Őrlődik a lelkünk ezen a pünkösdön
Ukrajna, Izrael, Szlovákia – elég csak ennyit említeni, s e hívószavakra elkezd vergődni a lelkünk. Talán még a kiégettekben is feljajdul valami mélyen. Mintha a világ valóban csak lélektelenségek kulcstalan siralomháza lenne.
Mintha Vörösmartynk, legfilozófikusabb, mert bibliai látású költőnk sorai jönnének szembe velünk Harkiv utcáin, a Gáza-övezetben és Nyitrán: „Az ember fáj a földnek; oly sok/Harc – s békeév után/A testvérgyűlölési átok/Virágzik homlokán;/S midőn azt hinnők, hogy tanúl,/Nagyobb bűnt forral álnokúl./Az emberfaj sárkányfog-vetemény:/Nincsen remény! Nincsen remény!”
Lehet-e így ünnepelni? Vagy talán másképpen kell feltenni a kérdést? Például: mit tettél, Uram értünk, hogy a nincsen remény, a testvérgyűlölési átok bűnköd fedte völgyeiben mégis csak felragyogjon a fény? Hogy a gyűlölet 22-es csapdájából kitörhessen a lelkünk, az akaratunk. S a kaini gyilkos késztetés kísértését magán viselő emberi szívek milliárdjaiban a krisztusi ember, emberség kerekedjen felül? És mi mit teszünk azért, hogy a cseppnyi kegyelem belehulljon a szívünkbe? Tanulunk-e Szentlélekül, Krisztusiul, Isteniül? Eszünkbe jut-e, amikor megkondulnak az ünnepi harangok, hogy az, ami egykor a jeruzsálemi soknemzetiségű sokadalomban történt, az értünk történt? Vagy már erre is megsüketültünk? Pünkösd lángozó, szelíd tüzei megolvasztják-e még belső jéghegyeinket? Belső emberünkkel rálépünk-e a remény pázsitos földjére? Mert erről szól pünkösd. Ahogyan középkori keresztyén őseink kérték: Lángozó tüzed, Uram, égessen ki belőlünk mindent, ami gonosz. Formáljon Szentlelked olyanokká, mint a bibliai galambokat: a gonoszság epéje nélkülivé, szelídekké, de okosakká!
Isten védelmi szférái – Merre a remény pázsitos földje?
Lelki szemeimmel a múlt mélységes, ködfedte tájai és a jövő ismeretlen tájékai felé pásztázok. Két homály között – hogyan tovább? Családommal, egyházammal, nemzetemmel, a szomszédnépekkel, más felekezetűekkel, más vallásúakkal? A szomszédaim által keltett apróbb-nagyobb földrengések közepette? Merre a remény pázsitos földje? Ilyenkor dereng fel bennem a megtartó, erős kötelék: az üdvtörténet szent világhálója, az emberiséget Isten-boldogságba vonó léttöblet. Mindaz, amit Isten megtett értünk. Eddig nem használt hasonlattal fogalmazva: az Isten-szférák védelmező burkaira csodálkozom rá a kedves Olvasókkal.
A Mindenható úgy burkolta be a Földet, az emberiséget, hogy elviselje, sőt boldogan megélje a földi lét és az emberi létezés egyénekre, népekre kimért idejét. Egykor úgy tanultuk, hogy a sztratoszféra és az ionoszféra mind sajátos funkcióval, védőburokként öleli körbe planétánkat. Majd megtanultuk: van troposzféra, a talajfelszín közeli szféra, meg mezoszféra, jó 50-90 kilométerre a földfelszíntől, és termoszféra, 100 km magasan, a világűr határán. Arról alig szólunk, hogy a földi létnek van Isten-szférája, szentháromságosan, három spirituális szférája. Földi boldogulásunkat, és örök rendeltetésünket oltalmazók. Így a Teremtő Atya szférája, Aki létrehozta mindazt, ami van, ez a Patro-szféra. Emberlétünknek értelmet, rendeltetést adó Fiú-szférája is van, a megváltás erőinek védőburka. Ez is planetáris és téridői kiterjedésben működik. Kriszto-szférának nevezhetjük.
