Így emlékeztünk meg az aradi vértanúkról 2025-ben a Felvidéken

Október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nyilvánította a Magyar Országgyűlés nemzeti gyásznappá. Felvidék-szerte ezúttal is számos helyen tartottak megemlékezéseket.

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere német szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályát vezette, a Turóc megyei Necpálban látta meg a napvilágot, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.

Cikkünk a felvidéki megemlékezésekről folyamatosan frissül!

***

Megemlékezés a köbölkúti Stampay János Alapiskolában

Tisztelet a hősöknek! címmel emlékeztünk az 1849. október 6-ai történelmi eseményekre. Nemzeti gyásznapunk alkalmából végzős tanulóink irodalmi összeállítással tisztelegtek a szabadságharc vezetői előtt.

Műsorukban felidézték a megtorlás következtében  elhunyt tábornokok utolsó üzeneteit, s Fodor Lilla gyönyörű énekével színesítette a megemlékezést.

Iskolánk egyik fő küldetése, hogy tanulóink megismerjék, tiszteljék a magyar történelmi eseményeket, s méltóképpen megemlékezzenek róluk. Így erősítjük magyarságtudatukat, s megalapozzuk nemzeti hovatartozásukat.

BK/Felvidék.ma

***

Megemlékezés Izsán

A Csemadok helyi alapszervezete szervezésében valósult meg október hatodikán az aradi vértanúkról való megemlékezés. Domin István, a szervezet elnöke, egyúttal a település polgármestere ünnepi szónoklatában úgy fogalmazott, Arad a hűség, a kitartás és a bátorság jelképe is.

Mint mondta, a komáromi vár közelsége – ahol legutolsóként tették le a fegyvert – arra figyelmezteti az izsaiakat, hogy a szabadság mindig törékeny, s a magyarság mindig áldozatokat hozott azért, hogy identitását, nyelvét, kultúráját és közösségét megőrizze.

Kifejtette, a felvidéki magyarság helyzete ma sem könnyű. Egyre erősebb az asszimiláció, egyre többen választják azt, hogy gyermekeiket szlovák iskolába adják. Egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy a magyar szó visszaszorul a családokban, s a közösségi élet helyét a beolvadás veszi át. „Még szomorúbb, hogy a felvidéki magyarságnak ma nincs saját parlamenti képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ez nem pusztán politikai hiányosság, hanem a demokrácia sérülése is. Egy több mint félmilliós közösség hangja némult el a törvényhozásban. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor döntések születnek, nincs, aki felálljon, nincs, aki felemelje a szavát a mi érdekünkben” – mutatott rá. Kiemelte, a parlament által elfogadott új konszolidációs csomag a déli régiókban élőket még jobban sújtja, hiszen az infláció és az adóterhek mellett a „visszaosztásnál, a támogatásoknál újra és újra hátrány ér bennünket.” Az aradi vértanúkra visszatérve úgy fogalmazott, a Felvidéken nem kell életünket adnunk szabadságért, de felelősséggel tartozunk a nyelvünkért, a kultúránkért, a közösségünkért.

„Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, ne csak a múlt hőseit lássuk bennük, hanem a jövő tanítómestereit is. Tanuljuk meg tőlük, hogy a hűség, a kitartás és a bátorság minden korban érték. Nekünk ma nem fegyvert kell fognunk, hanem nyelvet, könyvet, közösséget kell védenünk. Nekünk ma nem a csatatéren kell helyt állnunk, hanem a mindennapokban: az iskolában, a családban, az önkormányzatban, a kultúrában” – fogalmazott.

Felvidék.ma, FB

***

Nagyölveden is emlékeztek

A Nagyölvedi Suliovi néven ismert tanintézményben október 6-án a legkisebb növendékek öltöttek ünneplőt az ünnepnap tiszteletére, és ismerkedtek a magyar nemzet jeles történéseivel, emlékeztek a hősökre.

Cseri Kinga igazgatónő és kollégái mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek abban a szellemiségben nőjenek és szerezzenek tapasztalatokat, amit az iskola jelmondatának választottak: „A szavak törpék, a példák óriások.”

Az emlékezés első részében az óvodások kézműves foglalkozás keretében jelképes gyertyákat készítettek. A tanintézmény folyosóján elhelyezett nemzeti jelképekhez nemcsak a saját készítésű gyertyák kerültek, de fellobbantak az igazi mécsesek lángjai is, melyeket mindenki maga helyezett el az Aradon vértanúhalált halt tábornokok képei előtt.

Az ünnepi helyszínen csatlakoztak hozzájuk az 1-4. osztály tanulói, majd közösen folytatódott az emlékezés. Versekkel, énekekkel adóztak a magyar szabadságharc és a nemzet vértanúinak emléke előtt, majd az iskola udvarán a kopjafánál közösen elhelyezték az emlékezés koszorúját.

BK/Felvidék.ma

***

Nyárasdon is főhajtással emlékeztek az aradi vértanúkra

Október 6-án Nyárasdon is méltó módon rótták le kegyeletüket az 1849-ben Aradon kivégzett honvédtisztek és a szabadságharc minden hőse előtt. A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött, amelyen a hívek imádságban idézték fel a magyar nemzet gyásznapjának üzenetét. A templomból ezt követően közösen vonultak át a temetőbe, ahol az emlékezés szóval, dallal és főhajtással folytatódott.

A rendezvényen külön köszöntötték többek között Bethleni Fannit, Magyarország pozsonyi nagykövetségének beosztott diplomatáját, helyettes konzult, valamint Őry Pétert, a Magyar Szövetség országos alelnökét, aki az esemény ünnepi szónoka volt.

Az ünnepi műsort a Nyárasdi Népdalkör tette emelkedetté, akik mások mellett a „Magyarok Istene tekints e népre” kezdetű dalt és az „Aradi vértanúk nótáját” is előadták, dalban foglalva össze a történelmi események emlékét.

