A somorjai képviselő-testület legutóbbi ülésén egyhangú döntéssel mondott nemet az új kaszinók megjelenésére. A testület elfogadta azt a rendeletet, amely megakadályozza, hogy a város területén új szerencsejáték-létesítmények nyíljanak, a meglévők pedig csak koncessziójuk lejártáig működhetnek. Erről a város közösségi oldalán tájékoztatnak részletesen.
A döntés egyértelmű üzenetet hordoz: Somorja nem kíván kaszinóvárossá válni, és kész élni az önkormányzatiság eszközeivel a helyi közösség védelmében. A kérdés azonban az, hogy ez az akarat hosszú távon is érvényesíthető-e.
Amikor a helyi döntés nem elég
Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a települések mozgástere sokszor erősen korlátozott. Hiába hoznak helyben egyértelmű döntéseket, azokat a központi engedélyezési gyakorlat könnyen felülírhatja – különösen akkor, ha jelentős állami bevételek forognak kockán.
Erre hívta fel a figyelmet korábban Keszegh Béla, Komárom polgármestere is, amikor úgy fogalmazott: „Úgy tűnik, hogy egy település nem dönthet maga arról, hogy szeretne-e kaszinót, vagy sem”. A probléma tehát nem egyedi, hanem rendszerszintű.
Délen különösen erős a nyomás
Keszegh szerint „nem egyedülálló jelenségről van szó”, a kaszinók terjeszkedése kifejezetten a déli régiókat érinti. Párkány, Dunaszerdahely, Vágsellye és Komárom egyaránt sorra kapja az új játéktermek és kaszinók megnyitására vonatkozó megkereséseket. És a sorban következik Somorja is.
Miközben az önkormányzatok igyekeznek egyensúlyt teremteni közrend, városkép és gazdasági érdekek között, a központi rendszer egyetlen szempontot kezel prioritásként: a bevételt.
Automatizmus lett az engedélyezés
A rendszer működéséről sokat elárul az Állami Számvevőszék jelentése is. Eszerint 2022 és 2024 között a Szerencsejáték-felügyeleti Hatósághoz benyújtott 212 kérelemből 211-et jóváhagytak.
Ez már nem mérlegelés, hanem automatizmus.
Mindez különösen annak fényében beszédes, hogy miközben az állam éves bevétele eléri a 360 millió eurót, az önkormányzatok részesedése 8,6 százalékról 3,6 százalékra csökkent. „Az állam ebből így egyre jobban keres” – fogalmazott akkor Keszegh.
Véleményt kérnek – dönteni máshol döntenek
A jelenlegi szabályozás szerint az állami hivatal kikéri az érintett település véleményét arról, hogy egy kaszinó létesítése összhangban van-e a közérdekkel. A gyakorlatban azonban ez sokszor puszta formalitás. Komárom hiába minősítette közérdekkel ellentétesnek az Erzsébet híd lábánál tervezett új játéktermet, a beruházó megtámadta az álláspontot, a főügyészség pedig további indoklást kért. Vagyis: a város magyarázkodhat, bizonyíthat, védekezhet – miközben a végső döntés nem az ő kezében van.
Mit ér valójában a somorjai kaszinóstop?
A somorjai képviselő-testület egyhangú döntése világos üzenet: a város nem kér a kaszinókból. Jogilag azonban ez nem jelent automatikus védelmet. A szlovák törvények szerint az önkormányzatok véleményezhetik egy kaszinó megnyitását, de a végső engedélyt az állami hatóság adja ki.
A város álláspontját figyelembe kell venni – követni viszont nem kötelező.
Ez azt jelenti, hogy még egy határozott helyi tiltás sem zárja ki teljesen, hogy központi döntéssel mégis engedély szülessen. Komárom példája ezt már megmutatta: hiába korlátozta rendelettel a játéktermeket, az engedélyezési eljárás továbbhaladt, a város pedig jogi vitába kényszerült.
Somorja döntése így elsősorban politikai és közösségi erődemonstráció. Erősíti a város alkupozícióját, nehezíti a beruházók dolgát, és hivatkozási alap lehet vitás helyzetekben.
Garanciát azonban nem ad.
A somorjai kaszinóstop azonban fontos politikai üzenet: a város nem kér a szerencsejáték-ipar terjeszkedéséből. Jogilag azonban nem jelent áthatolhatatlan falat. Amíg a végső döntés az állami hivatal kezében van, addig minden helyi tiltás csak feltételes védelem. Somorja most kiállt magáért – a kérdés az, meddig engedik.
SZE/Felvidék.ma
