A felvidéki magyarok számára a Beneš-dekrétumok ügye nem múltbeli fejezet, hanem máig eleven seb, amelyet a szlovák Büntető törvénykönyv decemberi módosítása ismét felszakított. Somogyi Alfréd református lelkész, a Szövetség a Közös Célokért elnöke a Hír FM „Az Öreg” című műsorában a gyanakvás gyökereit költőien fogalmazta meg: „Szokták volt azt mondani, hogy lopott csikóra nem veszünk új nyerget.” Talán ez a mélyen gyökerező lelkiismeret-furdalás lehet a magyarázata annak, amiért a szlovák hatalom 80 év után is az erőszakos elhallgattatást választja szembenézés, bocsánatkérés és történelmi kiegyezés helyett…?
Somogyi Alfréd a beszélgetés elején személyes érintettségéről szólt: a családját, a felvidéki magyar nemzetrészt és a református egyházat is elevenében érintették a dekrétumok. A történelmi hátteret felvázolva kiemelte: Edvard Beneš az ország újjáéledésekor elnöki dekrétumokkal alapozta meg az államiságot, mivel nem működött parlament, kormány vagy közigazgatás. A meggyőződése pedig az volt, hogy a müncheni és bécsi döntések után az ország „szétrombolói” a németek és magyarok voltak, ezért nemzetállamot akart csehek és szlovákok számára, kisebbségek nélkül.
„Ha egyszer újraéled majd Csehszlovákia – 1942-ben Beneš erről angol emigrációban már beszél – akkor az nemzetállam kell, hogy legyen szlovákok és csehek számára, németek és magyarok nélkül. Tehát az elnöki rendeletekben ezért szerepel például az, hogy a német és magyar kisebbség automatikusan elveszíti az állampolgárságát. […] A németeknek és magyaroknak a mezőgazdasági vagyonát, földeket, erdőket konfiskálják, elveszik. Németek és magyarok mehetnek kényszermunkára Csehországba.”
A következmények tragikusak voltak: deportálások, kitelepítések és lakosságcsere – összesen közel 200 ezer magyar embert érintett. Márpedig ez – ahogy Somogyi Alfréd világosan rámutatott – etnikai tisztogatás volt:
„Az 1945 és 1948 közötti időszakban amit a felvidéki magyarság megél, az nem más, mint etnikai tisztogatás.”
A mai aktualitás a szlovák földalap és erdőgazdaság tevékenységében gyökerezik: 2018–19 óta a Beneš-dekrétumokra hivatkozva államosítanak magántulajdonú földeket, ahol a konfiskációs eljárást ’45 után nem fejezték be. Több ezer hektár (több mint ezer hektár Pozsony környékén) került így állami kézbe, például autópálya-építések miatt. Az igazságügyi minisztérium 2005-ös utasítása szerint öröklésnél is ellenőrizni kell a Beneš-alapú konfiskációt.
A törvény módosítása tavaly ősszel robbant ki, miután a Progresszív Szlovákia Komáromban felvetette a dekrétumok hatályon kívül helyezését, erre a kormánypárt képviselője utolsó pillanatban beterjesztett egy indítványt a Büntető törvénykönyv módosítására. December 11-én gyorsan átment: „Ez a nagyon gyorsan, hogy úgy mondjam, heves felindulásból elkövetett törvénymódosítás, december 11-én délelőtt megfogalmazódott és délután már átment a parlamentben.”
Somogyi szerint ez erőből válasz a kisebbségi kezdeményezésekre, mint korábban a magyar állampolgárság ügyében: „Általában a csehszlovák, illetve a szlovák hatalom – az utóbbi évtizedekben ezt tapasztaltuk – mindenféle kisebbségi kezdeményezésre, magyar kérésre vagy magyar tiltakozásra erőből és izomból válaszol.”
A törvény hatályos, de Somogyi szerint még nem alkalmazzák széles körben, mert nehéz értelmezni a „megkérdőjelezés” fogalmát: „Ha én ezt itt kimondom, ezért engem otthon fél évre börtönbe csukhatnak. Na most ezt egyelőre nem érvényesíti a szlovák állam, mert egyfelől nagyon friss a törvény, másfelől pedig lehetetlenség értelmezni, hogy mi az, hogy megkérdőjelezi valaki, vagy mi az, hogy tagadja valaki a Beneš-dekrétumokat?”
A gyanakvás gyökereit mondhatni költőien fogalmazta meg: „Szokták volt azt mondani, hogy lopott csikóra nem veszünk új nyerget. Szóval valahogy nekem az az érzésem, hogy sem Csehszlovákia, sem pedig Szlovákia nem érzi sajátjának ezt a kapott földterületet […] Szerintem lelkiismeret-furdalás áll a háttérben.”
A felvidéki magyarok helyzetét tovább nehezíti a politikai széthúzás: a Híd párt kompromittálódása, a szlovák pártokra leadott magyar szavazatok (akár 60 ezer is). Somogyi, mint a Szövetség a Közös Célokért elnöke, civil összefogásra törekszik:
a szervezet ernyőként tömöríti a pártot, Csemadokot, szülői és pedagógusszövetséget, cserkészeket stb. Célja 2027-re visszasegíteni a magyar pártot a pozsonyi parlamentbe.
A beszélgetés zárásaként Somogyi Alfréd hangsúlyozta a történelmi megbékélés szükségességét, de partner kell hozzá: „Szükség van egy magyar–szlovák történelmi megbékélésre vagy kiegyezésre ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. És ehhez viszont partner kell.”
szd/Felvidék.ma