Őry Péter ünnepi beszédében a pozsonyi vonatkozásokat is felelevenítve hangsúlyozta: a magyar történelem sorsfordító pillanatai sokszor a Felvidékhez is kötődnek.

Mint fogalmazott, „a modern kori Magyarország megszületése is Pozsonyhoz fűződik”, hiszen ott született meg az első magyar kormány gondolata, és ott írta alá V. Ferdinánd az áprilisi törvényeket. Ugyanakkor épp a pozsonyi tükörteremhez kötődik az a rendelet is, amely végül az aradi vértanúk kivégzéséhez vezetett.

A Magyar Szövetség alelnöke kiemelte, hogy az aradi vértanúk a szabadságért adták életüket, s ezzel örök példát állítottak minden nemzedék elé.

„A vértanú a vérével tesz tanúságot amellett, hogy a legnagyobb kincs a szabadság” – tette hozzá, emlékeztetve, hogy bár október 6-a gyásznap, a kiegyezés és az azt követő nemzetépítő évtizedek bizonyították: a magyar nép képes volt a feltámadásra.

A megemlékezés részeként a résztvevők és a meghívott vendégek elhelyezték a kegyelet virágait és koszorúit a temetőben. Az esemény végén elhangzott: az emlékezés nem csupán a múlt felidézése, hanem cselekvésre is hív – hogy tetteinkben őrizzük meg magyarságunkat, és adjuk tovább a hősök üzenetét a következő nemzedékeknek.

Nyárasdon is méltóképpen emlékeztek meg az aradi vértanúkról – a hűség, a szabadság és a nemzeti összetartozás jegyében.

Felvidék.ma

***

Somorján is emlékeztek az aradi vértanúkra

Október 6-án este Somorján is megemlékeztek a város lakói és a környék magyarsága az 1849-ben Aradon vértanúhalált halt honvédtisztek hősies áldozatáról. A fáklyás felvonulással egybekötött megemlékezés a hősök előtti tiszteletadás és a nemzeti összetartozás jegyében zajlott.

Portálunk a rendezvény és a nemzeti megemlékezés kapcsán megszólította Méry Jánost, a helyi esemény egyik főszervezőjét, a somorjai Csemadok vezetőségi tagját, önkormányzati képviselőt és az Esterházy Akadémia operatív igazgatóját.

Mint fogalmazott, október 6-a számára „egyszerre jelenti az emlékezést és a kiállást a vértanúk előtt”. Hangsúlyozta, hogy az aradi hősök áldozata a nemzet iránti hűség örök példája. „Ezt a hőstettet, ezt az áldozatot minden évben igyekszünk méltó módon feleleveníteni – nemcsak ezen a napon, hanem minden olyan alkalommal, amikor a magyar történelemre emlékezünk” – emelte ki Méry János.

Hozzátette, az aradi vértanúk üzenete ma is időszerű: „A fiataloknak tudniuk kell, hogy voltak, akik életüket adták a hazáért. Soha nem szabad feladnunk, mert a halálból mindig feltámadás lesz, a sötétségre pedig fény érkezik.”

A fáklyafényes főhajtás méltó módon bizonyította, hogy Somorján is élő a nemzeti emlékezet, és az aradi vértanúk példája ma is összekovácsolja a közösséget.

Felvidék.ma

***

Megemlékezés az aradi vértanúkról Kövecsesen

Kövecsesen október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a kövecsesi temetőben tartottak méltó megemlékezést, amelyen a település lakói együtt tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt.

A 16 órakor kezdődő, áhítattal egybekötött rendezvény bensőséges és felemelő hangulatban zajlott. A megemlékezés keretében koszorút helyeztek el Dancs László és Kubinyi József 1848–49-es szabadságharcosok sírjánál, ezzel tisztelegve mindazok előtt, akik életüket adták a magyar szabadságért.

 

Az esemény arra emlékeztetett, hogy a tizenhárom aradi vértanú nem csupán a múlt hősei, hanem örök példaképek, akik bátorságukkal és hazaszeretetükkel ma is erőt adnak a nemzetnek.

***

Párkányi megemlékezés: a vértanúk áldozatának emléke a mi felelősségünk!

A Csemadok Párkányi Alapszervezete rendezte meg a nemzeti gyásznapra való megemlékezést a város kopjafájánál október hatodikán. A kegyeleti megemlékezésen közreműködött a Szivárvány Énekkar, ünnepi szónok Kovács Zsolt újságíró volt.

Ünnepi beszédében az aradi vértanúk üzenetéről szólt. Mint kifejtette, ez a nap nemcsak az aradi 13 ról szól, hanem mindazokról, akik a szabadságért áldozták az életüket: az ismeretlen honvédekről, a börtönbe vetettekről, a száműzöttekről, megalázott családokról: ők mindannyian vértanúk, értünk haltak. „Nem önmagukért, hanem azért, hogy a magyar szó, a magyar hit, a magyar kultúra fennmaradjon” – jelentette ki.

Mint elhangzott, minden korban szükség van hősökre, bátor helytállásra, máskülönben rabszolgává válunk a saját szülőföldünkön. „Ez napjainkban egyre inkább igaz. És bár 1849-ben a fegyverek elhallgattak, a bitófa és a golyó áldozatai nem a végső vereséget jelentették. A szabadságharc nem bukott el, hanem új magot vetett. Olyan magot, amelyből a nemzet újra és újra erőt mutat. A kiegyezésben, az ’56-os forradalomban, a bolsevizmus és a kommunizmus elleni ellenállásban minden alkalommal, amikor a magyarok kiálltak jogukért, hitükért, nyelvükért. A függetlenségükért, az életükért” – mondta. Az aradi tizenhárom és a sok névtelen vértanú áldozata nem a múltba vesző tanú. Áldozatuk a mi felelősségünk, a mi üzenetünk – fogalmazott.

