Klebelsberg Kuno, a Magyar Királyság jogásza, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1875. november 13-án született Magyarpécskán. Munkássága, mellyel felemelni kívánta a szétszakítottságában megalázott nemzetet, hosszú felsorolást igényel.
Az apai család grófi címét egy osztrák származású elődje kapta, aki 1683-ban Buda török alóli felszabadításának volt a hőse. Erről így vall: „És ne vádoljanak engem, mert véletlenül német nevem van; Buda visszafoglalásakor a török elleni küzdelemben mély sebbel együtt kapta a grófságot egyik ősöm; azt hiszem, tehát jogom van a vérkeresztség folytán nekem is ehhez a földhöz.”
Klebelsberg Kuno a hidegkuti kastély könyvtárában (Fotó: Klebelsberg Kultúrkör Egyesület)
Édesapja korai halála után családja Székesfehérvárott telepedett le. Az ifjú Klebelsberg a ciszterci gimnázium elvégzése után a bécsújhelyi katonai akadémiára került családja kívánságára, de végül saját érdeklődésétől vezérelve a pesti egyetem jogi karán szerzett diplomát, majd államtudományi doktorátust.
1900-ban feleségül vette Botka Saroltát. Tanulmányai befejeztével különböző államigazgatási posztokat töltött be. Dolgozott miniszteri osztálytanácsosként, közigazgatási bíróként, miniszterelnökségi államtitkárként, majd belügyminiszterként.
1922-ben, 47 éves korában bízták meg a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetésével. Ezt a tisztséget tíz esztendőn át gyakorolta. Ehhez az évtizedhez kötődik a magyar közoktatás történetének legjelentősebb reformja, amelynek nagyszerű eredményei között szerepel többek között Szeged egyetemi várossá fejlesztése.
Március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról 1926-ban, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt született törvényerejű rendelet.
Kultúrpolitikájának köszönhetően az 1930-as évek közepére az országban rohamosan csökkent az analfabetizmus és ennek aránya megközelítette a szerencsésebb sorsú nyugat-európai országokét.
A hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt és olvasott, és sokat foglalkoztak a tehetségkutatással. Törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását.„Én minden kulturális intézményhez a végsőkig ragaszkodom. Ragaszkodom az utolsó óvodához egy pici dunántúli faluban is” – vallotta.
Klebelsberg (jobb felől a második) a Bethlen-kormányban (Fotó: KKE)
Szükségesnek tartotta, hogy a vidéki városokban is legyen felsőoktatás. A középiskolák tananyagát korszerűsítette. Felépíttetett három főiskolát – a testnevelésit Budapesten, a szegedit és a soproni erdészeti egyetemet, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet. Kidolgozta a tudománypolitikai koncepciót, felismerve azt, hogy az államnak nagyobb szerepet és teret kell vállalnia a tudomány támogatásában.
A hazai szakemberek külföldi kutatómunkájának elősegítése céljából hozta létre a bécsi, a berlini és a római székhelyű Collegium Hungaricum intézményeket, amellyel a hazai tudomány nemzetközi színvonalra emelésének lehetőségét kívánta megteremteni.
Innen került ki azután a későbbi magyar tudományos elit számos képviselője, mint a történész Benda Kálmán, Kosáry Domonkos vagy Mályusz Elemér, a jogász és társadalomfilozófus Bibó István.
Nagy gondot fordított a természettudományokra is. Helyettese, Magyary Zoltán meglátogatta Szent-Györgyi Albertet Angliában és arról érdeklődött, hazajönne-e Magyarországra, mert ha igen, professzori állást kaphatna Szegeden.
Klebelsberg érkezése a debreceni Déri Múzeum megnyitójára. 1930 (Fotó: KKE)
Szent-Györgyi igent mondott, és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének volt a professzora. Klebelsberg ajánlotta Bay Zoltánnak, hogy pályázza meg Szegeden az elméleti fizikai tanszéket, amit ő el is nyert és így lett 30 éves korában a korabeli Magyarország legfiatalabb egyetemi tanára. Más neves kutatók, mint Schay Géza és Náray-Szabó István ugyancsak Klebelsberg támogatásával jöttek haza vezető külföldi laboratóriumokból.
