Az elmúlt évekhez hasonlóan, a szenci Kisfaludy-sírokhoz hirdetett megemlékezést idén is a Magyar Szövetség Szenci Helyi Szervezete és a Szenczi Molnár Albert Alapiskola szervezte.
Az időjárás viszontagságai miatt viszont a Kisfaludy-sírok helyett az alapiskola épületében emlékeztek meg az iskola tanulói és az érdeklődő régióbeli magyarok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából.
A csemadok.sk weboldalon így szólnak Kisfaludy Istvánról: „Komlóssy Ferenc az Esztergom főegyházmegyei egyházi iskolákkal foglakozó munkájában így írt róla: »Kisfaludy István kitűnő énekes és példás életű ritka szorgalmu tanító … ezen állomáson (Szencen) … 30 évig működött (1836-66).« Minden bizonnyal tehát a korabeli mezőváros értelmiségének vezető rétegéhez tartozott, és mint ilyen az 1848/1849-es szabadságharc és polgári forradalom idején meghatározó alakja lehetett közösségének, és az is volt.”
Matus Mónika igazgató mondott ünnepi beszédet (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Klenovics Gábor, Neszméri Tünde és Strešňák Gábor koszorúval és mécsessel emlékezett a Kisfaludy-síroknál, mivel a zuhogó esőben a tanulókat nem akarták kivezényelni a temetőkertben lévő emlékművekhez.
A Szenczi Molnár Albert Alapiskolában Matus Mónika igazgató elszavalta Babits Mihály Petőfi koszorúi című versét, majd ünnepi beszédet is mondott. Arra kérte a tanulókat: „A ti szavaitok ne olcsó koszorúk, olcsó gyertyák, mécsesek legyenek Petőfi emlékén, belenyomva azt a történelem unalmas emlékezetébe, ne a szoborra, utcanévre, képre, irodalomleckékre gondoljatok, hanem egy fiatalemberre, aki éppen nősült, aki gyermeket vár, aki üldögélhetne a Pilvax kávéházban, nem törődve senkivel, csak önmagával, de mégsem teszi.”
Ez helyett ő forradalmat szervezett, felszólalt a az igazságtalanság ellen, mert volt jövőképe és célja
– mondta Petőfi Sándorról Matus Mónika.
A tanulók a megemlékezésen (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Legyetek ti is korotok Petőfijei, a március legyen jelképe mindannak, amiért érdemes küzdeni, érdemes szólni, érdemes kiállni, érdemes harcolni a magyarságunkért, a szabadságunkért, a kultúránkért, a jövőnkért. Örülnék, ha nem a múlt pókhálóinak leporolásaként, hanem ily módon a jövőtökhöz kapcsolódó ünnepként élnétek meg a mai napot, március idusát. Ha ez a nap a fiatalság, a jövő ünnepe lehetne, 177 év után is, jelképesen is. Legyen a lelketek szabad” – kívánta Matus Mónika igazgató.
A beszéd után a tanulók emlékeztek meg egy irodalmi műsorral, az ünnepség végén közösen elénekeltük nemzeti imánkat.
Az iskola aulájának egyik díszítő eleme (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Meghitt megemlékezés volt, azzal a tanulsággal, hogy a fiataloknak fontos megismerniük múltunkat, hogy büszkék legyenek magyarságukra.
NT/Felvidék.ma
