A múlt hétvégi rozsnyói ünnepen, a nagycsaládosok napján ugyan nem volt jelen a magyarországi Nagycsaládosok Országos Szövetségének elnöke, dr. Szabó Endre, mert családi kötelességei máshová szólították, levélben azonban üdvözölte a szlovákiai családszervezetek rendezvényének résztvevőit. Az alábbiakban az ő köszöntőjét, jövőt kutató gondolatait olvashatják.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) alapítóként 1995-ben létrehozta a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét (KCSSZ), a határon túl rekedt magyar kisebbségek körében jelenleg negyvenhárom családszervezet működik (Vajdaságban 31, Erdélyben 8, Felvidéken 3, Kárpátalján egy szervezet van).
A Kárpát-medencét járva a legnagyobb problémát abban látom, hogy egyszerűen nincsenek gyerekek! Hamarosan várható a kettős állampolgárság bevezetése, előre láthatólag a múltban meglazult anyaországi kötelékek is meg fognak erősödni. De kérdem én, hogy lesz kit támogatni?? Ha az anyák nem akarnak szülni, akkor tényleg nincs jövő! Mi nagycsaládosok, éppen mi vagyunk az ÉLET bizonyítékai. Mi igazoljuk itt a Felvidéken is, hogy van magyar élet, lesz magyar jövő! Szlovákiai magyar családok helyzete az 1989-es rendszerváltás után nem javult, sőt a dél-szlovákiai térség egyre inkább leszakadt gazdaságilag az ország nyugati és északi területeihez képest. A gazdasági helyzet természetesen a családokat is érinti, hiszen a családfenntartók munkahelyének megszűnésével az egész család nehéz helyzetbe kerül és sokszor a kilátástalan helyzetből nem találnak kiutat.
Tudjuk, hogy Szlovákiában a magyar tannyelvű középiskolák, szakiskolák hálózata nem túl sűrű, ez pedig azt jelenti, hogy a magyar tannyelvű iskolát látogató gyermekeknek, illetve szüleiknek többletkiadást jelent mind az utaztatás, mind a kollégium és az étkeztetés is. Ezt a terhet egyelőre a szülőre hárítja a társadalom, hiszen ezekre a többletkiadásokra sehonnan sem kaphat támogatást. Nem csodálkozhatunk tehát, ha főleg a szórványban élő családok gyermekei a távolabbi magyar tannyelvű helyett a közelebbi szlovák tannyelvű középiskolát válasszák gyermekeiknek, vagy már az alapiskolát is, hogy később ne legyenek nyelvi nehézségei a gyermeknek.
Borzasztó állapotban van a nemzet, a szórványmagyarság pusztulásáról, beolvadásáról érkező hírek ijesztőek. A kis létszámú magyar közösségek úgy omlanak össze, mint a Temes és a Béga menti (magyar) otthonok egy korábbi árvíz idején. Tényleg a nemzettudat újráépítésére lesz szükség. Nemrégiben hallottam valakitől Budapesten, hogy megyek Komárnóba (ez a magyar többségű Révkomáromot jelenti) sörért, ez milyen jó és olcsó. A 2005-ös budapesti kormányzati üzenet célba érkezett: kevesebbet zabálhatsz és kevesebb sört ihatsz a határon túliak fölös igényei miatt. Akik persze az egészet úgy élték meg, hogy még egy Trianon szakadt rájuk, ezúttal Budapestről irányítva. Például Csíkszeredában 2005 december végén pont annak az ismerősömnek a magyar rendszámú kocsiját dobálták meg, aki már tizenöt éve oda kiköltözve az erdélyi magyarság kultúrájukért dolgozik.
Orvosként elmondhatom, hogy létezik egy ritka, szerencsére leginkább is csak a tankönyvből ismert borzasztó betegség, amelynek egyik tünete, hogy a szerencsétlen beteg önmagát csonkolja, vagyis testrészeit maga távolítja el. A decemberi népszavazás is hasonló helyzetnek tűnt. A hazai társadalom egy részét az akkori hatalom nyíltan arra vette rá, hogy az összetartozás legcsekélyebb érzését is feledve tagadja meg a határon kívül rekedt magyarságot. Van tehát tennivaló, és az előbb vázolt problémák ellenére igen optimista vagyok a jövőt illetően. Olyan nemzetpolitika várható, amely tényleg segíteni fogja a határon túli magyarságot, és előbb-utóbb rendet tesz a fejekben is. Egy gazdaságilag erős Magyarország, és a közös régiókat fejleszteni, támogatni tudó Európa segítségével lassan javulhat a helyzet, munkahelyek teremtésével ez a régió is fejlődhet és fiataljaink nem kényszerülnek majd elvándorolni.
Tudom, hogy a felvidéki magyarság is szeretné gyermekeinek jövőjét itt, Magyarország határain túl is biztosítva tudni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az itteni magyarság is ragaszkodjon nyelvéhez, kultúrájához, hagyományaikhoz Újjáéledhetnek a nemzetrészek közötti kapcsolatok, erre jó példa a minapi rendezvény is. Ezúton szeretnék minden kedves résztevőnek jó szórakozást kívánni ezen a szép tavaszi napon.
Dr Szabó Endre,
a NOE elnöke
2010. május 2-a