A Nagyfödémesi Íjászok története még 2019-ben, a Covid-időszak idején vette kezdetét. Egy baráti társaságból mára hivatalosan működő, versenyeken is eredményes csapat formálódott. A régi ismeretségek, a közösen átélt kalandok, a kitartás, az egymás iránti tisztelet tartja össze őket, miközben útjukat mérföldkövek és személyes sikerek is kísérik.
Eleinte mindössze néhányan kezdtek el foglalkozni az íjászattal, teljesen az alapoktól kiindulva. Többnyire egymás udvarán gyakoroltak, a lelkesedésük pedig alkalomról alkalomra erősödött. Később az is kiderült, hogy a faluban nem ők az egyetlenek, akik érdeklődnek eme sport iránt. A település másik végén már korábbi kezdeményezők is voltak, akik versenytapasztalattal is rendelkeztek. Egymásra találtak és a bővülő közösség kezdett kibontakozni.
A növekvő aktivitás, a rendszeressé váló programok és események hatására megszületett az elhatározás, hogy szervezeti keretet adnak a működésüknek. 2023-ban hivatalosan is egyesületté váltak. Ebben sokat segített nekik a Bogár házaspár, akik a Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub vezetői. Ellátták őket tanácsokkal, valamint ők adták meg az első löketet is ahhoz, hogy ezt komolyan csinálják.
A tagok a közös hozzájárulásokból tudtak venni maguknak új felszerelést, íjakat, céltáblákat.
Három évvel ezelőtt rendezték meg az első helyi versenyüket, amely pozitív fogadtatásban részesült. Ezek a visszajelzések megerősítették őket abban, hogy a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét. Kellő büszkeség és öröm töltötte el az egész csapatot.
A közösségnek van egy stabil, tizenkét főből álló kemény magja, Lelkes László, Szeremlei Attila, Szeremlei Andrea, Lancz László, Lépeš Marek, Rákóczi Mihály, Budai Gábor, Lovász Mihály, Tiszuczky István, Takács Vivien, Nagy Anikó és Nagy Olga személyében.
Általában hetente egyszer a falu végén, a lóversenypályán gyakorolnak. A téli időszakban a helyi iskola tornatermét használják, amelyhez az önkormányzat támogatásának köszönhetően most már kedvezményes feltételekkel jutnak hozzá.
Íjásztatást is szoktak vállalni különböző rendezvényeken, iskolai programokon, gyereknapokon és gasztronómiai fesztiválokon, hiszen több eseményre is kaptak már meghívást. Fontosnak tartják, hogy minél több helyen megmutassák tevékenységüket és népszerűsítsék azt.
Elmondásuk alapján a gyerekek közül egyelőre kevesen maradnak meg hosszabb távon. Sokan csak kipróbálják, de később más irányba sodródnak.
Annak viszont nagyon örülnek, hogy időnként a családtagok is bekapcsolódnak, így a női résztvevők száma is lassan, de folyamatosan bővül.
Az egyik hölgy például ötven évesen kezdett el íjászkodni, miután a társai egy íjjal lepték meg a születésnapján. Lánya, ekkor már évek óta íjászkodott, fejlődését pedig mindig büszkén figyelte. Nem gondolta volna, hogy egyszer ő is ennek a sportnak fog hódolni, hiszen mára már komolyan foglalkozik az íjászattal, ez lett a hobbija.
Elmondása szerint akkor sem érezte magát kívülállónak, amikor még egyedüli női tag volt. Befogadó, egyenrangú csapatról mesél, ahol a nők véleménye is mindig számít.
Számos helyszínen megfordulnak Felvidéken, Magyarországon és külföldön egyaránt, ahonnan mindig szép eredményekkel térnek haza.
Fotó: Nagyfödémesi Íjászok – FB
Tavaly Gyulán rendezték meg a HDH-IAA Történelmi Íjász-világbajnokságot, ahol a csapatot Lelkes László és Szeremlei Attila képviselte. László a csapatversenyben bronzérmet szerzett, egyéni kategóriában pedig a 9. helyen végzett.
Szintén az elmúlt év őszén, október és november között zajlott a 2025 KOREA Ulsan Hagyományos Íjász Világkupa, amelyen az 577 induló között három felvidéki íjász is volt. Az erős nemzetközi mezőnyben a Tradicionális Íjász Szövetséget a Fekete Sólymoktól Bogár Péter, a Nagyfödémesi Íjászoktól Lelkes László és Tiszuczky István képviselte. Mindhárman a legjobb tudásuk szerint teljesítettek a megmérettetésen.
Kapcsolatrendszerük erős és aktív több íjász csapattal is. Ez az együttműködési háló sokat segíti a fejlődésüket és a szakmai előrelépésüket amellett, hogy alázatosan és kitartóan gyakorolnak.
A legtöbben tíz-húsz, sőt harminc éve ismerik egymást. Régen együtt jártak iskolába, sok időt töltöttek együtt, aztán ahogy az élet hozta, úgy mindenki szétszóródott és ment a saját útján. Egyikük sem gondolta volna, hogy az íjászat fogja őket újra összehozni. Együtt nőttek bele az íjászatba és most már hivatalos csapatként, barátként és sportolóként is összetartanak.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
