A műemléktemplomban rendezett balatonszemesi nyári koncertek immár hagyományosan rangos eseményei a balatoni kulturális kínálatnak. Idén is számos kiváló hangverseny szerepelt a Klassz a pARTon palettáján, ezúttal Csordás Klára előadóestjéről számolhatok be. A Párizsban élő művész jelentős nemzetközi karrierre tekinthet vissza, életrajzában, és a vele készített interjúkban számos példaképét említi. A XX. század nagy művészeinek nevét olvasva fogalmaztam meg kérdéseimet.
„Jevgenyij Nyesztyerenko mesterkurzusán – zeneakadémiai éveim alatt – a 80-as években vettem részt (megj: e sorok írója is ott volt), s egy fantasztikus művészt ismertem meg személyében. Diákként találkozhattam vele, nagyon kedves volt velem, s igencsak bátorított. A X. teremben egy két és félórás dalestjét is meghallgathattam. Később, mint kollégák, a Bregenzi Fesztiválon találkoztunk.
Nicolai Geddánál, a híres tenornál négy évig Stockholmban tanulhattam. Nagyon szerettem vele dolgozni, pozitív életszemléletű tanárnak ismertem meg.
Fotó: archívum
Cziffra Györgyről is szeretnék megemlékezni. Magyarországon nagyon sokat ’kamaráztam’ zongoristákkal, s számos történetet ismertem – például Ferenczy Györgytől, aki tanára volt – Cziffráról és feleségéről Soleilkáról. Mikor Párizsba eljutottam, a zongoraművész már nem élt. Személyéhez, az emlékéhez mégis kötődöm: Senlis-ban egy versenyen a Cziffra Alapítvány díjában részesülhettem.
Helmuth Rilling, a híres német karmester két mesterkurzusán vehettem részt a 80-as években, Stuttgartban. E kurzusok – amellett hogy nagyon magas nívójúak voltak – fantasztikus hangulatban is folytak. Magam is énekeltem a koncertjein, így egészen közelről figyelhettem a munkáját. A tehetsége megfeszített munkával párosult, ennek köszönhette hírnevét.
Húszéves korom óta tanítok, a megszerzett ismeretekből szinte mindent át tudok adni tanítványaimnak. Jóllehet nagyon sokat lépek fel, de megtartottam ezt a szálat, mert elmondhatatlanul büszke vagyok azokra a tanárokra, akik hatéves korom óta tanítottak, neveltek, s kötelességemnek tartom, hogy továbbadjam a tőlük kapott, nagyon színes és sokrétű tudást.”
Fotó: archívum
A koncerten is ízelítőt kaphattunk Csordás Klára művészetének sokszínűségéből. A kezdő dal megadta a koncert hangulatát, Vivaldi Sposa son disprezzata (Megvetett menyasszony vagyok) egy megcsalt ara keserveit regélte el, majd Puccini-áriák következtek. A koncertre a koronát Puccini egyik legnépszerűbb áriája, a Tosca Vissi d’arte-ja (Tisztán éltem, híven szerettem) és Verdi Otellójából Desdemona imája tette fel. A négytagú kísérő együttes – név szerint Szekeres Gizella és Detvay M. Marcella (hegedű), Reményi Ágnes (brácsa) és Lukács Tünde (cselló) – méltó partnere volt a művésznek, saját előadásukból Sibelius 1903-ban komponált, talán napjainkban kevesebbet játszott Valse Triste (Szomorú keringő) című művét emelem ki.
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
