Egy hete folynak a párizsi olimpia versenyei, küzdelmei. És a viták a megnyitó meghökkentő rendezéséről, keresztyén tartalmakat is felhasználó, sajátosan kiforgató performanszáról. Pro és kontra. Nem újabb érvet, ellenérvet hozok az Olvasók elé ezen a vasárnapon. Inkább arról írok, hogy az olimpikonok közül nem kevesen hogyan vívták meg sportküzdelmeiket Istenbe vetett hittel, reménységgel…
Vallomások következnek. Sportolói krédók. Arról is megemlékezünk, hogy
kezdetek óta mennyire összekapcsolódott az olimpiai játékok gondolata, tartalma a keresztyén hittel.
Különösen Pál ír leveleiben több helyen úgy, hogy felhasználja keresztyén üzenete kifejezésére az ókori, hellén sportkifejezéseket.
Keresztyénség, Pál és az olimpia
Az első ókori olümpiai játékokat (görögül: Ολυμπιακοί Αγώνες (olimpiákoj agónész) Kr. e. 776-ban tartották a görögországi Olümpiában, és egészen Kr. u. 393-ig rendezték meg. Ekkor Nagy Theodosius császár a keresztyénség végleges megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, így az olümpiai játékokat is beszüntette – közel 11 évszázados fényes múlt után.
Az újkori olimpiai játékok sora – az ókori olimpiák mintájára, 1503 év elteltével – 1896-ban Athénban kezdődött el. A modernkori olimpiai játékok alapítója, a francia Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai eszme elindítója tervezte meg 1913-ban. Az öt karika valószínűleg az öt kontinenst, míg egy másik magyarázat szerint a sport öt alapelvét szimbolizálja: szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség ötösét, ami minden kontinensen egyformán érvényes.
Nem kétséges, hogy Pál apostol nagy missziói útjai során, főként Korinthusban, ami nem messze fekszik Olimpia városától, találkozott a szabályszerű küzdelem sportos formájával, hiszen több helyen is ír az agóniáról, a küzdelemről, mint a keresztyén élet számára is üzenetes fogalomról.
Lehet, érdeklődésből ő is elment Olimpiába, ahol az ő idejében is folytak még a sportküzdelmek, a hellének különféle törzseit hívva nemes vetélkedésre. Éppen a korinthusi gyülekezethez írja a következőket:
„Akik versenypályán futnak (eredeti görög szó: sztádion, versenypálya, futópálya), mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt (ágónidzomenosz, küzdő ember), mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor 9,24-25).
Sport és keresztyén élet érintkezési pontja a sportszerűség, a szabályszerű küzdelem:
„Ha pedig versenyez is valaki (itt az athlé/athleó igét használja, mintha ezt mondaná: ha atlétikázik, azaz versenyez valaki), nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen (kulcsszó: nomímósz, azaz a szabályoknak, versenytörvényeknek megfelelően) versenyez” (2Timóteus 2,5).
A legnagyobb, a végső győzelemhez hasonlítja Pál minden keresztyén életét, aki hitét megtartva futja be élete pályáját:
„Ama nemes harcot (ágón, küzdelem, ami emlékeztet az olimpia ősi elnevezésére a görög, majd az európai kultúrában: olimpiákoj agónész) megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timotheus 4,7-8).
A népek apostola, Pál a futóversenyzőhöz hasonlítja a keresztyén életet, amelynek szabályszerűségéhez tartozik a nemes küzdelem. Azaz a nemtelen küzdelmek, erkölcstelen érdekharcok, a dologtalanság, a lustaság, a carpe diem, az élvezd a napot, pillanatot élvetegségének a kerülése. Csak az kapja meg az igazság koronáját (dikaioszünész sztéfanosz, corona iustitiae), aki egész életének versenypályáján szabályszerűen, nem ügyeskedve, törvénykerülő és szabálykerülő módon küzd.
Micsoda nagyszerű találkozása ez a keresztyén életszemléletnek és a hellén olimpiaszemléletnek!
