket, hogy megöljük a fiaikat. A béke akkor fog eljönni, amikor az arabok jobban fogják szeretni a gyermekeiket, mint ahogyan minket gyűlölnek.”
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
