Láthattuk az impotens kormánypárt s a nála is impotensebb ellenzék vitáját az oktatásügyről.
Arról szépen hallgatnak „nagy” képviselőink, hogy Szlovákia fennállása óta egyetlen egyszer sem volt olyan minisztere e területnek, aki átlátta volna az egész spektrum problémáit, s kellő súllyal képviselte volna azok megoldását lehetővé tevő törvények megszületését.
Tulajdonképpen nem is csak a miniszter személye a probléma. Sokkal nagyobb baj az, hogy valamennyi párt futtat egy-két kinevezett szakértőt, akiknek zöme max. 1-2 terület problémáival lehet tisztában, de egy sincs, akiről joggal feltételezhetnénk, hogy legalább a fontossági sorrendről hibátlan elképzelése van az összes részterület problémáit számba véve.
Még ennél is súlyosabb az az állapot, hogy a minisztérium szakértők helyett sógorokkal, komákkal és haverokkal volt/van tele, akik gátlástalanul kiszolgálják/kiszolgálták a kormánypártot minden idiótaságában. Ilyen körülmények között még az is csodaszámba megy, hogy úgy-ahogy, (ám többnyire rosszul) működnek iskolák az alapfoktól a felső fokig.
Az már ugyan nem csoda, hogy a legjobbak is minden szinten beleszürkülnek az európai átlagba, abból is leginkább a Közép-Kelet Európára jellemző átlag szintjébe, vagy annak is alsó felébe. Ugye ezzel/ennek okaival nem foglalkozik a parlament, azért mert kivétel nélkül mindenkinek vaj van a fején, nem csak a parlamenti pártoknak, hanem néhány parlamenten kívüli egylettel egyetemben mindenkinek.
A jellemző magatartás változatlanul az, hogy kivétel nélkül mindenki a periférián kívülre tolja ezt a területet, de beismerni nem meri egy sem ezeket az áldatlan állapotokat. Így aztán nem csoda, hogy a sikeresen kimúlasztott Csehszlovákia áldatlan örökségének romjain, minden előremutató elképzelés és gondolat nélkül tengődik ez az ágazat.
Van/volt a sztrájk miatt egy figyelemelterelő „vita”, ám a terület problémái rendezésének szándéka, sőt még annak a csírája sem látszik egyik oldalon sem. Az egészben az a legszomorúbb, hogy Szlovákia történelmének e téren messze legrosszabb bandája tovább garázdálkodhat, álproblémák emlegetésével és a figyelem jelentéktelen területekre való terelésével keltheti azt a látszatot, hogy dolgozik, holott legfeljebb csak munkába jár, s a jellegtelen ellenzék még arra sem képes, hogy egy ilyen helyzetben megbuktassa a minisztert! Miért?
Csupán azért mert maga sem tud/ tudna különbet állítani/javasolni a helyére, de legfőképpen azért, mert senki sem tudná az előremutató változás/változtatás feltételeit biztosítani. Ugyanis az oktatásügy egy nagyon lassan és nagyon sokára megtérülő invesztíció. Az ilyet pedig igen problematikus és fáradságos a választókkal elhitetni és a választási győzelem reményével eladni. Ehhez karizmatikus egyéniségek kellenének, melyekből sajnos egyenlőre egy sincs, s talán az 5 milliós bázis nem is tud ilyet/ilyeneket produkálni, akkor meg ugye be kéne ismerni, hogy az önállósulás minimum elhamarkodott lépés volt, s talán menekülni kéne valamely fejlettebb gazdagabb és nagyobb szomszéddal kötendő szövetség felé, csupán azért, mert ez az egyetlen lehetőség egy odavaló oktatási miniszter beszerzésére.
Ezt megelőzően általános nagytakarításra volna szükség, ahol a tüntetők kezében nem ártalmatlan kulcsok csilingelnének, hanem az elszámoltatásra alkalmas eszközök. Azt látni kell, hogy ez a társaság magától nem mond le, ezeket mindet, kormány vagy ellenzék egyformán, válogatás nélkül el kell távolítani biztonságos távolságba, csak akkor reménykedhetünk, hogy valami javulás áll majd be. Viszont a cserére nagyon oda kellene figyelni, mert a jelenlegi példa is mutatja, hogy szemétből bőséges tartalék van, vagy, ha nincs, akkor egy-két vírusgazda elegendő utánpótlást tud produkálni rekordidő alatt.
Fotó: sita
Varga Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36966,36933,36922,36896″}