Ezt követően az emlékezők elhelyezték koszorúikat és mécseseiket a kopjafa lábánál – a helyi önkormányzat képviseletében Szabó Eugén polgámester, városi képviselők, a Magyar Szövetség helyi szervezetének képviselői, a Párkányi Ady Endre Alapiskola, Memoriae Pátrium honismereti társulás és a Csemadok párkányi alapszervezete képviseletében.

 

Herman Barbara/Felvidék.ma

***

Megemlékezés Rozsnyón

A Csemadok Rozsnyói Alapszervezete megemlékezést tartott az 177 évvel ezelőtt vértanúhalált halt tizenhárom aradi tábornok tiszteletére Rozsnyón, Szörcsey Antal sírjánál.

A rendezvényt Balázs Patrik főtisztelendő esperesplébános nyitotta meg, aki az Ószövetség Sirák fia könyvének 44. versét idézte: „Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában. Sok dicsőséget juttatott nekik az Úr fensége által régtől fogva. Voltak, akik hatalommal uralkodtak, akik híresek voltak vitézségük miatt…” E gondolatok mentén az emberi sorsokról beszélt. „Napjainkban is ismerünk olyan embereket, akik sokat tesznek a jó életért, és a nehézségek ellenére is helytállnak. Mindig akad azonban ostoba ellenség, aki nem építeni, hanem rombolni akar. Mi könnyebb: építeni vagy rombolni?” – tette fel a kérdést.

„Azért emlékezünk ma az aradi vértanúkra, hogy tudatosítsuk: életük olyan alapkő, amelyre építenünk kell. Emlékezzünk rájuk, és tegyünk meg mindent azért, hogy nemzetünk, magyarságunk és hitünk megőrzésében mi is olyanok legyünk, akikre az utókor hitben, reményben és szeretetben emlékezik” – zárta szavait.

A megemlékezésen Martinovics János, a Rozsnyói Református Iskolaközpont tanára és diákjai műsorukkal idézték fel a nemzet gyásznapjának történelmi körülményeit.

A rendezvény végén az intézmények képviselői virágokat helyeztek el az aradi vértanúk emlékére.

***

Perbetei megemlékezés: Arad az egyetemes igazságtudat!

Perbetén a kedvezőtlen időjárás miatt az aradi vértanúkra való megemlékezést a Pándy Lajos Művelődési Házban tartották meg.

A nemzeti gyásznap alkalmából szervezett emlékműsoron jelen volt többek között Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség országos elnöke, Becse Norbert és Gyarmati Thamér, a Magyar Szövetség Nyitra megyei képviselői, Zink Vass Nóra járási titkár, Zsitva Norbert, Perbete polgármestere, Erdélyi Adél és Erdélyi Zoltán református lelkipásztorok, Mészáros Dávid római katolikus plébániai kormányzó, valamint a képviselő-testület tagjai, a község oktatási intézményeinek és szervezeteinek megjelent képviselői.

A rendezvény kezdetén a Szózat hangzott el Brath Tibor vezetésével az Árvalányhaj Népdalkör előadásában. Gubík László, az esemény szónoka Kossuth Lajost idézve fejtette ki az aradi vértanúk egyetemes üzenetét. „Arad pedig a magyar Golgota! Három üzenetet is tartalmaz az egyszerű mondat. Benne van Arad, benne van egy helyszín, ami kötelez, és ami a helyi hősöket, akik vérüket adták a szabadságért, emeli ki. Benne van az a szó, ami mindannyiunk szívében ott dobog és helyet foglal, az, hogy magyar, mert ez a nap bármennyire is gyásznap, mégiscsak a magyar szabadságvágyról szól. És benne van az, hogy Golgota, és itt válik egyetemessé a történet, ami az egyetemes igazságtudatról, az egyetemes igazságérzetről szól, és Kossuth itt kapcsolja össze a krisztusi keresztúttal a magyar szabadság történetét, a magyar szabadságért élőknek és halóknak a történetét” – fogalmazott.

Ami összeköti Aradot, Pozsonyt, Budapestet, Komáromot és Perbetét, az nem más, mint a magyar szabadságvágy – és ez előtt az örök üzenet előtt kell ma fejet hajtanunk – mutatott rá. A másik gondolat, ami összeköt bennünket, az pedig az egyetemes igazságérzet – vélekedett. „Október 6-a ennek a legszebb, legjellegzetesebb és legnemesebb példája. Ezekért az eszmékért, ezért az ügyért és ezekért a polgárjogokért nemcsak a mi fiaink, hanem idegen nemzetek fiai is az életünket adták” – mutatott rá.

A magyar szabadságvágy és az egyetemes igazságérzet mellett egy harmadik eszmét, egy harmadik fontos szempontot, a helyi hősök üzenetét, a helyi hősök kiemelését említette, mivel perbeteiek is a vérüket ontották a szabadságharcban. Mintegy 40 honvéd, illetve a helyi, izraelita származású Kálózdi Mór, aki katonakórházat hozott létre Perbetén, hogy a sebesült honvédeket ápolni tudják. „Az ilyen ünnepeken, legyen az gyászünnep vagy örömünnep, őelőttük is fejet kell hajtanunk és őelőttünk is tisztelegnünk kell, merthogy a helytörténet, a helyi cselekedetek és a helyi hősök emléke ugyanúgy kötelez, mint az egyetemes szabadságvágy és a magyar szabadságnak az üzenete” – emelte ki Gubík László.

 

A felvidéki magyar sorsot vizsgálva kifejtette, az elmúlt 105 évben akkor volt sikeres a felvidéki magyar közösség, ha a felvidéki magyar jogküzdelem mellé föl tudott sorakozni, azt párosítani tudta egy egyetemes eszmével. 2025-ben és az előttünk álló hetekben és hónapokban is hajtsunk fejet a helyi hősök előtt, és az ő emlékükből, az ő áldozatukból és az ő egyetemes erkölcsi kiállásukból merítsünk erőt a saját küzdelmeinkhez.

