Január 8-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 133. helytörténeti előadására, melyen a lévai Oroszlán szállók történetét idézték fel.
A téma előadója a helytörténeti szakosztály vezetője, Müller Péter volt, aki bevezetőjében az előadássorozat hűséges közönségének, s minden lévai lokálpatriótának egy derűs verssel kívánt boldog új esztendőt, mely egyben Léva első írásos említésének 870. jubileumi éve is. Majd elmondta, hogy az előadás témáját az adta,
hogy január 7-én volt 115 éve, hogy ünnepélyesen megnyitották a Lévai Vigadót, Szállodát és Színházat, azaz a Lévai Új Oroszlánt.
Majd a lévai levéltárból, a Barsi Múzeumból és a helyi sajtóból összegyűjtött számos kordokumentummal illusztrálva mutatta be a lévai „Fogadó az Oroszlánhoz” történetét, mely néhol egy méter vastag falaival valamikor az 1800-as évek elején épült. Ez a hely kezdetekben a lévai és környékbeli felsőbb társadalmi réteg találkozóhelye volt, majd 1849 után a polgárság is itt talált otthonra.
A fogadó legfényesebb korszakának az nevezhető, amikor a 1840-as években a pozsonyi országgyűlés tartama alatt a Karok és Rendek (az egyházi főurak, a világi főurak, a nemesek, a szabad királyi városok rendje) farsang végén Léván rendezték országszerte híres báljaikat. Léva és annak fogadója messze földön híres volt „cécó”-iról, azaz több napos báljairól.
Az 1848 előtti utolsó farsang három napján Bars, Hont és Komárom vármegyék közönsége Léván az „Oroszlán” fogadóban tartotta „elegáns, vidám, fesztelen élénkségű és családias“ bálját.
Gyárfás Károly lévai polgármester (1852–1860) az utcai kivilágítás javára ún. lámpabálokat szervezett. A fogadóban az akár egy hónapig tartó rendszeres lévai színházi évad keretében számos országos hírű színtársulat is megfordult, 1858 februárjában Kétszeri János Színtársulata. 1859 októberében Koller Ödön cs. kir. szolgabíró, mint hatósági biztos jelenlétében s őrködése mellett Várady János elnöklete alatt itt alakult újra a Lévai Casino.
Az érdeklődő közönség (Fotók: Müller Éva)
1859 novembere végén a Lévai Casino hazafias Kazinczy-emlékünnepet tartott a lévai Öreg Oroszlánban, de az 1860 nyarára tervezett Széchényi-emlékünnepet már betiltotta a Habsburg hatalom. 1860 után a Lévai Casino számos jótékonysági hangversenyt szervezett itt a szűkölködő horvátok, székelyek vagy akár az ínségben szenvedő alföldiek javára. Az eseményen olyan országos hírű előadók léptek fel, mint Reményi Ede, Wilmers Rezső, Lonovics-Hollósy Kornélia, a „magyar csalogány”, Bellovics Imre vagy akár Radó Hilgermann Laura, s az események hazafias szellemben zajlottak.
1861-ben Pólya József itt alakította meg a Műkedvelő Színielőadásokra Vállalkozó Társaságot és az azt zeneileg kiegészítő Hangversenyező Kört. 1862. január 6-án itt volt a társaság által épített színpadon az első műkedvelői színi előadás Léván, Szigligeti Ede Mama című darabja került bemutatásra. Majd a lévai Öreg Oroszlánban tartotta rendezvényeit az 1871-ben alakult Lévai Dalárda is.
A hely tanúja volt számos lévai egylet rendszeres, akár kétnapos báljainak, a választási korteskedésnek, de a katonai sorozásoknak is.
1879. október 5-én tűz ütött ki a lévai Öreg Oroszlánban. A tetőzet teljesen leégett. Az épület a tűz után új tetőt kapott, de egyetlen falat sem bolygattak meg rajta. Ezt követően a helyiek egyre gyakoribb fintorgásai ellenére is betöltötte küldetését az épület, falai még megcsodálhatták Jászai Mari, Káldy Gyula, Kuliffay Izabella művészetét, s 1889-ben vendégül láthatták Tisza Kálmán miniszterelnököt is.
Ifj. Ševeček Judit szavalata (Fotók: Müller Éva)
A századelőn a lévai „Fogadó az Oroszlánhoz” a bécsi székhelyű Schoeller & Company tulajdonában volt, mely már nem akart befektetni az épület korszerűsítésébe.
Ezért Léva városa a Schoeller család tulajdonában lévő lévai uradalom közbenjárásával 95 ezer koronáért megvásárolta az épületet, majd országos pályázatot hirdetett a lévai új Vigadó, Szálló, Színház és Bérház, azaz az Új Lévai Oroszlán terveinek elkészítésére.
A beérkezett 17 pályázatot Morbitzer Nándor és Vas József budapesti építészek „Télikert” jeligés 368 ezer koronás költségelőirányzatú terve nyerte el.
