Rimaszombatban állítottak emléket Szent-Ivány Józsefnek (1884-1941), a két világháború közötti felvidéki magyar közélet kiemelkedő képviselőjének. A politikus, író, mecénás, művelődésszervező, a felvidéki és gömöri magyarság vezetőjének első bronzba öntött emléktábláját Gábor Emese budakeszi szobrászművész készítette.
Gábor Emese sajnos személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, mint írta „Szent-Ivány József újraéledésének napján pár hónapos kisgyermekemmel még nem vállalkoztam ilyen hosszú útra. A dombormű viszont ezt az utat oda-vissza kétszer is megtette, mivel stílusosan Felvidéken öntötték bronzba.”
Majd így fejtette ki az alkotással kapcsolatos gondolatait:
„Amikor Pósa-Homoly Erzsébettől megkaptam a lehetőségét annak, hogy talán készíthetek e remek politikusról és emberről domborművet, lázasan tanulmányozni kezdtem a róla megjelent anyagokat. Igen nagy megtiszteltetés, hogy nekem jutott a szobrász szerepe.
Próbáltam lelkét minden reá jellemző mozzanatával és lényegével együtt ábrázolni. Több fényképet tanulmányoztam és kiválasztottam egy olyan életkort és mozdulatot, amelyben legjobban kiteljesedik az a bátorság, mellyel a magyarság védelmében kiállt. Azt is eldöntöttem, hogy a porté pontosan a szemünkbe nézzen, bárhonnan is szemléljük.
Hadd mondjak néhány mondatot az alkotás folyamatában bennem zajló gondolatok közül: Az agyag, mint az Anyaföld szimbóluma, a por, amelyből elkészítettem portréját különös és szimbolikus úton ment keresztül, mire agyagból bronzzá változott. Hasonló ez az út Szent- Ivány életútjához is, mivel igen megkapó és regénybeillő módon gyermekeskedett, mint egyszerű szlovák parasztgyermek, majd sorsa hirtelen váltott, s mint magyar nemes ment tovább. Minden eredményhez hozzátartozik az odavezető út. S minden útnak tanítása van. Semmi sem véletlen és minden hozzájárul ahhoz, amit továbbviszünk és képviselünk. Talán ez is hozzájárult, hogy olyan remek politikus lett, akire méltán most is szükségünk lenne.
Amikor valakiről egy szobrot elkezdek mintázni, mindig lebeg valami szentség a levegőben. Olyankor valami meghitt és magasztos érzés kerít hatalmába. Komoly dolog ez, amivel nem lehet játszani. Tisztelettel s kellő alázattal kell minden mozdulatot megtenni ahhoz, hogy a szobor végül valóban képviselje azt a személyt, akiről a nevét kapta. Ilyenkor nincsenek más gondolatok, az Alkotás Szent Pillanatai kivételesek és megbecsülendők. Igyekeztem hát e pillanatokat türelmesen kivárni. Köszönöm, hogy elkészíthettem Szent-Ivány József portréját és hirdesse üzenetét unokáinknak is, itt e méltó helyen. Tisztelettel! Gábor Emese.”
Az emléktáblát Rimaszombatban a Közösségi Ház (Daxner utca 35.) szám alatt helyezték el, ahol a Szövetség a Közös Célokért, a Magyar Közösség Pártja, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Roviga polgári társulás székel és több civil szervezet is működik.
Az avatásáról, melyet megtisztelt jelenlétével többek közt Mogyorósi András, Szent-Ivány József dédunokája családtagjaival, Haraszti Attila, Magyarország Kassai Főkonzulátusának főkonzulja, Simon Attila, a Kis lépések nagy politikusa, Szent-Ivány József, a politikus, művelődésszervező című könyv társszerzője, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója hamarosan részletes képes beszámolóval jelentkezünk.