A rendezvény további részében a Magyar Tanítási Nyelvű Összevont Alapiskola nyolcadik és kilencedik osztályos tanulóinak irodalmi műsora következett, majd nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével és mécsesgyújtással ért véget a nemzeti gyásznapra való perbetei megemlékezés.

Felvidék.ma

***

Lévai megemlékezés: mi az összetartozásunkkal harcolunk!

Léván a Magyar Szövetség helyi szervezete október 5-én szervezte meg az aradi vértanuk emléknapja alkalmából rendezett megemlékezést a 48-as hősök lévai temetőben lévő emlékművénél.

Az eseményen Farkas Attila, Kéty polgármestere, Nyitra megyei képviselő mondott beszédet, melyben kiemelte, minden magyarnak különleges, fájdalmas de egyben felemelő dátum is október hatodika, hiszen a magyar szabadságharc vértanúi életüket adták a hazáért. „Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy a bukott szabadságharc után a halál vár rájuk, mégsem tagadták meg esküjüket, nem árulták el nemzetüket” – fogalmazott.

Mint mondta, utolsó szavaik, gesztusaik, hősi tartásuk máig példaként ragyog előttünk. Rangjuk, származásuk különbözősége ellenére összekötötte őket egy eszme: a szabadság és a haza szeretete. Ezért lett Arad nem csupán egy nemzet, hanem a szabadság ügyének jelképe is.

„Mi, akik itt Léván gyűltünk össze, különösen értjük, milyen fontos az önazonosság megőrzése, a közösséghez való hűség. Mi nem karddal harcolunk, hanem a nyelvünkkel, a kultúránkkal, az összetartozásunkkal” – jelentette ki. Hozzátette, a szabadság ma sem magától értetődő, nem egy nyugalmi állapot, hanem folyamatos védelemre szorul, vagy állandó újragondolást, újraépítést követel. Van, amikor nem rajtunk múlik – ilyen volt a világjárvány – és van, amikor igenis nekünk kell kiharcolni azt.

„Ilyen például az, hogy mi történik velünk ebben az országban, hogy lesz-e erős magyar képviseletünk, és az képes lesz-e hozzájárulni egy olyan stabilitáshoz, ami hiányzik jelenleg az országban” – mutatott rá. Farkas Attila szerint az aradi vértanúk halála arra tanít bennünket, hogy a szabadságért és a nemzeti önazonosságért mindig érdemes kiállni. „Ma, több mint másfél évszázad múltán mi itt állunk, emlékezünk és büszkén mondjuk, nem feledjük őket. Hajtsunk ma fejet az aradi vértanúk emléke előtt, és fogadjuk meg, hogy életünkkel, munkánkkal, hűségünkkel méltó örökösei leszünk azoknak, akik a legnagyobb áldozatot hozták értünk” – zárta gondolatait.

Az eseményen közreműködött Besse Csenge, a Juhász Gyula Alapiskola diákja, majd a megemlékezők elhelyezték koszorúikat, mécseseiket a lévai szabadságharc hőseinek emlékművénél.

Kakas Pál/Felvidék.ma

***

Kürtön az alapiskola diáksága idézte fel az aradi vértanúk emlékét

A kürti faluház előtt álló Távírdás-emlékoszlop talapzata a történelmi Magyarország szétszakítottságát jelképezi. E helyszínen gyakran gyűlnek össze a kürti közösségek és az alapiskola diákjai, hogy a magyar történelem jeles évfordulóiról megemlékezzenek.

Október 6-án a kürti alapiskola diákjai történelmi megemlékezést tartottak, hogy a 176 évvel ezelőtti eseményekre, az aradi vértanúk áldozatára emlékezzenek. A rendezvényen a tanulók versekkel idézték fel a magyar szabadságharc dicsőségét és azok emlékét, akik életüket adták a nemzet szabadságáért.

A diákok arcképekkel tisztelegtek a tizenhárom aradi vértanú bátor tettei előtt, és felidézték utolsó üzeneteiket, amelyeket az utókorra hagytak. Az alsó tagozatos tanulók által készített nemzeti jelképeket helyeztek el az emlékoszlopnál, majd az osztályok koszorúkkal, virágokkal és mécsesekkel rótták le kegyeletüket.

A tizenhárom honvédtiszt emléke a nemzeti emlékezet része, hiszen ők a szabadságért küzdő és életüket feláldozó magyarság jelképévé váltak. A kürti alapiskola pedagógusai és diákjai hűen ápolják ezt az örökséget.

***

Pozsonynak is megvannak a mártírjai, akiket a magyarság nem feled

Október 6-án a pozsonyi magyar közösség a Kecske-kapui evangélikus temetőben emlékezett meg a magyar szabadságharc hőseiről. A koronázóvárosban több, a szabadságharc megtorlásának áldozatául esett hős is nyugszik.

A megemlékezés hagyományosan báró Jeszenák János sírboltjánál, valamint Rázga Pál evangélikus lelkész nyughelyénél zajlott, ahol a jelenlévők koszorúkkal és virágokkal hajtottak fejet a hősök előtt. Az eseményt a Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, a pozsonyi Liszt Intézet és a Csemadok Ifjúsági Tagozata szervezte.

A rendezvényen Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója osztotta meg gondolatait a szabadság és a nemzeti hűség örök értékeiről: „E napon, október 6-án a nemzet gyásza és méltósága egyszerre van jelen a szívünkben. Nemcsak koszorúkat helyezünk el, hanem meghalljuk a múlt szavát is: azokat, akik életüket adták a magyar szabadságért. A vértanúk áldozata megmutatta, hogy le lehet győzni egy hadsereget, de nem lehet legyőzni egy nemzet szellemét. A szabadság nem ajándék, hanem örökség, amit méltón kell hordoznunk.”