Ezt követően Léva városa országos versenytárgyalási és bérleti hirdetményt tett közzé a vigadó fő kivitelezőjét, illetve jövőbeli főbérlőjét illetően, melyek a lévai Szauer Izidor és Mór építkezési cég, illetve a korábbi vízaknai fürdővendéglős Fertikó József lettek.
Időközben Léva városa kölcsönt vett fel az építkezésre, s 1909 októbere közepén elkezdődött a lévai Öreg Oroszlán teljes lebontása, mely 1910 januárjában fejeződött be. Ez idő alatt a bontást végző munkások csákányvágásainak hangja a lévaiakban már a sajnálat érzését váltották ki az addig kritizált épület iránt, s a helyi sajtó hasábjain is felidézték az ott megélt szép emlékeiket.
Pillanatkép az előadásról (Fotók: Müller Éva)
1910 februárjában megkezdődött az új épület alapjainak ásása, április közepére elkészültek az Új Vigadó szuterén- és földszinti részei, és május 28-án, a tervezett falmagasság elérését követően megtartották az épület bokrétaünnepét.
1910 novembere végén pedig készen állt a gyönyörű szecessziós épület, s december 10-én Fertikó József megnyitotta a lévai Városi Nagy Szállodát. Homlokzatát a „Városi Szálloda az Oroszlánhoz” felirat díszítette. (Az most is olvasható lehetne, ha nem vakolták volna be.)
Az épület ünnepélyes megnyitására 1911. január 7-én került sor. A délelőtt folyamán Léva város polgármestere, képviselő-testülete, intézményei és egyletei vezetői – mintegy 50 személy – a közoktatásügyi miniszter képviseletében megjelent gróf Festetich Andorral, a vidéki színészet főfelügyelőjével megtekintették az impozáns épületet, a szép és ízlésesen kiállított színházat.
Majd egy kedélyes ebéden gyűltek össze, hogy megünnepeljék Léva kultúrtörténetének ezen neves napját. Este 8 órai kezdettel pedig a Lévai Nőegylet jótékonysági báljára került sor. A korabeli sajtó többek között így írt az eseményről: „ … Fényben úszott a palota. Az oszlopos feljáró elé egymás után gördültek a hintók, amelyekből, mint aranyos pillangók, fehér és rózsaszín szárnyakkal szállottak ki egymás után Barsnak szép virágszálai. És benn a nagy szálában kacagás, jókedv, zaj, virágillat uralkodott. Illatos volt a levegő és hangos, mint tavaszkor a mező. Ide nem hatott a januári tél fagyos lehelete, mert itt a szívekből kiáradó melegség és aranyos jókedv első leheletére azonnal bájos mosolyba olvadt. Aki visszagondol az öreg, rozoga szálára, amelyet száz szál gyertya világított meg, s maga előtt látja a hatalmas, magas csarnokot a villanyos körték fényében ragyogni, egy csodás álom beteljesedését látja …”
Wirth Jenő visszaemlékezése (Fotók: Müller Éva)
Az első függöny felgördült, s a második sötétbíbor függöny előtt Glatz János tanítónövendék dr. Kersék Jánosnak ez alkalomra írt Hegedűs ének című versét adta elő, melyben a költő gyönyörű sorokkal és gondolatokkal búcsúztatta az Öreg Oroszlánt és üdvözölte az új Lévai Vigadót. Majd Bobok Mária rendezésében a művészetet, a fiatalságot és a szerelmet hirdető görög mitológiai élőkép aratott nagy sikert. Ezt követően a lévai műkedvelők Fenyvesi Károly rendezésében Gárdonyi Géza „Nőkérdés”, majd a francia Dumanoir „A beteg” c. vígjátékait adták elő hatalmas sikerrel. Majd kezdetét vette a nagyszerű hangulatú táncmulatság, mely kivilágos-kivirradtig tartott.
A lévai Új Oroszlán első színházi évadját 1911. május 19-e és június 19-e között élte meg, mikor Szabó Ferenc besztercebányai színtársulata látogatott a városba.
Az első előadás Bakonyi Károly Obsitos c. operettje volt. Az Új Oroszlán átvette az Öreg Oroszlán összes hagyományát, s 1912 augusztusától „Lévai Apolló Mozgószínház” címen rendszeres mozielőadások színhelye is lett.
A számos érdekességet felvonultató előadás Léva 1911-től napjainkig terjedő nevezetes történelmi eseményei fényképeinek felvonultatásával zárult, melyeknek szemtanúja volt a lévai Új Oroszlán Szálloda és Színház. Az előadás során ifj. Ševeček Judit nagyszerű tolmácsolásában elhangzott dr. Kersék János Hegedűs ének c. gyönyörű verse.
A lelkes hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a tartalmas előadást és a nagy kutatómunkát végzett előadót. Az előadást követően kötetlen társalgás alakult ki a jelenlevők között, felidézték a lévai Oroszlán szállókkal kapcsolatos saját, illetve szüleiktől, nagyszüleiktől és dédszüleiktől hallott régi történeteiket, melyek az esemény valamennyi résztvevőjét nemcsak ismeretekben, de lelkileg is gazdagították.
MP/Felvidék.ma
