Zúgott a Balti tenger felől a fagyos decemberi szél. Üvöltve hordta az orosz síkság felől a havat. Pillanatok alatt hatalmas hófalakat tapasztott az utak mentén, a házak és a fák oldalán. Budaörsi meleg otthonomtól, hazámtól távol, baltikumi karácsonyi önkéntes legációban jártam ottani magyar testvéreim között. Az volt életem leghidegebb, mínusz 32 fokos karácsony reggele. A születés örömhírével igyekeztem az észt fővárosból, Tallinnból Tartuba, az ősi ország-központba.
Magyar református lelkészként, szívemben a baltikumi magyar-német misszió álmával. Az evangélikus templomban összejövő maroknyi magyar gyülekezethez. A csontig hatoló hidegben mindhiába próbált a sofőr a jéggé fagyott havas úton előbbre kormányozni a buszt, minden hiába volt. A fűtés a vacogó utasoknak nem segített, az ablakokra lecsapódó fűtéspára csak a jégvirágokat és a kilátástalanságot hizlalta. A végtelen hó és jégmezőn nagyon egyedül éreztem magamat. Addig ismeretlen szorongás támadt bennem. Mi lesz, ha a buszt és minket a hó teljesen beborít? Itt fagyunk meg. Hála Istennek egy idő múlva, ami végtelenül hosszúnak tűnt, pedig csak alig egy órácska volt, feltűnt a hófödte úton egy katonai jármű, rajta hatalmas hótolóval. Közölték: Tartuba nem jutunk el, vissza kell fordulni Tallinnba. Ezen a különös és egyetlenszerű, égig érően havas utazáson, amikor már azt sem lehetett megkülönböztetni, hogy az angyalok zúdítják ránk a mérhetetlen mennyiségű havat vagy alulról, a megveszekedett szél fújja a fellegekbe a hóörvényt. Egyetlen hajszál választott el az elveszettség érzésétől, félelmétől. Akkor hirtelen, bizonyára az Isten által belénk programozott túlélési lelki reflex működésbe lépett. Mert bizony olyan határhelyzetbe jutottunk zimankó tábornok hóseregének a támadására, hogy mély lelki támasztékként sorban eszembe jutottak a karácsonyi Igék, énekek, dúdolható evangéliumi dallamok. Legalább lelkemben kezdtem felmelegedni.
Amikor a szalmaszál is Róla beszél
Karácsony titkát keresve, pásztori segíteni akarással írok le most az Olvasóknak a mennyei tanulságok sokaságából néhányat, immáron a megmentő Igére hajtva szívemet. Elsőként Luther Márton gondolatát arról, hogy amikor határhelyzetbe sodor minket az élet: nemzeti, családi, egyéni válsághelyzetekbe, betegség próbájának kereszthordozásába, közösségben megélt fájó magányban, amikor az ünnepi asztal és a feldíszített fa mellet is „nevetés közben is fák a szív” (Példabeszédek 14,13). A wittenbergi reformátor aforizmája a betlehemi jászol szent bölcsességét fogalmazza meg időtlen érvényességgel:
„Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál, nélküle mázsás súly a szalmaszál is”.
Karácsonyi éjszakáinkra lehet most is ráillik annak az evangéliumi éneknek a megfogalmazása, amit néhai Csiha Kálmán erdélyi püspök egyik kedves énekeként említett fel beszédeiben. Ez neki is gerendaerős szalmaszál volt a diktatúra megalázó börtöneiben: „Te vagy napvilágom, Te vagy énekem, Téged várlak Jézus, kínos éjeken”. Bármily nehéz helyzetben vagy is ezen az ünnepen, vagy máskor, a néhány sor múlva neked szóló karácsonyszentelő Ige mellett vésd emlékezetedbe: Isten erejével a mázsás teher könnyű! Önterápiádban (segíts magadon, az Isten is megsegít!), lelki feltápászkodáshoz biztasd magad ezzel az evangéliumi igazsággal, és a hozsánna sorával: Téged várlak, Jézus, kínos éjeken. Mert valami vagy valaki hiánya nagyon fájhat a szent estén, az álomtalan ünnepi éjszakán. Akár ünnepi depresszióban, amikor szinte fáj mások nevetése, öröme. Várd Jézust, s akkor veled is megtörténik a betlehemi éjszaka csodája: Jézus megszületik szívedben, s bűntől, haláltól, kárhozattól, szenvedéstől szabadító neve (Jézus=Jehósuah=Szabadító) kezd mázsás súlyt elhordozó élő hitté formálódni. Mindenfajta kis és nagy fóbiából képes kihozni Ő. Nem véletlenül kezdődik így az angyali jó hír a szent éjszakán:
„Ne féljetek, mert íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz” (Luk 2,10).