1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, 1924-től pedig igazgató tagja volt. 1926-ban a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tiszteletbeli tagjává választotta.
Nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre és ennek eredményeként az összhalálozás csökkenése Európában, az akkori Magyarországon volt a legjelentősebb.
Klebelsberg által épített iskola 1930-ban (Fotó: KKE)
Kiemelt feladatnak tekintette a gyermekbetegségek elleni harcot, a gyermekhalandóság csökkentését.
Létrehozta az Országos Közegészségügyi Intézetet. 21 klinikát alapított, duplájára nőtt a kórházi betegágyak száma. Ebben az időben világviszonylatban Magyarországon volt a lakosság számarányához képest a legtöbb orvos.
Sportpolitikájának köszönhető az akkor kezdődő és máig is tartó, világra szóló magyar sikersorozat. Elsőként valósított meg tudatos sportpolitikát és sportdiplomáciát, a Testnevelési Főiskolát és a Magyar Olimpiai Bizottságot.
Tanyasi iskola 1926-ban (Fotó. KKE)
A miniszter, akinek munkássága és érdemei felbecsülhetetlenek voltak az országban, váratlanul, élete teljében, 1932. október 11-én távozott az élők sorából. Ezen a napon a budapesti Korányi-klinika a következő rövid közleményt bocsátotta ki:
„Klebelsberg Kunó gróf valóságos belső titkos tanácsos, nyugalmazott magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter paratífusz utáni rekonvalescens állapotban, szívbénulás következtében ma délután 5 órakor hirtelen meghalt. „Szeged város újjáteremtőjének” és „Szeged miniszterének”, a szegedi, pécsi, debreceni egyetemek, ötezer tanyai iskola, a Margit-szigeti Nemzeti Sportuszoda felépítőjének, a Testnevelési Főiskola megalapítójának, a szegedi tanárképző főiskola létrehozójának halálhíre gyorsan elterjedt a fővárosban és az egész országban, nagy megdöbbenést keltve. Szegeden este a tragikus hír vétele után fél nyolckor megkondult a Fogadalmi templom nagyharangja, majd az összes templomé is, és 9 óráig zúgtak egyfolytában. A városházára azonnal felhúzták a gyászlobogót.”
Klebelsberg által létrejött Nemzeti Sportuszoda, 1931 (Fotó: Wikipédia)
Budapesten, a Nemzeti Múzeum Majolika-termében került sor a központi szertartásra, amelyen jelen volt Horthy Miklós kormányzó, Serédi Jusztinián hercegprímás, a diplomáciai testületek, egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői.
Koporsóját a fővárosból Szegedre különvonat vitte, melyet száz fáklyás egyetemista kísért az aranyba öltözött és kivilágított Dóm téri templomba. Klebelsberg még 1928-ban kért engedélyt a pápától, hogy a dóm altemplomába temetkezhessék. Életében elévülhetetlen szerepe volt a fogadalmi templom építési munkálatainak befejezésében és belső díszítésének és berendezésének, többek között a földkerekség egyik leghatalmasabb orgonájának elkészíttetésében.
Klebelsberg síremléke a szegedi Dómban (Fotó: Wikimedia Commons)
Glattfelder püspök így búcsúztatta:„Bátran az Úr elé állhatsz, mert szívedben hűség volt Istennel szemben és jóság az emberekkel szemben. Életed vigasztalás volt a népnek, bátorítás egy elgázolt nemzetnek.”
Klebelsberg Kuno és hitvese a szegedi dóm kriptájában nyugszik. Éppen a kripta felett, a dóm jobb oldali kereszthajójában, a Szent Kereszt-oltár előtt emelte a hálás város márvány síremlékét, melyen ez olvasható: „Gondolattal, szóval, írással és alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát. Virulásuk felett virraszt a feltámadásig.”
Klebelsberg Kuno szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt (Fotó: Wikipédia)
Forrás: Magyar Krónika, Klebelsberg Kultúrkör Egyesület, Wikipédia
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