Vannak örök szabályok, amelyek az alapvető emberi erkölcsi értékekkel függenek össze. Ilyen az olimpia szellemisége és a keresztyén hit erkölcsi szabályrendszere, ami az egész életet rendező létezési elv, norma, amire teljes bizalommal hagyatkozhat rá minden ember. Hiszen ezt a keresztyén szabályrendszert maga az Örökkévaló adta minden földi generációnak kijelentésében, és Jézus a szeretet nagy parancsolatában, amit Pál apostol az olimpia gondolatával bontott fel hétköznapi szabályokká, életelvekké. Ezek mennyei iránytűként élhetővé teszik a földi futást, hogy az ne értelmetlen és tragikumikus futkosás legyen – a semmi után.
Néhány párizsi vallomás mai olimpikonoktól
A legnagyobb nemzetközi és nemzeti, keresztyén és független médiumok az első naptól fogva jegyzik a sportolók szavait, kritikáját, vallomásait. Köztük olyan vallomásokat, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy
az olimpiai faluban 124 hivatásos személy tevékenykedik, akik egy-egy vallás vagy keresztyén felekezet képviselői, papjai, imámjai, rabbijai.
Ez is hozzátartozik a párizsi olimpiai összképhez! Most néhány idézet.
A fiatal brit Andrea Spendolini-Sirieix és Lois Toulson bronzérmet szerzett a női 10-es szinkronúszásban. A győzelem után így nyilatkozott Andrea: „Nagyon boldog vagyok. Örülök, hogy a családom is itt van. Őrült nehéz két év felkészülés után dicsőséget adok Istennek. Sokat fejlődtem mindenben. Annyira boldog vagyok”. (TheGuardian)
Sydney McLaughlin-Levrone, az amerikai atlétika sztárja. Miután (ismét) megdöntötte a női 400 méteres gátfutás világrekordját, így válaszolt egy riporter kérdésére:
„Őszintén, szívből dicsérem Istent! Erre nem számítottam, de Ő bármire képessé tesz. Krisztusban minden lehetséges. Csak ámulok” (Christianity Today).
Az amerikai úszó Hunter Armstrong, aki immár két olimpiai aranyérem tulajdonosa, imád versenyezni és teljesíteni. De tudja, mi a legfontosabb. „Istent tartom elsődlegesnek” – mondta. „Nem igazán tudok nélküle élni. Tudok élni úszás, olimpikon létem vagy bármi ilyesmi nélkül is”. Armstrong, aki a zenés színház és a színészet iránt is szenvedélyesen érdeklődik, Instagram-életrajzában azt hirdeti: „GOD FIRST!” ISTEN AZ ELSŐ! A 23 éves fiatalember szerint keresztyén hite „az első és legfontosabb, amit az emberek látnak”. (ChurchLeaders)
Tatjana Smith (Schoenmaker) dél-afrikai úszó 1 perc 5 másodperces idővel aranyérmet nyert 100 méteres mellúszásban. Órákkal az első érme megszerzése után
a közösségi médiában közzétett egy képet arról a pólóról, amelyen az összes embernek és szponzornak megköszönte a támogatást. „Ők az én közösségem” – olvasható rajta. Az első három név: „Isten, Jézus és a Szentlélek”.
Továbbá nagyobb betűkkel, a póló tetején ez áll: „Miattatok, értetek”. A közösségi médiában azt írta, hogy „nagyon izgatott volt, mert Isten dicsőségére úszhatom, és közben képviselhetem hazámat, Dél-Afrikát”. (Evangelical Focus).
Marie-Josée Ta Lou elefántcsontparti sprinter, aki a női 100 méteres sprintfutás résztvevője. Így nyilatkozott: „Ha ma itt vagyok, az azért van, mert Isten akarta. Ezt már sokszor bebizonyította nekem. Minden, amit teszek, Isten kegyelméből és az Ő szeretetéből történik. Nem az én dicsőségemért futok, hanem Isten dicsőségéért”. (La Croix International)
Az afrikai női atlétában és a fent idézett többi olimpikonban is szinte szó szerint visszaköszön Pál keresztyén versenyszelleme 2024-ben.
Isten dicsőségére.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