Egyedül Ő
Ha valami egyetemes cantus firmusa, főszólama megfogalmazható 2025 karácsonyán az ünnepszentelő üzenetnek, tanításnak, akkor ez ilyen tömören ennyi: egyedül Ő. Máté, Márk, Lukács írja le Jézus megdicsőülésének a páratlan eseményét, amikor Péter, Jakab, János az Úrral közösen felment a hegyre. Ott Jézus ruhája tündöklő fehér lett, szemük láttára elváltozott, mire a három kiválasztott tanítványt nagy félelem fogta el. Lerogytak a földre tehetetlenségükben. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
„Keljetek fel, ne féljetek! Feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül!” (Máté 17,1-8).
Igazi karácsonyi történet. Jézus szentsége, ami mindennél tündöklőbb a földön (Márk 9,3), lenyűgöz. A betlehemi gyermek rembrandti és németalföldi festményeken egész lényével, létével így tündököl. Amikor az ünnep magaslati, hegyi pontjára élünk, a hétköznapok völgyét magunk mögött hagyva, lehet, a szorongásunk még nem oszlott el magától. Kell Jézus érintése, kell az Ő halk és meleg biztatása: Ne féljetek, egyenesedjetek fel! Tegyük hozzá, nem csak fizikailag, hanem lelkileg, pszichésen is, egész belső valónkban, lényünkkel, létünkkel, tartásunkkal is. De ehhez Jézus kell. Akiről és akiért karácsony szól. 2,6 milliárd keresztyén ünnepeként a világon. De hogy ez valóban mázsás terheket vegyen le rólunk, ahhoz kell az, amiről Vándor Gyula hívő református presbiter énekelt:
Nem látja senki, senki, aki néz,
Mi van a szívben, a szívnek mi nehéz.
Csak egyedül Jézus,
Csak egyedül Ő. –
Mert Ő ma is a Te Megmentőd.
Ezt az egyetemes igazságot és karácsonyi valóságot: egyedül Jézus, egyedül Ő, sokan látták meg boldogító hittel. Csak két igaz és felhangoló, Jézushoz indító gyönyörű tanúságtételt hadd említsek még. Az egyik a szicíliai karácsonyi énekből így szól:
„Boldog idő, áldott idő
Kegyelmet hozó karácsony!
Elveszett a világ,
Isten adta Fiát!
Örvendj keresztyén ez áldáson”.
A kemény tény, ami szinte ráindította az Atyát, hogy elküldje hozzánk Egyetlenét, Fiát, ez: Elveszett a világ. Nem sorolom, hányféle módja, eszköze, borzalma, humanista látszata, álcája van a világ és az emberi életek elveszítésének. Veszendő, korrupt világunkban, ahol Kálvin ténymegállapítása rendületlenül megáll: status corruptionis, korrupt státuszban az ember és a világ a bűn engedetlenség, hitetlenség, istentelenség, embertelenség következményes láncolata miatt. Itt már csak Isten tud segíteni – ha és akinek Ő akar. DE Ő akar, és tud is. Ezért adta Őt, solus Christus. Egyedül Ő a személyes megmentő. Protestánsoknak, katolikusoknak, minden keresztyénnek, s minden embernek, aki bárhonnan, de elindul Őhozzá.
Egy lélektisztító, szép énekkel kívánok minden keresztyén testvéremnek Jézust, a Szabadítót már a Gyermekben felismerő hitet! Szép motívumként ide emelem Lisieuxi Terézke 1896-ban írt lenyűgöző vallomásának zenei feldolgozását: Egyedül Jézus – Jesus seul.
– Legyen Őbenne, Őáltala minden magyarnak a Kárpát-hazában és szerte a nagyvilágban: Boldog idő, áldott idő/Kegyelmet hozó karácsonya 2025. szent ünnepkörében.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
