Ahogy arról augusztus első napján tájékoztattunk, Polgár Hajnalka nyílt levélben kért magyarázatot az EU Bizottságának első alelnöki posztját betöltő Frans Timmermans úrtól, annak a szlovákiai kisebbségpolitikát dicsőítő kijelentései miatt. A biztos szerint Szlovákia példát mutatott abban, miként kell a nemzetiségi konfliktusokat megoldani. A szlovákiai magyarsággal való bánásmódot pedig egyenesen példaértékűnek nevezte.
A Polgár Hajnalka által írt levélre most válasz érkezett az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságától, amelyet véleményével ellátva küldött meg portálunknak Polgár Hajnalka, amelyet az alábbiakban olvashatnak:
Ma megkaptam Frans Timmermans „elvtárs” helyett
a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztos, Věra Jourová nevében írt válaszlevelet. Frans Timmermans helyett írt leveléből megtudhattam, hogy mint sok más jól fizetett eu-s szervben alkalmazott embernek, úgy neki sem „hatásköre” a kisebbségként élő nemzeti közösségek jogainak a védelme és az arra történő odafigyelés.
Arra nem kaptam választ, hogy (annak ellenére, hogy ez nem hatásköre) a nagy nyilvánosság előtt elhangzott nyilatkozatában mire alapozta a mai Szlovákiában élő magyarsággal való bánásmódot egyenesen példaértékűnek, és mi alapján hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Szlovákia példát mutatott abban, miként kell a nemzetiségi konfliktusokat megoldani.
Sőt, még csak eszébe sem jutott, hogy esetleg bocsánatot kérjen a tévedéséért. Ahogyan az sem, hogy levelem az e válaszlevélben megnevezett illetékes szervnek (az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának) továbbítsa. Vajon miért?
Vajon lényegileg foglalkozott volna ez a bizottság a levelemmel, ha, mint fogyasztó a számomra (és a többi magyar vásárló részére) félrevezetővé váló, vagy elérhetetlenné tett termékek és szolgáltatások vonatkozásában a magyar nyelvű információk deficitjét, valamint a termékeket és szolgáltatásokat eladók részéről a magyar nyelv ismeretének hiányát rovom fel?
Frans Timmermans helyett Věra JOUROVÁ nevében egy idegen nevű, de nem tudom milyen minőségében választ adó, bizonyos Georgia Georgiadou személytől kaptam a választ, melyből megtudhattam, hogy:
„A fentiek ellenére, ami az Ön általános kijelentését illeti a szlovákiai magyar kisebbség jogainak megsértésével kapcsolatosan, szeretném felhívni figyelmét arra, hogy a Bizottságnak nincs általános hatásköre a kisebbségekkel kapcsolatosan, és különösen nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti kisebbségek, önrendelkezési joguk és autonómiájuk, vagy a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának meghatározása és elismerése terén.
Tehát kizárólag a tagállamok felelősségi körébe tartozik annak biztosítása, hogy a kisebbségek jogainak tekintetében fennálló – nemzetközi megállapodásokból és nemzeti jogszabályaikból eredő – kötelezettségeiket tiszteletben tartsák.
Ami különösen az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményéből fakadó kötelezettségeket illeti, ezek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága követi nyomon, a kijelölt tanácsadó bizottság által elvégzett értékelés alapján. Az Európai Bizottságnak, mint az Európai Unió intézményének, nincs nyomonkövetési rendszerrel kapcsolatos hatásköre.”
Vagyis, ha közgazdászként jól értelmezem a dolgot; az EU belőlünk élő intézményeit képviselő egyéneknek egyáltalán nem áll sem jogában, sem érdekében a helyi fejlesztések fenntarthatóságát garantáló immateriális tőkén (magyarán az őshonos lakosság emberi értékein, lokálpatriotizmusán) alapuló egészséges társadalom és fenntartható gazdasági tér megóvása és fejlesztése.
Ellenben úgy tűnik, hogy ezek a szervek abban kompetensek, hogy a helyi és regionális értékeket felszámolják, és az egész európai gazdaságot egyetlen gazdasági tényezőtől az anyagi tőkétől (szűkebben a pénzforrásoktól) tegyék függővé. Az általuk vázolt pénzzel (vagyis kapzsisági elv szerint) működtetett, elgyökértelenített társadalomban ugyanis, az egyén csupán fogyasztási jellegű, bármikor anyagi motivációval áthelyezhető biorobottá silányul, amely jó pénzért apját, anyját, testvérét, nemzetét is boldogan megtagadja, és helyi és érzelmi kötődés nélkül hajlandó egész térségeket lerombolni néhány felkínált élvezet megszerezhetőségének reményében.
Hogy mi lesz az így vizionálható világgal recesszió vagy válság esetén?
Eltűnnek a térségek közti építészeti, kulturális és nyelvi egyediségek, és a behozott idegenek majd jó szívvel lelakják és felélik a számukra semmit sem jelentő helyi értékeket, aztán nehézség nélkül tovább állnak, ahová, amerre „kell”. Úgy beszélnek majd, ahogyan kérik, azt eszik, amit preferálnak nekik, aztán oda vándorolnak, ahol új jólétet ígérnek számukra (az addigra az életek fölött is rendelkező hatalmi ellenőrző szervek), hisz kötődésmentesen otthonosak lesznek a mindenütt egyformává „fejlesztett” épületek egyforma világában.
Hát ezért kellene még időben NEMet mondani a nemzetek fölötti európai struktúrák építőinek, és végre az egyenjogú nemzetek Európáját támogatni, ahol jog és jogérvényesítés nem valami nemtelen és nemzettelen önkény függvénye.