A beszéd után a résztvevők, többek között Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, a Liszt Intézet, a Csemadok országos és városi szervezete, a Magyar Szövetség, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium, valamint a Duna utcai alapiskola és gimnázium képviselői elhelyezték az emlékezés virágait Jeszenák János kriptájánál, majd Rázga Pál sírjánál. Koszorút helyezett el a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója, Hideghéthy Andrea is.

A rendezvényen hírportálunknak Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke fogalmazta meg az emléknap üzenetét: „Október 6-a az a nap, amikor az ember legnagyobb kincse, az élete, és a nemzet legnagyobb kincse, a szabadság, összefonódik. Az aradi és a pozsonyi vértanúk áldozata megágyazta annak az alapelvnek a szellemét, hogy a magyar nemzet önállósága és szabadsága legyen mindenkor legfontosabb értékünk. Ez az a hit, amely évszázadokon át mozgathatja előre nemzetünket.”

***

A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola tanulói rendhagyó történelemórán emlékeztek

A szőgyéni tanintézményben október 6-án zajlott az a rendhagyó történelemóra, mely a hét folyamán naponta megismétlődve a felső tagozat tanulóit hívja meg, hogy együtt idézzék fel a magyar forradalom és szabadságharc történéseit, egészen az 1849. október 6-ai gyásznapig bezáróan.

Nothart Erika igazgatóhelyettes, magyar és történelem szakos pedagógus hívta meg tanulóit arra a „területhódításra”, melyet tudással és szerencsével lehetett megszerezni.
Az együttlét első része az a tanulságos emlékezés volt, melyen a tanulók felidézték az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi eseményeit. Majd megfelelve a feltett kérdésekre „területhódításra” került sor két csapat között, magyar és osztrák színekben. A dobókocka mutatta meg a területhódítás nagyságát, de mivel a szerencse mit sem ér a tudás nélkül, ezért csak a helyes válaszokkal lehetett területet elfoglalni.

Az emlékezés hetének első napján a 7. osztályos tanulók „megváltoztatták a történelmet”, mert a játékos történelemórán a császáriak helyett a magyarok nyerték a szabadságharcot.
A szőgyéni tanintézmény minden nemzeti ünnepen kiemelten figyel arra, hogy közös emlékezéssel mélyítse el a tanulókban azt az identitást, mely meghatározza és erősíti a nemzeti hovatartozásukat.

A tudáspróba a hét többi napján is folytatódik a Csongrádyban, tanúbizonyságot téve arról, hogy a vértanúk példamutató áldozata és hűsége ma is erőt és tartást mutat mindazoknak, akik tisztelettel és tudással őrzik emléküket.

***

Nagymegyeren is tisztelegtek az aradi vértanúk emléke előtt

Október 6-án a nagymegyeri katolikus temetőben tartott megemlékezést és koszorúzást a Csemadok helyi alapszervezete és a Nagymegyeri Városi Művelődési Központ az aradi vértanúk kivégzésének 176. évfordulója alkalmából. A résztvevők dr. Szaiff József honvédorvos sírjánál és a Kazinczy-emléktáblánál rótták le kegyeletüket.

A rendezvényen a Bartók Béla Alapiskola diákjai és a Kéknefelejcs népdalkör műsorukkal méltó hangulatot teremtettek a főhajtáshoz.

A megemlékezés fő szónoka Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere volt, aki hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk ügye „nem múlt el az idővel”. Mint mondta, a tizenhárom honvédtiszt vértanúsága túlmutat 1849 októberének tragédiáján. „Áldozatuk örök üzenet egy nép kitartásáról, hitéről és arról, hogy a szabadság sosem ajándék, hanem harc árán megszerzett kincs” – fogalmazott.

Soóky kiemelte, hogy az aradi vértanúk nem vakmerő hősként mentek a halálba, hanem tudatosan vállalták sorsukat, mert hitték, hogy a szabadságért áldozatot kell hozni. Külön megemlékezett Kazinczy Lajosról, „a legfiatalabb aradi vértanúról, aki alig harmincévesen, békében önmagával és hűségben a hazához nézett szembe kivégzésével”, valamint Szaiff Józsefről, „a csendes hősről, aki honvédorvosként és bajtársként ugyanúgy a hősök sorát gyarapította”. „A történelem nem csak a kiemelkedők által íródik. A hősök gyakran csendesek” – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy emlékük minden elhelyezett koszorúban ott él.

Beszédében rámutatott, hogy a tizenhárom vértanú különböző nemzetiségű – magyar, német, szerb, örmény – volt, mégis a szabadság közös ügye egyesítette őket. Ez az összetartozás ma is példát mutat a közösségnek. „A mi szabadságharcunk ma az, hogy megtartjuk egymást, megőrizzük identitásunkat, és nem hagyjuk elgyengülni közösségi kapcsolatainkat” – fogalmazott.

A fiatalokat is megszólította, hangsúlyozva, hogy a vértanúk öröksége nemcsak történelmi tény, hanem élő példa. „Bátorságuk a ti döntéseitekben kell, hogy tovább éljen – abban, hogy tanultok, dolgoztok, közösséget építetek. Ne féljetek a felelősségtől, hőseink sem féltek” – mondta.

Zárásként Soóky Marián Kazinczy Lajos búcsúleveléből idézett: „Nyugodt lélekkel indulok el a másvilágra, mert tudom, hogy nem éltem hiába. Az utókor, ha igazságos lesz, nem elítél, hanem megért és talán meg is áld.” Hozzátette: „Mi, az utókor nemcsak értjük és áldjuk őket, hanem tanulunk is tőlük.”

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el és gyertyát gyújtottak az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegve.

***

A hűség és helytállás üzenete ma is él – megemlékezés Füleken

Füleken a Hősök terén emlékeztek az aradi vértanúkra. A Csemadok Füleki Alapszervezete által rendezett megemlékezésen fiatalok és idősek együtt rótták le tiszteletüket a magyar szabadságharc hősei előtt.

