Gyöngyösi István a magyar barokk kiváló költője 1629. augusztus 25-én született Rozsnyóbányán és 1704. július 24-én halt meg Csetneken. Jómódú, katolikus, köznemesi családból származott, édesapja jogász volt. Szülei korán meghaltak, így kénytelen volt gondoskodni megélhetéséről. Volt Gömör vármegye táblabírája, 1658-ban pedig a füleki helyőrségnél lett segédbíró, id. gróf Koháry István főkapitánysága alatt. Később Wesselényi Ferenc nádor mellé került titkárnak, s annak halála után is megmaradt posztján az özvegy, Széchy Mária mellett. Azzal vádolták, hogy ő is tudott a Wesselényi-féle összeesküvésről, ezért Fülek várában bebörtönözték. Ártatlan volt, s jótállás mellett kiszabadult. 1686-ban választották alispánnak, majd országgyűlési követ lett. 7 évi szolgálat után vonult nyugalomba, hogy csak a költészetnek éljen. Költészetére és egyéniségére a fifikusság jellemző, hiszen olyan korban élt, mely óvatosságra nevelte, s csavaros észjárást kívánt meg tőle. Legismertebb műve, a Murányi Venus, költői tehetségéről tanúskodik. Neki köszönhető, hogy a politikai-szerelmi komédia hagyománnyá vált a magyar irodalomban, miként Wesselényi Ferenc és Széchy Mária házasságának híres története is. További ismert műve a Kemény János erdélyi fejedelem kalandos életéről, szerelméről, fogságáról majd vitézi haláláról szóló elbeszélő költemény.
Életének számos részletét máig homály fedi, sírját csupán 2004-ben sikerült megtalálni Csetneken. Azóta minden év júliusában egy kis csoport tiszteleg a sírnál. A Szlovákiai Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, valamint a pozsonyi és nyitrai egyetem tanárai, diákjai is elhelyezik koszorúikat a sírnál. Idén a költő születésének 380. évfordulóján, július 24-én, 13:00-tól a csetneki temetőben az előző nap az ő tiszteletére kezdődött tudományos konferencia vendégei is megkoszorúzzák sírját.
Felvidék Ma, EM
