Az Ipolyság dióhéjban című kiadvány 2017-ben jelent meg, s alcíme szerint Történelmi zsebkalauz is lenne. A szép küllemű kötet szerzője Márton István, olvasószerkesztője pedig B. Szabó Márta. A munka értékét elsősorban a gazdag képanyag, a megannyi dokumentumértékű régi képeslap adja. Sajnos mindezen sokat rontanak a szöveges rész helyenkénti pontatlanságai, valamint a nyelvhelyességi-helyesírási hibák.
Mostani egyik konkrét észrevételemet a hajdani polgári iskolával, illetve az iskola épületével kapcsolatos hibák miatt teszem szóvá. A kiadványban ugyanis felsorolják Ipolyság nevezetesebb épületeit, köztük az említett iskoláét is, ilyen formában: „Polgári Leányiskola (1872) – Bartók Béla tér” (25. p.). Egy másik helyen pedig ezt olvassuk: a zeneiskola, illetve művészeti alapiskola „mellett épült a Polgári Leányiskola (1872)”. (99. p.). A zárójelben lévő szám ilyen formában (értelmezésem szerint is) az építés időpontjára utal. Megjegyzem, hasonlóképp írnak az épületről egy másik kiadványban is, ahol az alábbiakat olvassuk: „A hatvanas évektől a város központjában rangos épületek épültek: takarékpénztár (1867), polgári iskola (1872)…” (Danis Ferenc: Ipolyság a határ menti város, 1997:40.p.)
A fentiekkel kapcsolatban nyomban el kell mondanunk, hogy a volt polgári iskola ma is látható épülete nem 1872-ben épült, hanem jóval később, s benne 1992-től (s nem 1995-től) a Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskolaközpont (régebben alapiskola) működik.
Az 1872-es dátum a templom melletti katolikus elemi iskola építésének ideje, s mivel megalakulásakor a polgári leányiskola is itt kapott helyet, ez okozhatta a nevezett épülettel kapcsolatos tévedést. Az ipolysági polgári leányiskola az akkori Magyarország legrégibb ilyen intézményeinek egyike volt.
Több forrás szerint az intézmény 1872-ben, az én tudomásom szerint pedig 1874-ben indult. De ezzel most nem foglalkozunk részletesebben, alkalomadtán majd visszatérünk még erre is.
Lássuk hát a szóban forgó iskola épületét! Rill József nyugalmazott királyi tanfelügyelő írta a Borovszky-féle megyei monográfiában, hogy az ipolysági polgári leányiskola „1891-ig bérházban volt elhelyezve, mígnem a közoktatásügyi kormány 40 000 korona államsegéllyel módot nyújtott a nagyközségnek arra, hogy 56 000 korona költséggel modern iskolát építhetett”. (1906:75.p.)
A hetvenöt éves Ipolysági Takarékpénztár című jubileumi kiadványban arról olvashatunk, hogy „a kultúra és a gazdasági élet szolgálatában” kifejtett tevékenysége során az intézet „Az ipolysági polgári leányiskola számára 1883-ban épített házra 12 000 frt kölcsönt folyósított”. Majd néhány sorral odébb ezt írják: „1891-re fölépült a polgári leányiskola széles homlokzatú épülete is”. (Ipolyság, 1943:15.p.)
Az iskola történetével foglalkozó egyik dolgozatomban az épület kapcsán így írtam: „1880-ban küldöttség utazott Ipolyságról a miniszterhez, hogy kérjék őt: az állam legyen segítségére a városnak egy új iskola felépítésében. A küldöttség tagjai – Dacsó Pál, Pongrácz Lajos, Winter Sándor és Hederváry Antal – ennek érdekében még huszonegyszer jártak „deputációban” a miniszternél, mígnem Trefort Ágoston 2 400 forintot szavazott meg a városnak. Természetesen ez kevés volt az iskolaépítéshez, így a városnak komoly áldozatot kellett vállalnia. A község 79 775 koronát áldozott az új intézményre és annak felszerelésére. Az iskola telke 631 négyszögöl volt, ebből 576 négyzetmétert építettek be. A telek 21 775 koronába, az építkezés pedig 58 000 koronába került. Akkor bizony ez nem volt kis összeg.” (Csáky K.: Ipolyság. Az Egyházi Alapiskola és Gimnázium (1995: 10.p.).
Kasztner Janka, az iskola igazgatója 1874-ben
Bár a fenti idézetekben is felfedezhető egy-két ellentmondás, egy biztos: a polgári iskola épületét nem 1872-ben emelték, mivel ekkor talán még az intézmény sem volt meg. A régi Honti Lapok 1899/21. számában közöltek írást az iskola huszonöt éves jubileuma kapcsán (ha jól számolunk, akkor 1899-ben az 1874-ben alakult intézetnek ünnepelhették a negyedszázados évfordulóját), megemlítve, hogy a helybeliek „1874. június 11-én terjesztették fel iskolaigénylésüket a Hont-Bars megyei másodtanfelügyelőség által a minisztériumhoz, mely néhány nap múlva jóváhagyta igénylésüket”. Az intézet első otthona a templom melletti római katolikus népiskola volt, igazgatója pedig Kaszner Janka (1850-1923), a magyar nőevelés egyik úttörője, elismert és országos hírű pedagógus. Lexikonjaink a róla készült címszóban azt is jegyzik, hogy 1874-ben valóban Ipolyságon tevékenykedett.
Idézett írásomban arról is említést tettem, hogy a városházával azonos időben (1888) elkészült a polgári iskola is, amely az akkori kornak megfelelő, tágas és jól felszerelt épület volt. Az iskola a település magasabb pontján, megfelelő telken állt. „Az U-alakú kétszintes iskolaépület osztályai déli, keleti és nyugati tájolásúak. A bejárati kapu faragott ajtaja felett háromszögletű homlokzati rész látható, alatta egyszerű díszítménnyel. A főbejárat a homlokzatot szimmetrikus két részre tagolja. A felső szint két oldalsó homlokzatán téglalap alakú bemélyedés van. Az alsó és felső szinteket hosszú párkányszegély osztja ketté. Az épület termei sima mennyezetűek, a bejárati és az emeletre vezető ajtó enyhén boltíves.”
Az építkezés kezdetére tehát az idézett utalások szerint is mindenképp az 1880-as években, azok második felében kerülhetett sor; az iskola befejezésére, a telekrendezésre, valamint a felszereltség teljes megvalósítására pedig – a két helyen is említett – 1891-es évben. Kár, hogy a bevezetőben említett történeti kalauzban, illetve annak irodalom- és forrásjegyzékében az idézett írások java része nem szerepel!
