Kelet-Közép-Európa vélhetően legnépesebb civil szervezete 2012. október 20-án tartja a tisztújító közgyűlését Ipolynyéken. Azon a településen, ahonnan származik az elmúlt időszak Csemadok elnöke, Hrubík Béla, akinek nevéhez leginkább az köthető, hogy a Csemadok nyitottabbá vált.
Hrubík Béla olyan időszakban vette át az elnöki szerepet, amikor sok helyen már csak a korábbi ötven év lendülete miatt látszott, hogy a szervezet életképes, ahol a szervezők már csak rutinból lengették a zászlót. Hrubík ember tudott maradni azok közt, akik talán nem is a Csemadokért s a felvidéki magyarságért, hanem a Csemadokból kívántak és kívánnak élni, de rendet tenni közöttük neki sem sikerült.
Sokan vagyunk, akik sokat köszönhetünk Hrubík Bélának. Elsősorban az őszinteségéért! Magam azért tartozom neki hálával, mert megmutatta számomra, hogy a magyar család a legnagyobb érték. Azt tudatta mindenkivel, aki nála fiatalabb és felé fordult, hogy csak az alázattól és a munkától szabad eredményt várni. Abban a korban vallja a leköszönő elnök ezt, amikor körülötte is kevés az olyan ember, akit nem egyéni érdek vezet. Köszönjük!
A Csemadok ereje az alapszervezeteiben található. Itt a legnagyobb szerepe a hagyományőrzésnek és a polgári/civil érdekeink hatékony képviseletének van. Azokban a csoportokban az erő, amelyek a mindennapokban dolgoznak együtt azért, hogy egy jól sikerült rendezvény után lássák egymás arcán a boldogságot. Azé a Csemadoké a jövő, amely ki tud állni az alapszervezeteiért, és meg tudja mutatni a fiataloknak, hogy ez egy olyan őszinte közeg, ahol van értelme a tenni akarásnak. A Csemadokos kultúraszervezésben, a helyi közösségekben nincs pénz. Klasszikust szabadon idézve: „a Csemadokban nincs munkaidő, csak munka van”. Ezt csak szeretni lehet!
Tájékozatlan, aki azt gondolja, hogy a Csemadok egy nyugdíjas szervezet. Valóban rengeteg nyugdíjas tagunk van, akik nem hagyták el a szervezetet. Hűek maradtak, de tudják, hogy a szervezetben a vezetést idejében át kell adni a fiatalabb, tenni akaró nemzedéknek. Ha az előttünk járó, a Csemadok alapjait lerakó és a zászlót a nehéz időkben is magasba emelő generáció nem ad szerepet ennek az új nemzedéknek, azok elfordulnak, másba kezdenek. Ebben az esetben nagy a veszélye annak, hogy a Csemadok a biológia szabályai és a természet rendje szerint szép lassan kimúlik. Jó hír, hogy Csemadok alapszervezeteink nagy részében felbukkant már a harmincas korosztály. Azok, akik szívesen tevékenykednek a magyar közéletben, a helyi közéletben, de politizálni politikai pártban nem kívánnak. Ők az érdekképviselet letisztultabb formáját választják. Nem harsognak, nem ismerjük nagy részüket a médiából, viszont hétről hétre „felszántják” a saját településüket. Ezek a tenni akaró fiatalemberek évente több ezer embernek mutatják meg a kultúránkat, több száz embert nyernek meg a saját jövőnk ügyének. Sok helyütt azonban önkéntes/társadalmi munkavégzésükkel, őszinteségükkel és munkabírásukkal félelmet keltenek azokban, akiknek a pozíció csak javakat jelent.
Azt gondolom, hogy a Csemadok következő elnöke vállán az eddigieknél is nagyobb felelősség nyugszik majd. Rajta múlik, hogy szakít-e a múlttal. Tehet azért, hogy fiatalosabb, lendületesebb szervezetté váljunk. Hangsúlyosabbá teheti, hogy a Csemadok a leghatározottabb és a legőszintébb -nem átpolitizált- magyar érdekképviseleti szerv a Felvidéken. Egy új szél dolgozhat azért, hogy jelezze, itt mindenki megtalálja a helyét, aki tenni akar nemzeti közösségünkért. Az új erő határozott lépést tehet abban az irányban, hogy a Csemadok, maga mögött a közel hatvanezer taggal igazi civil erőként ráterelje a figyelmet a kultúránk helyzetére, szót emeljen nemzeti jogainkért. Az új seprű kitakaríthatja az őszi faleveleket is.
Petheő Attila, Felvidék.ma
a szerző a Csemadok Komáromi Területi Választmányának az elnöke
{iarelatednews articleid=”36031″}