Az Egyházban három fő ünnep van: karácsony, húsvét és pünkösd. Az első a legkedvesebb, legkellemesebb, mert Jézus Krisztus emberi testet öltött, felvette emberi természetünket és látható módon megjelent közöttünk egy kisgyermek formájában. Angyalok glóriát énekelnek, pásztorok köszöntik a jászolban fekvő Isten Fiát, a napkeleti bölcsek ajándékokkal köszöntik a hozzánk érkező Messiást. Mondhatnánk, hogy a karácsony idillikus ünnep számunkra. Utána húsvét ünnepe Jézus feltámadása, az emberiség megváltása, melyet keresztáldozat és fájdalmas szenvedés előzött meg. Jézus győzedelmesen megjelenik, mint az, aki legyőzte a bűnt és a halált. Húsvéti öröm kiárad az egész világra, mert megtört a gonosz hatalma, mely elszakított bennünket az isteni boldog állapottól.
Pünkösdkor az Egyház születésnapját ünnepeljük. Tanítványai, az apostolok, akik Jézus Krisztust hittel követték, most elteltek az Ő lelkével – Szentlelkével. És ezzel már teljesen Jézus Krisztushoz tartoznak.
Szentírás azt mondja, hogy akiben nincs Jézus Krisztus lelke, nem az övé. A Szentlélek első ajándéka a megértés, az értelem. A bűn elhomályosította az ember értelmét, hogy az ember ne ismerje fel Istent.
Ez az ajándék adatott az Egyház számára, amely feladat is egyben. Ez a feladat nem csak az Egyház képviselőié, prédikátoroké és teológusoké. Mindenki tolmácsa a Szentírásnak. A keresztény hit interpretációi (értelmezői) lettünk. Sok hívő ember számára csak a papok az evangélium egyetlen forrásai. Isten Szentlelke, amely leszállt Jézusra a Jordán folyónál, ugyanaz a Lélek most pünkösdkor kiárad híveire. A Szentlélek megnyilvánulása és gyümölcse a hagyomány. A Szentlélek szüntelen élő átadása és új tolmácsolása a jó hírnek úgy, hogy az érthető legyen. Aki tolmácsol, kell, hogy ismerje mindkét nyelvet, éspedig amiből és amire tolmácsol. Szüntelenül Isten nyelvét (nyelvezetét) kell tanulni, megismerni Jézus Krisztust, elfogadni az ő tanítását és tudatosítani, hogy Isten sokszor az idők jelein keresztül üzen, beszél hozzánk.
Az Egyház lett az a hely, ahol az emberek meg kell hogy értsék egymást. Az Egyház lett az emberiség családja. Újszövetség úgy koncipitálja (gondolja, értelmezi), mint ellentétet a babiloni(bábeli) toronnyal. Az emberek egyszer olyan civilizációt akartak létrehozni, amely Isten nélküli és Isten elleni lenne. Istent akarták leváltani a mennyei trónról. Hatalmukba akarják venni a tudásfának gyümölcseit. Ezért sebezve voltak azon az intim helyen, amely a nyelv – a kommunikáció jelentette a megértést, a beszéd területén. A nyelvek összekeverése, összezavarása lett a végeredmény. Ez a babiloni seb az ember minden generációjában megmutatkozik a mai napig. Az emberek nem értik meg egymást: mennyi a meg nem értés, a gyűlölet és az erőszak.
A pünkösd ünnepe amolyan anti-Babilon. „Megértés-egyetértés szentsége“ kell, hogy legyen, az egység szimbóluma és eszköze, amelyre hivatott az ember. Az egység eszkatologikus (a végső dolgokról, a világ végéről szóló tanítás) ígéret, cél és beteljesülés.
Végleges beteljesülés, amely kicsúcsosodik Jézus Krisztus második eljövetelekor. Korunk is éli babiloni torony egyik drasztikus verzióját – Isten nélküli civilizáció és Isten elleni civilizációt.