Az eseményt Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok helyi szervezetének elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy az aradi tizenhármak áldozata örök példa minden nemzedék számára. A megemlékezésen Szakó Áron, a Füleki Gimnázium diákja Faludy György megrendítő versét szavalta, majd Chovan Lilla, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa énekével idézte fel a hősök emlékét.

A megemlékezés központi beszédét Marcinkó Zoltán, a Magyar Szövetség losonci járási elnöke tartotta, aki hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk – esküjükhöz és hazájukhoz hű katonák – méltatlan halált haltak. „Tegnap még hősök voltak, ma háborús bűnösök” – fogalmazott, rámutatva, hogy a világosi fegyverletétel utáni sötétség nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát megrázta.

Marcinkó a forradalom és szabadságharc történelmi pillanatait felidézve kiemelte, hogy a magyar nemzet a törvényességért és alkotmányos jogaiért küzdött. Párhuzamot vont az egykori harcok és a felvidéki magyar közösség mai helyzete között: „Vajon szlovákiai magyar létünkben nem sodródunk-e ismét mélypontra? Lesz-e erőnk kiállni, vagy beérjük azzal, amit kapunk?”
Beszédét Damjanich János szavaival zárta: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk meghalni.” Hozzátette: „Tudjuk, hogy a mélypontokról mindig fölfelé vezet az út – ahogy világos után is eljön a fény.”

***

Nemzeti gyásznap Dunaszerdahelyen – az aradi vértanúk példája adjon erőt!

Dunaszerdahelyen október hatodika késő délutánján, a nemzeti gyásznap alkalmából szerveztek megemlékezést a Lipcsey György szobrászművész által alkotott az 1848/49-es emlékműnél, ahol Karaffa Attila, a város alpolgármestere köszöntötte az emlékezőket.

Emlékeztetett, október 6-a a magyar nemzet egyik legfájdalmasabb napja: az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja. Mint mondta, ezen a napon 1849-ben tizenhárom honvédtiszt áldozta életét a szabadságért és a hazáért, példát adva bátorságból, hűségből és áldozatvállalásból. „A nemzeti gyásznapon közösen hajtunk fejet azok előtt, akik hősies kiállásukkal a magyar szabadság ügyét szolgálták, s emlékeztetünk arra, hogy a szabadságért hozott áldozat minden nemzedék számára örök üzenetet hordoz: a haza szeretete és a közösségért vállalt felelősség soha nem vesztheti el aktualitását” – jelentette ki.

Az esemény ünnepi szónoka Zsigmond Barna Pál,  az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára volt, aki arra hívta fel a figyelmet, az aradi vértanúk példája adjon erőt ahhoz, hogy bátran szembenézzünk a jelenkor küzdelmeivel. „Legyen fülünk meghallani, amit Arad mártírjai üzennek nekünk, és legyen szívünk befogadni azt” – fogalmazott.

Az ünnepi eseményen közreműködött a Hodosi Citerazenekar, Nagy Lili, a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja,  a Művészeti Alapiskola Ágacska-Dunaág Táncegyüttese, valamint 10. számú Szent György cserkészcsapat. Az ünnepi megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával és a Himnusz közös eléneklésével ért véget.

HA/Felvidék.ma

Képek forrása: HA/Felvidék.ma

***

„Komárom vára nemcsak kőből épült, hanem hűségből és bátorságból”

Komáromban hagyományosan a Klapka téren koszorúzással vette kezdetét az aradi vértanúkról való megemlékezés a város vezetősége, a Csemadok helyi szervezete és a Jókai Egyesület közös szervezésében.

A Csemadok komáromi alapszervezetének elnökségi tagja, Bajnok Éva köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Észak-és Dél-Komárom polgármestereit, képviselőit, a civil és az egyházi szervezetek, a környékbeli önkormányzatok képviselőit.

A rendezvény ünnepi szónoka, Bencze Dávid történész, a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola oktatója beszédében arra mutatott rá, hogy amíg Aradon tizenhárom hős tábornok életét oltották ki, addig Komárom falai között „még mindig a szabadság szívdobbanásai hallatszottak.”

Ez a kettősség – a vértanúság és a kitartás – teszi különlegessé a komáromiak emlékezetét

– vélekedett. Míg Aradon az életükkel, addig Komáromban becsületükkel és kitartásukkal hoztak áldozatot a haza oltárán.

A történész megemlékezett még azokról a hősi halált halt, kivégeztetett vértanúkról, akiket a hatalom korábban, vagy később végeztetett ki: Ormai Norbert, Kazinczy Lajos és Ludwig Hauk ezredesekről, de kiemelten beszélt a két komáromi vértanúról, Lenkey Jánosról és Török Ignácról is.

Hangsúlyozta, a kapituláció után több honvédtisztet vittek Komáromból bíróság elé, köztük olyanokat is, akiket halálra ítéltek és kivégeztek – bár ők nem Aradon, hanem más városokban szenvedték el a halált.

„Így itt minden kő a múlt szívének dobbanását őrzi. Emlékük ápolásával mi is hozzájárulunk magyarságunk és emberi mivoltunk lényegi sarokköveihez, létezésünk alapjaihoz”

– fogalmazott, hozzátéve, a történelem arra tanít minket, hogy a haza nemcsak földrajzi fogalom, hanem lelki és szellemi közösség.

Mint mondta, meg kell érteni, hogy az aradi hősök nem csupán régi történetek szereplői, hanem élő példák, a szabadság és a hűség pedig nem üres szavak, hanem életünk iránytűi kell legyenek. Rámutatott, a komáromi hősök helytállásából kell táplálkozni, amikor iskolát választunk gyermekünknek, amikor együttműködünk szlovák honfitársainkkal, vagy éppen, amikor anyagi megfontolásból a szülőföld elhagyását fontolgatjuk.

„Komárom vára nemcsak kőből épült, hanem hűségből és bátorságból”

– intett.