Kálvin szerint, hogy mindezt felismerjük, elismerjük és javunkra fordítsuk hittel, létrehozta a végtelen isteni kegyelem a Szentlélek-szférát, a legszemélyesebb Pneuma-szférát. Pünkösd ünnepe ezt kínálja fel újra mindenkinek.
Bár ezek nem látható szféra-védelmi burkok az emberi sorsok körül, de éppolyan valóságosak, mint a természeti szférák. Hatásukban érezzük jelenlétüket. Hittel fogjuk fel áldott rezonanciáikat. Valljuk: a hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés… Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő (Zsid 11,1.3). Fedezzük fel ezen a pünkösdön Isten háromszoros lét-, és személyvédelmi kegyelmének gazdagságát! Amit már Cyrillonas, a szír keresztyén költő, 370 körül így kért el:
„Beteg az ország, beteg a föld, de a te gyógyszered erős, Uram; a világ gyenge, de a Te fenyítésed hatalmas, Uram; a teremtett világ vergődik, de a Te erőd gyümölcsöző; az emberek a földre zuhantak, de a Te nevelőpálcád felénk nyúlt. Hadd öntsük ki színed előtt panaszainkat, hadd lélegezzek fel egy kicsit terheim alól. Csak egy cseppnyi kegyelmet adj nekem Uram. Naponta nyugtalanság, szerencsétlenségek hírei, óránként csapások híre ér el minket, mindenütt csak harc és félelem! Legyen végre béke Uram, fordítsd el haragod kardját tőlünk! Vess véget, Uram, a háborúknak közöttünk, és töltsd be újra a földet üdvösséggel és békével!”.
Legyen 2024. évi pünkösdi imánk része ez is.
Pünkösd megújító nagy esélye: Isten-szférákban ünneplünk
Gyönyörűen fogalmazott Pál az efézusiakhoz küldött levelében: Vessétek le a régi élet szerint való ó-embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert (4,22-24). Ez az átöltözés az értelem Lelkével megy végbe, a Lélekkel áthatott hit és gondolkodás képesít az átöltözésre, Istennek tetsző, örökre divatos ruhába.
Ezt kérte a végzetes betegséggel küzdő Babits Mihály is, Lélek-védelembe öltözni vágyván minden testi baj közben: Érzékeinkbe gyújts Te fényt, Szívünk szerelmed töltse be, mi bennünk testi gyöngeség, örök erőddel izmosítsd!
Ezért a létezés-könnyítő pozitív tapasztalásért fohászkodott Gömör-ország költő-papja, a hanvai parókián, Tompa Mihály: „Nincs erő, nincs idő, viharok nincsenek:/ A megéledt lángnak hogy véget vessenek,/S tengernek árjai, amelyek megoltsák …/Örökké ég e tűz, tart e szent forróság!”.
Magunkban ismételgetve a fenti idézetek lángozó, felmelegítő sorait, magunk is képesek leszünk a nagy fordulatra: önmagunk ó-emberi énjétől elzarándokolni és megmaradni Istentől teremtett, újjászült új emberünkhöz. Akkor a dán lelkésznő, az evangélikus költőnő, Anna Maria Aagaard pünkösdi fohásza sajátunkként száll majd fel lelkünkből Isten-szférák magasába:
Ó, Szentlélek jöjj, Te, aki a szelídség Lelke vagy, Szabadíts meg minket Az agresszív konzum vásárlási kényszereitől, A gazdagság nyers fennhéjázásától, A reklámok hazugságaitól, A gyűlölet tüskéitől, A csaló „igazak” félelemhintésétől. A kiszolgáltatottakat a részvétlenségtől. És szabadíts meg minket a cinikusok közönyétől, meg bizalmatlanságuktól. Ó, szelídség Lelke, jöjj, gyógyítsd sebeinket, amiket a modern kor ezernyi titkos eszköze üt rajtunk. Ó, Szentlélek, hintsd meg lelkünket a szelídség olajával.
Így, csak így lesz reményt, áldást ígérő, hozó 2024. évi pünkösdünk.
(Dr. Békefy Lajos)
