Kilencvenegy éves korában elhunyt Rózsa Ernő ügyvéd, az Együttélés egykori parlamenti képviselője. Rózsa Ernő 1930. január 2-án született Galántán, a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd Galántán tevékenykedett jogászként. 1990 és 1998 között parlamenti képviselő volt.
Évtizedeken keresztül fejtett ki közéleti tevékenységet a Csemadokban is. Hrubík Béla, a Csemadok korábbi országos elnöke a közösségi oldalán búcsúzott az elhunyttól. Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük a gondolatait.
Halottaink hosszú sorban, hóban, esőben, fagyban, lassan kifordulnak mint az idő a megáradt mindennapokban, és túlcsordul a pohár, s a bor, mint a kor, melyben élünk, vagy éltünk, maradunk, vagy megyünk? A múlt hajói készen állnak a szélcsendben is dagadó vitorlák alatt, s a zászlók sem lebbennek, mint megmozdult kövek a legurult lejtőn, nekiütődnek a partnak, s nem hallatszik csak a bú, meg a jaj, meg a félsz megannyi tüskés, szívet öldöklő sikolya.
Elfújja a port a szél, s a habok tajtékján elindul a végtelen óceánba egy apró, fáról lehullott levél, amelyen ott utazol, mint a reménykedő hajótörött, meztelen, úgy, ahogyan jöttél, az anyaméh csendjéből, összekuporogva, mint egy fázó madár, egy törött csontú galamb, szomjúhozva a megváltás magasztosságát.
Drága Ernő bátyám! ÖREG HONVÉDEM! Hát Te is elmentél. Sok egy napra ennyi halál, s még csak reggel van. A puszták gyermeke útra kél hát. Nem tudom megköszönni, amit tettél és adtál, bár sokszor elmondtad, nem a köszönetért tetted.
A Csemadok Elnöksége Örökös Tiszteletbeli Tagjaként végigharcoltad velünk az utolsó percig, amit lehetett. Beszédeid, melyeket mindig síri csend és figyelem követett, most végleg elhalkultak.
Pedig mennyi intelem és mennyi figyelmeztetés volt bennük! Csak a remény marad, hogy nem felejtik a szavakat és Téged. Mi biztosan nem. A nagy Csemadok-család egy igazi, értünk dobbanó szívvel lett kevesebb a mai napon.
A puszták gyermeke elszenderült az Isten tenyerén, és mi lábujjhegyen járva vigyázzuk örök álmodat. Köszönünk mindent, s még azon is túl, a barátságot. Legyen békéd az örökkévalóságban!
Isten veled öreg HONVÉD!
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)