A szakemberek folyamatosan figyelmeztetnek, hogy élővilágunk, köztük rovar-, emlős- és madárpopulációnk palettájáról fajok tűnnek el. Ez a környezetszennyezésnek, az éghajlatváltozásnak és számtalan egyéb, az ember által okozott, de tőle független körülménynek a számlájára írható.
A madarak a legérzékenyebben követik a természet változását, amit aztán jelenlétükkel, vagy annak hiányával jeleznek számunkra, mindegy hol élnek: a város közepén vagy az erdő szélén. Egy biztos, minden egyes fajjal jóvátehetetlenül szegényebb lesz az emberiség. A tavaszhoz elengedhetetlenül hozzátartozik a madárdal, a csodálatos természet legszebb zenéje, mely gyógyírként hat a rohanó világ zajától megfáradt ember testére-lelkére.
A természet körforgásában betöltött hatalmas szerepükön túl, az ember az évezredek során mindig is bensőséges viszonyt ápolt a madarakkal, azok az életének mindennapos szereplői, részei voltak.
Képzeljünk csak el egy madarak nélküli világot, s a gazdasági hasznuk hiánya mellett a hirtelen beállt süket csendet a csivitelés, trillázás, madárdal nélkül… Valljuk be, elképzelni sem tudjuk, s ezért óvjuk, védjük, amennyire csak tudjuk szárnyas barátainkat, hiszen életünk nélkülözhetetlen részei ők!
Az alábbi képriport egy kis tavaszi madárkavalkádot vonultat fel olyan élethűen, hogy a felvételeket nézve szinte halljuk, ahogy a madarak köszöntik a mindannyiunk által annyira várt tavaszt.
Molnár Emőke és Németh István felvételei