1945-ben a jelenlegi Szlovákia területén végigvonuló oroszok sokkal keményebb kézzel bántak az ott élő felvidéki magyarokkal, mint a szlovákokkal, mert Dél-Szlovákia akkor az ellenségnek számító Magyarországhoz tartozott – nyilatkozott csütörtökön, a Fasizmus Feletti Győzelem Napján egy szlovák hadtörténész. Igor Baka, a szlovák Hadtörténeti Intézet kutatója az évfordulón a TASR szlovák hírügynökségnek adott interjúban idézte fel 1945 első hónapjainak eseményeit és leszögezte: ha valaki ma azt emlegeti fel, hogy a szlovákokat ebben az időben elhurcolták a gulágra, tudni kell, hogy az elhurcoltak túlnyomórészt a bécsi döntés értelmében 1938-1945 között a (később) vesztes Magyarországhoz tartozó területeken élő dél-szlovákiai magyarok voltak.
„Más dolog az, hogy Szlovákia sok polgárát, gyakran ártatlanokat aztán elhurcoltak a Szovjetunióba. Ezek esetenként az (előző) rendszer hívei voltak”, de megtörtént, hogy olyanokat is elvittek, akiket valaki személyes bosszúból jelentett fel – utal a történész részletezés nélkül azokra, akiket feljelentőik rendszerint azért hurcoltattak el, hogy az utánuk maradt gazdátlan vagyon – ház, bolt, föld – haszonélvezői legyenek.
Jóllehet a háborús bűnökért kivégzett Jozef Tiso uralta Szlovákia a II. világháború alatt fasiszta csatlósállam volt, a világháborúból annak köszönhetően került mégis győztesen, hogy 1944 augusztusában kitört a fasisztaellenes Szlovák Nemzeti Felkelés. A jelzett időszakban éppen „nem kisebbségnek számító” (felvidéki) magyarokkal az oroszok ellenségnek tekintették és ennek megfelelően bántak velük: szabadabban és gyakrabban fosztogatták a magyar nemzetiségű lakosságot, erőszakolták meg a nőket, s követtek el különféle atrocitásokat a magyarajkú civil lakosság ellen.
Más közösség, így a a háborút valahogy átvészelő, maradékában már nem nagy lélekszámú zsidó kisebbség érthető módon üdvözölte az oroszokat, hiszen tudvalevő, hogy ők (közel hetvenezer ember) a háború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam idején koncentrációs táborokban végezték, ezzel szemben a német lakosság tartott a közelítő szovjet hadseregtől, így a többsége el is menekült előlük, azonban később egy részük visszatért – emlékeztet részletes kifejtés nélkül a történész a beszélgetésben, amelyben többször említés esik Eduard Beneš csehszlovák elnökről.
Említés nélkül hagyja azonban Beneš dekrétumait, amelyekben törvényesítették a magyarok és a németek II. világháború utáni teljes jogfosztását, s az ezzel járó kitelepítést, valamit a lakosságcseréhez vezető csehszlovák nemzetállami törekvéseknek alárendelt, kollektív bűnösség elvére alapozott jogfosztó intézkedéseket.
mult-kor
