A Példabeszédek 10,7 verse olvasható a díszdobozon, melyet a gályarab hitvallók emlékhelyei kapnak.
2024. november 16-án a sárospataki református templomban – tiszáninneniek és felvidékiek együtt – emlékeztek meg a gályarab hitvallókról.
Mint azt Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese közösségi oldalán megosztotta, az alkalmon megnyitották a Gályarab-emlékutat, amelyen – elsőként – szimbolikusan tíz gyülekezet vett részt.
Fotó: Rákos Loránt FB
Azaz Kelemér, Miskolc-Avas, Putnok, Sárospataki Református Kollégium, Zubogy; Hanva, Naprágy, Pozsony, Rimaszombat, Tornalja, tehát öt tiszáninneni és öt felvidéki gyülekezet vihette haza gyülekezetébe az emlékút jelképeit: egy horgonyt ábrázoló fordított pajzsot és a névre szóló díszoklevelet.
A jelképeket Sárospatakon Géresi Róbert és Barna Sándor püspökök adták át a gyülekezetek lelkipásztorainak.
A Gályarab-emlékút – amely azon gyülekezeteket érinti, ahol gályarabságot szenvedett lelkipásztorok szolgáltak – létrehozásáról a rimaszombati emlékzsinat X. ülésszakának 8. ülésén döntöttek. Azon gyülekezetek, melyek bekapcsolódnak egy kültéri használatra készült, fordított pajzs alakban elhelyezett horgonyt – László Ottó hanvai iparművész alkotását – és egy belső térben használható emlékoklevelet kapnak.
Rákos Loránt (Fotó: Tiszáninneni Református Egyházkerület)
„Az emlékúthoz további gyülekezetek is csatlakozhatnak, ahonnan származott gályarab hitvalló. Sőt, biztatjuk is őket, hogy végül egy teljes láncolatot alkothasson a Gályarab-emlékút” – írta Rákos Loránt.
A sárospataki lelkész-presbiteri konferencián a 350 évvel ezelőtt elítélt és gályára hurcolt protestáns lelkipásztorokra emlékeztek.
1674. március 5-re vádlottként idézték be a pozsonyi perbe a protestáns értelmiséget. A Kárpát-medence területéről több mint 700 lelkészt, tanítót, kántort vádoltak meg felségsértéssel és vallásgyalázással, politikai és egyházi felkelésben való részvétellel. Református és evangélikus felekezetű, magyar, szláv és német etnikumú, közösségeket vezető, gyülekezeteket és iskolákat képviselő egyházi elöljárókról volt szó. Mintegy 260-an jelentek meg bíráik előtt, egy koncepciós per áldozatai lettek. 70-en vállalták az üldöztetést is. 1675 májusában halálos ítéletet mondtak ki rájuk, és a halálba menőket zárt katonai kísérettel elindították a tengerre. Előbb 600 km-t tettek meg gyalog Lipótvártól az Adriáig egy hónap alatt. Bakarban az erőtleneket az üres Frangepán–Zrínyi kastély várbörtönébe zárták. A csapat másik felét behajózták, és áthajtották, mint barmokat a hegyeken Nápolyig. Ezt a nehezített hegyi szakaszt, az újabb 300 km-t egy hónap alatt vánszorogták végig. Folyamatosan hullottak el, volt, aki meghalt, s volt, aki nem bírta, megszökött, vagy aláírta az ígérvényt, áttért. A gályán 30-an kezdtek, majd egy év múlva, 1676. február 11-én 25-en szabadultak élve Michiel de Ruyter holland admirálisnak és a fogság költségeit értük átvállaló protestáns kereskedőknek köszönhetően. Bakarból még 5-en, az otthoni börtönökből újabb 10-en szabadultak, összesen 40 hitvalló prédikátor élte túl az 1674-76 közti méltatlan szenvedéseket – foglalta össze dióhéjban a gályarab prédikátorok történetét a kezdetektől a szabadulásukig Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának szakigazgatója, aki a rimaszombati emlékzsinaton emlékezett meg a „gyászévtizedről”.
Fotó: Tiszáninneni Református Egyházkerület
A gályarabok hűsége ma is példát adhat és megerősíthet, hogy a győzelem nem itt a földön, hanem az Isten országának építésében van igazán elkészítve.
(Tirek.hu, Reformata.sk, HE/Felvidék.ma)