Szabad társadalmat épített erre a romhalomra: a tudás, az uralomvágy, az önzés, a gőg és az informatika és a kormányzati rendszer bűvvilágára. Nagyon fontos pünkösdkor egy elem, egy apró részlet. Amikor Péter apostol nagy hatású beszéde nyomán háromezer ember keresztelkedett, némelyek így vélekedtek: „nem részegek ezek?” – nem fiatal bortól részegedtek meg?!
Isten megteremtette a bort, hogy felvidítsa az ember szívét. Ha helyesen használja a bort, akkor felemelkedik az eszméje; a kommunikáció ajándéka elmélyül, humoros hangulat jön létre, ellazulás, táncra, énekre készteti az embert – „szikrát“ ad – „eszpirit,“ ahogy a franciák mondják – lelke lesz. Ilyen és hasonló a Szentlélek hatása. Az Egyháznak ekkor van fiatal arca.
Néri Szent Fülöp gyakran emlegette diákjainak: „Pajtikám, valahol elveszik a humor az életedből. Szükséged van jó gyónásra, és rendes lelkigyakorlatot kellene átélned!” Vagy éppen a kisebb testvérek rendalapítója Assisi Szent Ferenc belső szabadságáról és humorérzékéről volt híres. A mai klerikális egyház sajnos ilyen búskomor arcot mutat csak. Az evangélium hirdetése sokszor olyan, mint a temetkezési vállalat. Valahol közötte kell, hogy legyen az Egyház arculata, és a húsvéti öröm kell hogy jellemezze.
Pünkösdkor a Szentlélek ajándékait kaptuk: az értelem, a tudomány, a jó tanács, a jámborság, az istenfélelem, a lelki erő, a bölcsesség ajándékait. Szentlélek ajándékaival nem szabad visszaélni.
Ahogy a szabadsággal sem (ami nem szabadosság), sem a bölcsességgel, mely a Szentlélek legnagyobb ajándéka. Embernek szabadnak kell lennie nemcsak a tárgyi rögződéstől, hanem önmagától is. Ez hozza meg számára a belső szabadságot arra, hogy a Szentlélek ajándékai általa hatékonyan kibontakozzon. Ez hozza meg neki, hogy átélje teljes kapcsolatát Istennel, embertársaival és önmagával.
Jézus feltámadása után békességgel köszöntötte tanítványait. Jézus számunkra a béke fejedelme. Benne áll össze az egész világ, őáltala nyerheti vissza az ember azt a rendet, amit az első bűnbeesés óta elvesztett. A lelki béke szellemi minőséget jelent – kiegyensúlyozottságot, harmóniát, Istennel való élő kapcsolatot, rendet, tiszta lelkiismeretet. Ezt kérjük Tőle pünkösdkor. Assisi Szent Ferenc jelmondata az volt hogy, bátran kérjük a Szentlelket: „Uram tégy engem a te békéd eszközévé, hogy ahol békétlenség van, oda békét vigyek.”
Jézus amikor megjelent a tanítványoknak, azt mondta: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,21-22) Mivel maga a Szentlélek „az Igazság lelke”, elvezet az igazságra és az Igazság megismerése elvezet Istenhez. Olyan korban élünk, amikor meglehetősen szkeptikusak vagyunk az igazsággal szemben vagy relativizáljuk. Az első fontos dolog, hogy nem megérteni kell az igazságot, hanem megismerni és megragadni. A másik fontos dolog, hogy nem „mi“ hanem „ki“ az Igazság. Mivel Isteni személy.
XVI. Benedek pápa gyakran beszélt a relativizmusról. Szerinte a relativizmus olyan irányzat, ami szerint semmi sem meghatározott. Továbbá, hogy az igazság nem az, amit a közvélemény annak tart, vagy amit mi akarunk tartani. Az Igazság az adva van! Kinyilatkoztatásban megkaptuk. Jézus kinyilatkoztatta nekünk. Ha Isten igazsága ellen döntök, akkor zsákutcába, hazugságba kerülök. Illetve nem én szabom meg, hogy mi az igazság. Legnagyobb tévedés vagy bűn is az, amikor azt hiszem, hogy én vagyok az, aki birtokolja az igazságot!
