Dolník Erzsébetet tüntették ki az MKP parlamenti képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate – A Helytállásért díjjal a komáromi Tiszti Pavilonban vasárnap megtartott díjátadó ünnepségen. (Képgaléria is)
A Borostyán együttes fellépésével kezdődött az ünnepség, koncertjük nagy sikert aratott a Tiszti Pavilon teltházas közönsége előtt. Ezt követően a 2011-es díj átadóiként Mészáros Alajos európai parlamenti képviselő saját, valamint képviselőtársa, Bauer Edit nevében is köszöntötte a megjelenteket, köztük Bozsaky Katalint, a Magyar Köztársaság nagykövetének első helyettesét, Marek Antont, Komárom polgármesterét, Berényi Józsefet,a Magyar Koalíció Pártjának elnökét és Bárdos Gyulát, az MKP Országos Tanácsának elnökét.
Berényi József beszédének elején 1956. október 23-ára, annak hőseire emlékezett. – Tetteiket csak bátor helytállásként lehet értékelni. Helytállásra ma is szükségünk van, itt a Felvidéken is, mert helyettünk mások akarják megmondani, hogy szülőföldünkön hogyan legyünk jó magyarok, pedig nekünk kell megfogalmaznunk, hogy mire van szükségünk a megmaradásunkhoz – mondta az MKP elnöke, – hiszen 22 évvel a rendszerváltozás után is fenyeget bennünket az asszimiláció. „A Pro Probitate díj eddigi kitüntetettjei – és a mai kitüntetettünk is olyan – akik képesek voltak a jövőért cselekedni, akikben a szabadságérzet mély gyökeret vert. Az ő személyiségük is garancia arra, hogy harcunk előbb-utóbb, de sikeres lesz.. Ők nem a dicsőségért küzdöttek, hanem, hogy segítsék közösségünket”, mondta Berényi.
Az MKP elnökének beszéde után az MKP európai parlamenti képviselői bejelentették, hogy a Pro Probitate díjjal 2011-ben Dolník Erzsébetet tüntetik ki, a felvidéki magyar közösség érdekében végzett több évtizedes példaértékű közéleti tevékenységéért.
Dolník Erzsébet érdemeit Bauer Edit laudálta: Dolník Erzsébet oly korban született, amikor az embereknek nem túl sok lehetőség adatott a választásra: vagy a végsőkig kitartottak, vagy a túlélés érdekében megalkudtak a hatalommal. Szülei a kitartásban mutattak példát a számára.(…) A magyarság nem döntés vagy vállalás kérdése, hanem magától értetődő természetesség volt számukra a további években is, egész életükben.
Ebből adódóan a diák, a komáromi gimnazista Dolník Erzsébet is ugyanígy élt, gondolkodott. Nagyra tartotta elhivatott tanárait, főképp azokat, akik szakmaiságon túl a sokra becsült beszélgetéseket kínálták számára történelemről, irodalomról, magyarságról. Ahhoz az osztályközösséghez tartozott, amely 1956-ban dacolva az akkori kommunista hatalommal, megtagadta, hogy olyan nyilatkozathoz adja nevét, mely elítélte volna a forradalmat, a pesti srácokat, a magyar forradalmi ifjúságot. Tették ezt annak ellenére, hogy többször is felszólították, fenyegették őket. Ennek emlékét ma már emléktábla őrzi. Ezekben a napokban kapta meg kiállásáért ez az osztály a Tóth Ilona Díjat is.” – mondta el Bauer Edit.
A gimnázium után főiskola következett. Utána visszatért tanítani Lévára. „Magyarságunkért folyó tevékenysége már a rendszerváltozás előtt felkeltette a kommunista titkosrendőrség figyelmét. Óvodáink, iskoláink sanyarú helyzetéről már 1988-ban nyíltan beszélt a Magyar Televízió Panoráma c. műsorában. A szocialista hatalom arra akarta rávenni, vonja vissza nyilatkozatát, ám ő nem volt hajlandó erre. Szervezte a város és környékének magyar életét, a nemzeti ünnepeken a megemlékezéseket. A nyolcvanas években egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a lassan alakuló ellenzékkel, ápolta a kapcsolatokat a magyarországi és a csehországi földalatti mozgalmakkal, közvetítette a szamizdatokat. Bekapcsolódott a Jogvédő Bizottság munkájába is, mely a magyar iskolák, a magyar nyelvű oktatás megmentését szolgálta.”
A kommunista rendszer megdöntése után Dolník Erzsébet az Együttélés Politikai Mozgalom aktív tagja, központi titkára, később oktatási alelnöke lett. Ott is hagyott nyomot maga után. „Nagyban hozzájárult a szervezeti hálózat kiépítéséhez: gyakorlatilag az MKP a mai napig ezeken az alapokon nyugszik„ – emelte ki Bauer Edit. Politikai tevékenységét Dolník Erzsébet az 1998-as pártegyesítéskor alakult Magyar Koalíció Pártjában is folytatta. 1998-2006 között parlamenti képviselő volt, öröm volt mellette dolgozni. Tevékeny részese, szervezője volt az alternatív oktatás bevezetése elleni tüntetéseknek. Rengeteg eseményen, rendezvényen szólalt fel a magyar iskolák érdekében, védelmében. Mindenkinek segített, aki tanácsért hozzá fordult.
Az aktuális hatalom igazságtalanságaival mindig szemben találta magát. Most is, amikor a magyar állampolgárság felvétele, és annak nyílt vállalása miatt szlovák állampolgárságától akarják megfosztani. „…hogy felvállalta és bejelentette a magyar állampolgárság felvételét, kijelentve, nem akarja elveszíteni a szlovákot, számára természetes. Egyben törvényszerű folyománya is életének” – értékelt a volt képviselőtárs.
Dolník Erzsébet, miután átvette a Helytállásért díjat, meghatódva mondott köszönetet a díjátadóknak, a jelölőknek, a résztvevőknek, illetve mindenkinek, akik pályafutása során mellette álltak. Mint mondta, óriási megtiszteltetés számára ez a díj, hiszen először Esterházy János életművét méltatták, és a többi díjazott is életpályája is példaértékű. Közülük név szerint említette a nemrég elhunyt Gáspár Tibor tanár urat.
{phocagallery view=category|categoryid=300|imageid=9428|detail=0|float=right}Dolník Erzsébet hálásan emlékezett vissza szüleire, akiknek ő „csak” a példáját követte. A hétköznapi magatartásuk volt a követendő, miszerint a magyarságunk egy természetes állapot, melyet kötelességünk megtartani. Pedagógusi pályafutása alatt Teleki Pál gondolatát a nevelésre vonatkozva is követte: „A vezetés és a nevelés elsősorban példa” – mondta zárszóként a kitüntetett, aki szerint, ha a pedagógusok úgy végzik a munkájukat, hogy követendő példát tudnak mutatni, akkor nem lesz gondunk a jövőt illetően.
A díjátadó ünnepség után, a hagyományok szerint a résztvevők megkoszorúzták Széchenyi István komáromi emléktábláját.
Felvidék.ma, on
{iarelatednews articleid=”30727”}