A rendezvényen Danis Dorian, a Selye János Gimnázium diákja lépett fel, valamint közreműködött a Concordia vegyeskar Stubendek István vezényletével. A Klapka téri megemlékezés a tábornok szobrának megkoszorúzásával ért véget – helyi és környékbeli civil és egyházi szervezetek, városi intézmények és a magyar párt vezetői, képviselői rótták le tiszteletüket, majd közösen énekelték el a magyar himnuszt.

A hagyományoknak megfelelően az emlékezők átsétáltak a közeli Anglia parkba és a komáromi várat védő két vértanú, Lenkey János és Török Ignác 2005 óta álló emlékoszlopánál gyűltek össze, ahol Farkas Adrianna, a Jókai Egyesület elnökségi tagja köszöntötte az emlékező közösséget. A megemlékezésen a Selye János Gimnázium két diákja, Szeles Chloé és Majer Jázmin lépett fel. A koszorúzást és mécsesgyújtást követően a megemlékezők közösen énekelték el a Szózatot.

SZE/Felvidék.ma

***

Ajnácskőn is megemlékeztek az 1849-es aradi vértanúkról

Ajnácskőn a Csemadok Ajnácskői Alapszervezete koszorúzásra és közös gyertyagyújtásra invitálta a község lakosságát október hatodika alkalmából.

Mikó Alexandra, a helyi Csemadok-alapszervezet elnöke beszédet mondott, majd három ajnácskői alapiskolás előadásában hallhatták az emlékezők Pósa Lajos Október hatodikán című versét.

Kevesen tudják, de a 13 kivégzett hős között van egy ajnácskői kötődésű is, mégpedig gróf hernádvécsei és hajnácskői Vécsey Károly. Tiszteletére 2017-ben emléktáblát helyeztek el az ajnácskői katolikus templom falára. (ChL)

***

Az aradi vértanúk emlékezete a köztemetőben

Rimaszombatban a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete a köztemetőben, az 1848/49-es kopjafánál tartotta megemlékező műsorát október 6-a alkalmából.

Az ünnepi beszédet Főző Zsolt, városi képviselő, a Református Oktatási Központ tanára mondta. (HE)

Gecse Attila felvételei

Az aradi vértanúk emlékezete Rimaszombatban képeken

***

Fáklyás felvonulás a kopjafához

Nagybalogon a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete rendezésében fáklyás felvonulással indult a megemlékezés a helyi iskolától október 6-án este.

A koszorúzással egybekötött megemlékezést a templomkertben az 1848/49-es kopjafánál tartották. A megjelenteket Pál Csaba helyi Csemadok-elnök köszöntötte, az ünnepi beszédet Ištván Ibos Andrea mondta. Közreműködött a Szivárvány Énekkar, Pecsők Németh Ajna valamint a kis Csemadokosok. A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget. (HE)

 

Fáklyás felvonulás Nagybalogon képeken

***

Fiatalokkal emlékeztek Szencen

Szencen a helyi temetőben emlékeztek az aradi vértanúkra október 6-án. Beszédet a Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója, Matus Mónika mondott.

„Nagyszerű érzés volt együtt emlékezni az aradi vértanúkra ennyi fiatallal. Köszönet az alapiskola vezetésének, hogy történelmünk eseményei iránt érzékennyé teszik diákjaikat már kicsi koruktól” – fogalmazott a szenci magyarok weboldala, a szenc.sk.

***

„A föld alól, a magyar föld alól / A vértanúk lelke földalol…”

Szőgyénben a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat történelmi fáklyás megemlékezést tartott az ősi Szent Mihály-romtemplom kálváriájánál. Jelmondatul Juhász Gyula verssorait választották: „A föld alól, a magyar föld alól / A vértanúk lelke földalol…”

A helyszín jelentős helyet foglal el a csapat életében, mely a névadójukról, Szent Mihályról elnevezett ősi templom emlékét őrzi. 32 évvel ezelőtt itt történt a csapat fogadalomtétele, és itt áll a cserkészkopjafa, ahol gyakorta tartanak emlékezéseket. A kálvária, mely körülöleli a Szent István-korabeli, második világháborúban elpusztult templom rekonstruált falait, Krisztus kínszenvedésének 14 állomását jelölve, ezúttal a tizenhárom vértanúhalált halt tábornok és a tizennegyedikként Pesten kivégzett alkotmányos miniszterelnök emlékével találkozott.

Ezen különös keresztúti állomások helyszínein jelen voltak a vértanúk képei, és elhangzottak életük jelentős mozzanatai, katonai pályafutásuk állomásai és utolsó üzeneteik, amelyeket a csapat képviseletében jelenlevő cserkészek felolvastak.

A fáklyás megemlékezésen Farkas Zsolt esperesplébános mondott imát a hős vértanúkért, aki maga is cserkész. Emlékezett azokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták a magyar szabadságért. Bátorságuk, becsületük, hűségük és Istenbe vetett hitük példaként fénylik évszázadon át, mert szívük Krisztusé volt, életük a magyar nemzeté.

Az emlékezésen jelen volt Méri Szabolcs, a község polgármestere is. A cserkészek koszorút és mécseseket helyeztek el a kopjafánál, majd elmondták a Szózat sorait, végül az Esti himnusz imáját elénekelve zárták a történelmi emlékezést. (BK)

***

A turulszobornál emlékeztek Bősön a vértanúkra

Bősön vasárnap délután is megemlékeztek az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúkról. A város önkormányzata és a Csemadok Bősi Alapszervezete közös rendezvényt tartott a kultúrház melletti téren, a turulszobornál.

A program a nemzeti lobogó felvonásával kezdődött a Csemadok-háznál, majd a résztvevők együtt vonultak a megemlékezés helyszínére. Nagy Anikó, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a magyar nemzet szabadságszeretetét: „A magyar nemzet a szabadság szeretetéről híres szerte a nagyvilágban. Legyen bármekkora az ellenerő, nemzetünk szabadsághoz való ragaszkodása mindig példaértékű marad.” Hozzátette, hogy a megemlékezés nemcsak a múltidézésről szól, hanem a nemzeti összetartozás és a közösségi emlékezet erősítéséről is.