Ezekiel próféta jövendölte: „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok” (Ez 36,25-27). Tehát pünkösdkor maga a Szentlélek meg akar tisztítani a bálványoktól és a bálványimádástól és helyes istenismeretre akar vezetni.
Tertulliánus nagyon szépen mondja: „Amikor valami fontosabb lesz, mint Isten, amikor valaminek vagy valakinek erőteljesebb hatása lesz az életvezetésünkre, mint Istennek.“ Pszeudo-istenképe van az embernek, sajnos sok keresztény embernek is. Szent Ágoston azt mondja: „Si comprehendis non est Deus“ – „Amiről azt hiszed, hogy Isten, az nem Isten.” Istent nem lehet elképzelni emberi értelemmel, mert kimeríthetetlen, lélek és titok. Isten nemcsak meghatározó körülírás: Gondviselő, Teremtő, hanem amikor elnémulok előtte, belépek az ő szobájába, aki a titok. Felismerhető az Isten terve. Szentlélek, más néven VÉDNÖK (görög. PARAKLEITOSZ), amely elvezet az igazságra és megvéd az igazságban. Jézus mondja: „A Lélek oda fúj, ahová akar“(Jn 3,8), belső, titkos működése elvezet az igazságra, a teljes igazságra. Olyan mint a GPS, mert helyes utat, irányt mutat. Újratervezi az életünket és a gőg kikapcsolja a GPS-t, az irányt az igazság megismerésére.
„A Szentlélek egyesítő ereje legyen veletek!” – így hangzik a szentmise kezdő üdvözlete. A Szentlélek egyesítő erő a kapcsolatainknak, a családoknak, a közösségeknek. A Szentlélek szilárdságot és állhatatosságot ad. Csak ez vezet el a boldogságra, csak ez vezet Istenhez. Ez a Szentlélek ereje. Nem az ellentétes a világi individualizmus, nárcizmus vagy az egyén boldogsága. Az Egyház főünnepe és kicsúcsosodása a pünkösd, nem a húsvét vagy a karácsony. Mert csak a Szentlélek által ismerem meg Jézust, és a teremtő Atyát – az Igazság lelkét, aki elvezet a teljes igazságra. A Szentlélek által ismerem meg, hogy milyen szellemi, lelki és természeti kincsek birtokában vagyok. A Szentlélek megtisztít a bálványoktól, minden hamis, téves istenismerettől. Nikolsburgi Smelke rabbi mondja találóan: „A megtérés lényege az élet fölkínálása!!!
Pünkösd az Egyház születésnapja is egyben. A jeruzsálemi egyház volt az egység ősmintája, mert „egy szív és egy lélek“ voltak – mert a Lélek irányította.
Az egység (Szentlélek egyesítő ereje) ragyogott fel mindennapjaikban: az értelem, az akarat, az erkölcs és az érzület világában, sőt még az anyagi javak megosztásában is. Mindenük közös volt. A Szentlélek a tanú, amely kíséri Jézust feltámadása után. Tanúskodik arról, hogy ő az Isten Fia, akiben minden ember elnyerheti az üdvösséget. Az Egyház ott jön létre, ahol tagjai felkínálják az életüket, a szolgálatukat, a javaikat annak a közösségnek, melynek létüket köszönhetik. Az Egyház közössége számít a mi áldozatainkra is.
„Rosszak a fiatalok, azért, mert mi vagyunk rosszak” – ez a felirat volt a csíksomlyói keresztút egyik stációján!! És igaz is, mert sok minden tőlünk függ, nemcsak másoktól. Áldozatokat kell hozni, hogy változtassunk azon, ami „rossz”.
Paul M. Zulehner osztrák teológus azt mondja: „Az Egyház lehet a bűnösök közössége, de sohasem a hitetlenek társasága“ – higgyünk és cselekedjünk a Szentlélekkel együtt. Isten nem tökéleteseket és hibátlanokat keres, hanem hajlandókat. Küldve vagyunk a világba, hogy tanúi legyünk az isteni szeretetnek, amely megváltott és új életet adott nekünk Istenben. Mert ahogy írja Szent Pál apostol a rómaiaknak írt levelében: „…a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
(Jelencsics Erich Gábor plébános/Felvidék.ma)
