Robert Kaliňák belügyminiszter azt állítja, ő nem pesszimista Róbert Remiáš meggyilkolásának kivizsgálását illetően. Szerinte a nyomozásra rányomták bélyegüket a múltbeli politikai döntések, de még mindig van bizonyos mennyiségű forrás, ami a rendőrség rendelkezésére áll, és amelyek új információkat hozhatnak.
Kaliňák szerint a nyomozók már megtanultak a régebbi adatokkal dolgozni, fokozatosan összegyűjteni a bizonyítékokat, és összeilleszteni a mozaikdarabkákat.
Némely jogi szakértő véleménye szerint az ügy azoknak a személyeknek az esetében, akiket a Remiáš-gyilkossággal kapcsolatban először vád alá helyeztek, elévült.
Tibor Gašpar rendőrfőnök szavai szerint a büntetőeljárás lényege úgy működik, mint a stopperóra, ami azt jelenti, hogy egy pillanatban megállítható, és az újraindítás után beszámítódik a már eltelt idő.
Ma van éppen húsz éve, hogy Róbert Remiášt meggyilkolták. Gašpar az évforduló kapcsán a TASR hírügynökségnek kijelentette, folytatják a nyomozást az ügyben, és ellenőrzik az újonnan felmerült információkat.
Šáray: A Titkosszolgálat adott megrendelést az alvilágnak
A Denník N napilap a napokban azzal a Július Šárayval készített terjedelmes interjút, aki 2002-ben a különösen súlyos bűncselekmények részlegének nyomozójaként Róbert Remiáš meggyilkolásának ügyét átvette. A beszélgetés során Šáray azt állította, hogy az ügy nem megoldhatatlan. Šáray szerint az ügyirat rendkívül bonyolult volt, mivel valaki mindig megpróbált valamit beleszerkeszteni, az egyesek elejétől kezdve megpróbáltak beleavatkozni, és sok volt a hamis bizonyíték. „Nem sikerült kiderítenem például, hogy hova kerültek a helyszínen rögzített tárgyak, mindegyik rendőr a másikra beszélte ki magát. Szörnyű rendetlenség volt, még azt az egyszerű tényt sem állapították meg, amint később észrevettem, hogy a tett helyszíne körül villamosok járnak“ – mondta hozzáfűzve, pedig a villamosvezető jelentést is tett az esetről, még az ablaküvege is betörött, mégis csak Šáray volt az első, aki kihallgatta.
Šáray azt állítja, az alvilági tanúk kihallgatásai során tapasztaltak alapján nincsenek kétségei afelől, hogy létezett megrendelés, több sikertelen kísérlet volt, majd maga Miroslav Sýkora vette kezébe az ügyet. „Abban az időben azonban ez már csak egy szerencsétlen ügy volt, egyáltalán nem volt rá szükség, talán valamit bizonyítani akart, hogy ki itt a király. Akkor az alvilág már egymással harcolt, s arról lehetett szó, hogy bizonyítsák, ki közülük a több. Ha Remiáš akkor egy fél évre külföldre menekült volna, még ma is élne” – jelentette ki Šáray, hozzáfűzve, akkor már tudták, hol rejtőzködik Fegyveres.
Lexa, Svěchota vagy egy harmadik volt a megrendelő
Azt azonban, hogy a titkosszolgálat akkori feje, Ivan Lexa vagy a beosztottja, Jaroslav Svěchota volt-e a megrendelő, Šáray nem tudja. „Úgy vélem, Svěchota mozgatta a sakkfigurákat. Nem találkoztam még emberrel, aki az ő szintjén lett volna. Tizennyolc éves korától a titkosszolgálatnál volt. Minden politikai változás ellenére mindig a helyén maradt. Még amikor meghalt is, néhány beosztottja úgy gondolta, hogy csak megjátszotta, annyira féltek tőle. Attól, hogy a kombinációi részévé válnak.
Lexa 33 éves volt, amikor a SIS igazgatója lett. Ez szerencsétlen lépés volt. Túlságosan fiatal volt ehhez a tisztséghez. Egy olyan erős beosztottal, mint Svěchota könnyen megeshetett, hogy valaki a nevében kombinált” – fogalmazott a volt nyomozó. Az újságíró kérdésére, hogy meg tudja-e erősíteni, Lexa vagy Svěchota találta-e ki az egészet, hozzáfűzte, „vagy esetleg egy harmadik”. Arra azonban, hogy vajon Vladimír Mečiar akkori kormányfő volt-e ez a harmadik, nem válaszolt.
Šáray azt állítja, a Remiáš-gyilkosság kivizsgálását nem gátolják az ifjabb Michal Kováč elhurcolása ügyében elrendelt Mečiar-amnesztiák. Minden csak a tanúkon múlik, s azokból most van elég, hiszen a Sýkora-banda tagjait most már a szlovákiai börtönökben tartják fogva, nem úgy, mint 2002-ben, amikor mind távol voltak. „Nem hiszem, hogy az ügy megoldhatatlan” – fűzte hozzá Šáray.
(Felvidék.Ma/TASR/Denník N)
