(Képekkel) A Bükki Nemzeti Parkban tett látogatása során az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület impozáns épületében fogadta a térség természetvédelmi és régiófejlesztési szakembereit, valamint az önkormányzatok és civil szervezetek képviselőit.
A kötetlen hangulatú találkozón Kalonda küldöttsége nevében Erdélyi Erzsébet, polgármester, Papp Andrea, önkormányzati képviselő, valamint Kovács Tibor és Papp Sándor a Pro Kalondiensis Polgári Társulás vezetői, szolidaritásuk jeléül, egy nem szokványos ajándékkal kedveskedtek Sólyom Lászlónak.
Mivel az elnök úr az ismert aktuálpolitikai helyzetre tekintettel úgy látta helyénvalónak, hogy nem iktatja programjába az Ipolytarnóctól 1 km-re lévő szomszédos, felvidéki Kalonda település meglátogatását, a kalondaiak három, nemzeti színű szalagokkal átkötött és lepecsételt öblösüvegben a település három „alkotóelemét” adták át az elnök úrnak: a„hajózható” Ipoly-folyóból merített vizet (mert Kalonda határától vált 89 éve határfolyóvá az Ipoly), egy maréknyi szülőföldet a településről (mert a 21. század Európa Uniójában Szlovákiában meg akarják szabni, hogy ki nem léphet rá Magyarországról a Felvidék, magyarok által ezer éve lakott szülőföldjére), és egy üveg, kalondai gyümölcsökből főzetett házipálinkát (mert a kalondai, és környékbeli – immár – szórványmagyarságának saját erejére és orvosságára van szüksége az egyre csökkenő magyar élettér miatt, a megmaradásukért folytatott mindennapos küzdelemben), valamint Gyurcsó István: Az unokák megszületnek c. versét Kalonda település fotóival illusztrálva (mert egyre több unoka nem érti már a Felvidéken a nagyszülő szavát…)
Az elnök úr meghallgatta a kalondaiak „helyzetjelentését” és ígéretet tett egy jövőbeni látogatásra abban bízva, hogy az egy sokkal nyugodtabb és építkezőbb közegben valósulhat majd meg.
Gyurcsó István verse:
Az unokák megszületnek…
Az unokák megszületnek.
Az unokák sírnak,
az unokák járni tanulnak,
az unokák beszélni tanulnak…
Az unokák, amikor jeles ünnepeken
körben állnak a nagyszülők
udvarán
nem értik egymást.
Az unokák a nagyszülőket sem értik.
“Gyöngyöm, virágom!”
Az unokák nem értik,
mi az a “Gyöngyöm” s
mi az a “virágom”.
Az unokák más nyelvű tájról jöttek
a nagyszülők udvarába,
ahol apjuk vagy anyjuk
tanulta az anyanyelv
varázsigéit.
Az unokák karikában állnak
a nagyszülők udvarán.
A nagyszülők sírnak!
A nagyszülők mosolyognak,
a nagyszülők madártejet főznek,
s a nagyszülők beszélni tanulnak
az unokák nyelvén,
hogy megértsék egymást.
A nagyszülők szíve kerek alma,
beleharaphatnak a más nyelvű unokák.
A nagyszülők szíve tiszta szoba,
ahol leülhetnek a más nyelvű
unokák.
De egyszer elfogynak a nagyszülők:
elfogy a kerek alma,
kihűlnek a tiszta szobák.
Az unokák nem tanulják meg a
varázsigéket,
és elfelejtik a világot.
Felvidék Ma, Papp Sándor,EM
