Molnár Imre
Az Esterházy János Emléknapokat a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége és az Esterházy János Társulás közösen szervezte meg. Házigazdaként Kollai István megbízott igazgató köszöntötte a mintegy 150 fős érdeklődő közönséget, soraikban több mint tíz szlovák és néhány lengyel érdeklődő is volt, többen Magyarországról érkeztek. Az Esterházy János Társulás nevében Peczár Károly ügyvivő vezette a beszélgetést „Úgy terveztük, hogy olyan rendezvénysorozat jöjjön létre, mely szlovák nyelvű polgártársainknak is hiteles képet ad gróf Esterházyról” – mondta. Ezért is készült el többek között Molnár Imre Kegyelem életfogytig c. könyvének szlovák fordítása, melynek egyik előszavát az a František Mikloško, a Szlovák Köztársaság parlamentjének volt elnöke írta, akit Budapesten korábban Esterházy-díjjal tüntettek ki. A könyvet Molnár Imre történész állította össze Esterházy Mária, a mártírpolitikus hugának feljegyzései alapján. A könyv szlovák fordításban az „Omilostený na smrť” címet kapta.
František Mikloško szerint Esterházyt lehet ellentmondásos politikusnak tartani, de szilárd meggyőződése, hogy jogtalanul ítélték el. Mikloško nem lát lehetőséget arra, hogy a népbíróság 1948 előtti ítéleteit újra elővegyék. Utalt arra is, hogy arisztrokrata származása miatt sem került Esterházy igazán közel a néphez, és úgy tudja, a környezete szerint 1945-ben Esterházy azért nem hagyta el Szlovákiét, mert „nagyon biztos volt önmagában. De szerette azt az országot, melyben született. Sokszor megszökhetett volna a kommunista hatalom általi felelősségrevonás elől, de nem tette. Úgy érezte, van itt valamilyen küldetése, és maradnia kell. Életének alapja az istenben való hit volt” – fogalmazott Mikloško. Mikloško arra is utalt, hogy az ő élete immár összefonódott Esterházy János életével, akit sem a szlovákok, sem a magyarok nem ismernek eléggé.
A képen František Mikloško felszólalása közben. Mellette balról Simon Attila, jobbról Žilka Tibor, Molnár Imre és Peczár károly. További képek a képgalériánkban (a képre vagy IDE kattintva).
Žilka Tibor, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem professzora Esterházy közvetlenségére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, származását és elveit tekintve is jobboldali politikusnak számított, ám mégis meghitt baráti viszonyt alakított ki például a baloldali értékrendeket képviselő Fábry Zoltán íróval. Simon Attila történész először Molnár Imre érdemeit méltatta, azét az emberét, aki valószínűleg valamennyiünk közül legjobban ismeri Esterházy Jánost. Emlékeztetett, a mártír gróf ideálja a Szent István-i Magyarország volt. Molnár Imre Esterházy-kutató úgy látja, Esterházy érdemei vitathatatlanok, megítélésének gondja elsősorban a jelenlegi szlovákiai közéletben keresendő. Pedig nem igen volt és van még egy olyan szlovákiai magyar politikus, aki annyira barátian viseltetett volna a szlovák nép irányába, mint Esterházy János. Molnár Imre elmondta, a pozsonyi rendezvény legfontosabb üzenete, hogy a szlovákokkal is szeretnék megismertetni Esterházy János politikusi és emberi nagyságát és hangsőlyozta, hogy Esterházy születésénél fogva a lehető legtermészetesebb szeretettel fordult a szlovák nemzethez. Bűn, ahogy most a szlovák és a magyar nemzet egymással szembefordulva él, a mi nemzedékünk kötelessége, hogy a megbékélés eszközeit megtalálja, fejtette ki Molnár Imre, s ehhez hozzájárulhat Esterházy életútjának, eszméinek jobb megsimerése és terjesztése, magyarok és a szlovákok közt egyformán.
Az ünnepségen jelen volt a könyvek kiadója, Zombori István is, és a szlovákul megjelent könyv fordítója, Ernest Král is.
Az Esterházy János Emléknapok kísérőrendezvényeként Heizer Antal, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete megnyitotta a „Hommage a Esterházy” című vándorkiállítást (melyet Kalita Gábor kurátor mutatott be) a Pozsonyi Magyar Galéria művészeinek alkotásaiból. A Pozsonyi Magyar Galériát működtető pozsonyi szervezetek, elsősorban a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás 2007-ben, Esterházy János halálának 50. évfordulója alkalmából hirdették meg pályázatukat, amelynek köszönhetőn értékes alkotások születtek felvidéki magyar képzőművészek, majd magyarországi, sőt kanadai magyar művészek bekapcsolódásával. A gyűjteményt 2008-ban először a Pozsonyi Magyar Galériában mutatták be, majd elindult a képzőművészeti anyag vándoroltatása. Legközelebb Kassára vándorol, ahol szobrot avatnak Esterházy tiszteletére.
Morovics atya tájékoztatta a jelenlévőket, hogy Esterházy boldoggá avatásának folyamatát minden bizonnyal el tudják indítani.
Mint ismeretes, a Tiso vezette Szlovák Köztársaság parlamentjében Esterházy egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Peczár Károly felolvasta Avner Shalevnak, a Yad Vashemnak, a Holokauszt Mártírjai és Hősei Emlékintézete igazgatósága elnökének levelét, melyben gróf Esterházy János érdemeit méltatják. A köszönőlevél emlékeztet arra, hogy Esterházy a zsidók – a nácik és kollaboránsaik vezette – kiterjedt üldöztetésekor a zsidó családoknak menedéket nyújtott. Segítségével számos zsidó tudta túlélni a holokauszt horrorját.
Március 4-én, 16 órai kezdettel a Mladosť Filmszínházban (Hviezdoslav tér 17., Pozsony) kerül sor „Az üldözöttek védelmében” című dokumentumfilm bemutatója szlovák és angol nyelvű felirattal. A 2010-ben készült, 60 perces film rendezője a rimaszombati Vörös Attila.
Schniererné Wurster Ilonka tájékoztatta a jelenlévőket, hogy március 9-én este 18 órakor a pozsonyi Ferences-templomban szentmisét mutatnak be Esterházy János lelki üdvéért.
(A rendezvényről videóösszeállításunk ITT tekinthető meg)
Felvidék Ma, on
{iarelatednews articleid=”1616,3022″}