Az ünnepi beszédet Zalka Lóránt önkormányzati képviselő, történelemtanár, az Amade László Alapiskola igazgatóhelyettese mondta. A bátorság és a példaképek jelentőségét emelte ki: „Vakmerően és bátran. Ismerősek e szavak? Nekünk példaképek kellenek – olyan emberek, akik élni tudják ezeket a szavakat, és értékeikkel töltenek meg minket, családjainkat és iskoláinkat.”

A koszorúzáson Bős város önkormányzata, a helyi katolikus és református egyház, a Magyar Szövetség képviselői, valamint a Csemadok Bősi Alapszervezete vett részt. A műsorban közreműködött Stifter Luca, Csikmák Máté, a Zöld Csillag Színjátszó Társulat, Bősi Szabó László, az Amade László Alapiskola diákjai és a 16. számú Széchenyi István cserkészcsapat tagjai.

A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult, méltó tiszteletadással a magyar szabadság hősei előtt.

***

A DióNap keretén belül emlékeztek az aradi vértanúkra

Őrösben az ünnepségen koszorút helyeztek el, és nt. Kiss Miklós lelkipásztor mondott áldást. A jelenlévőket Furik Csaba megyei képviselő, Horváth Gyula polgármester és Kopasz József, a CSEMADOK járási elnöke köszöntötte. Beszédeikben hangsúlyozták a közösség összetartását, a múlt tiszteletét, valamint a DióNap kettős jellegét: a hagyományok ápolását és az örömteli együttlétet.

DióNap Őrösben: a hagyomány, közösség és gasztronómia ünnepe

***

Megemlékezés Imregen az aradi vértanúk és gyóntatópapjuk, Sulyánszky Euszták tiszteletére

Az imregi ferences kolostor melletti parkban, Sulyánszky Eusztáknak, az aradi vértanúk gyóntatópapjának sírjánál tartottak megemlékezést az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak tiszteletére. A rendezvényen Soltész Zsolt magyarul, Jozef Sukeník ferences szerzetes pedig szlovákul köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva a közös emlékezés fontosságát. A megemlékezés szónoka Varga Tibor, Kaposkelecsény polgármestere volt, az imát Takács Dénes lelkész mondta, a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar és a Bodrogszerdahelyi Éneklőcsoport pedig szívhez szóló előadással járult hozzá az esemény méltóságához.

Varga Tibor beszédét Ady Endre Október 6. című költeményének soraival nyitotta, amely az aradi hősök áldozatát örökíti meg:

„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.”

A polgármester hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk neve „nem csupán történelem, hanem fogalom: a szabadság, a bátorság és az önfeláldozás örök jelképei ők”. Kiemelte, hogy 176 év távlatából sem veszítették el aktualitásukat, hiszen „a hősiesség és az önfeláldozás nem vész el az időben”.

A szónok külön megemlékezett Sulyánszky Euszták minorita szerzetesről, aki a vértanúk gyóntatópapjaként a legnehezebb pillanatokban is erőt és hitet adott a tábornokoknak. „Sulyánszki Euszták atya gyóntatópapként végigkísérte az aradi vesztőhelyre készülők utolsó útját. Hallgatta a szívük dobbanását, osztozott fájdalmukban és erőt adott nekik, hogy bátran viseltessenek életük végső óráiban” – idézte Varga Tibor, hozzátéve, hogy a szerzetes sírhelye „nem csupán a múlt emléke, hanem üzenet a jelennek: szolgálni csak igaz hittel, mély szeretettel és Istentől való kimeríthetetlen erővel lehet.”

A beszédben Varga Tibor párhuzamot vont a múlt és a jelen között, rámutatva, hogy a nemzeti önrendelkezés, amelyért az aradi hősök küzdöttek, ma is veszélyben van. „Közösségünk napjainkban is nagyhatalmi érdekek között egyensúlyozik. Keletről húzzák, nyugatról tolják népünket, Közép-Európa népeit egy már javában tomboló borzalmas háború felé” – figyelmeztetett, majd Kölcsey Ferencet idézve hangsúlyozta: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A Haza minden előtt!”

***

„Igyekszünk a megtépázott Kossuth-lobogót foltozni”

Nemesradnóton október 5-én, vasárnap délelőtt tartotta meg a Csemadok Nemesradnóti Alapszervezete és a Nemesradnóti Református Egyházközség az aradi vértanúk emléknapját a gyülekezeti ház udvarán, az 1848/49-es emlékkőnél, amelyre ilyenkor kihelyezik a huszárszobrot is.

„Igyekszünk a megtépázott Kossuth-lobogót foltozni”

***

Az aradi vértanúk napja nem csupán a gyász, hanem a remény napja is

Megyercsen október 4-én, szombaton tisztelegtek az aradi vértanúk emléke előtt. A megemlékezést a Magyar Szövetség Helyi szervezete, az önkormányzat és a Csemadok Alapszervezete szervezte közösen szervezte meg. A megemlékezés szónoka dr. Viola Miklós, Nyitra megyei képviselő volt.

Az aradi vértanúk napja nem csupán a gyász, hanem a remény napja is

***

Adósai vagyunk magunknak – az aradi vértanúkra emlékeztek 

Muzslán október 3-án emlékeztek meg az aradi vértanúkról a muzslai temetőben hős Saághy Vendel 1849-es mártír pap síremlékénél. A rendezvény szónoka Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke volt, aki a magyar szabadságharc egyik legnagyobb szellemi vézérének gondolatával köszöntötte a megemlékezőket.

Adósai vagyunk magunknak – az aradi vértanúkra emlékeztek Muzslán

Felvidék.ma