Annak ellenére, hogy Szent Erzsébet napján hideg, esős idő volt, mégis megtelt az egyházkarcsai templom hívekkel, és ünnepi szentmisére került sor, amelyet Mgr. Szalay Gyula esperes-plébános celebrált. Szentbeszédében Szent Erzsébet életéről elmélkedett.
,,Szent Erzsébet magyar királyunk, II. Endre és merániai Gertrud házasságából született 1207-ben. 1221-ben kötötték meg házasságát Lajos thüringiai tartományi gróffal. Minden kötelességét pontosan teljesítette. Mint feleség forrón szerette férjét, mint buzgó keresztény az imádságban és az irgalmasság cselekedeteiben tűnt ki. Férje halála után 1228-ban felvette Szent Ferenc harmadik rendjének ruháját. 24 éves korában halt meg 1231. november 17-én súlyos betegség után, de boldog belenyugvással. Halála után négy évvel, 1235. május 26-án IX. Gergely pápa már szentté avatta, édesapja még megélte lánya szentté avatását. ’’ Kiemelte Szent Erzsébet életének példáját, amely már gyermekkorában megérintette, hiszen szülőfalujában a templom védőszentje Szent Erzsébet. ,,Szent Erzsébet igen sokat imádkozott, böjtölt, sőt vezekelt, segítette a szegényeket, betegeket, nyomorékokat. Menhelyet állított fel, maga is ápolta a nyomorultakat, elesetteket.’’ Szent Erzsébet kell, hogy mindnyájunk példaképe legyen az imádságban, a szeretetben és a szegények iránti segítségben, aki mindig megtalálta a módját, hogy segítsen a rászoruló embertársain.
A szentmise végén azokat, akik Erzsébet nevét viselik és a szentmisén jelen voltak, örömmel hozták a kenyércipókkal megtelt kosarat, amelyet az esperes úr megszentelt és szétosztott a híveknek, akik nagy tisztelettel vették kezükbe a kenyereket és áhítatos szívvel vitték haza, hogy családjukkal együtt elfogyaszthassák. Egyházkarcsán Szent Erzsébet ünnepén történő kenyérosztás már hagyománnyá vált, amelyet az esperes úr vezetett be érkezésétől.
Örülünk annak, hogy Egyházkarcsán mindig olyan események történnek, amelyek megerősítenek bennünket a hitünkben, melyeket megoszthatunk másokkal is, és számunkra felejthetetlenek maradnak.
Felvidék Ma, Mgr. Juhász Ferenc
