1802. december 15-én, Kolozsváron született Bolyai János matematikus és hadmérnök, Bolyai Farkas fia és egyben tanítványa. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakjaként, az egyik leghíresebb magyar matematikusként emlékezünk rá, akit a matematika szinte minden ága érdekelt. Sikeresen foglalkozott korának számos alapvető problémájával a tudományos világtól teljesen elzártan, olykor évtizedekkel megelőzve más, nagy nevekhez fűződő felfedezéseket, vagy körülbelül ugyanabban az időben hasonlót alkotva. Több meglátása, kérdésfelvetése, sejtése beigazolódott, illetve bizonyítottá vált.
Prékopa András (1929–2016), Széchenyi-díjas matematikus a „geometria Kopernikusza” és az „erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”, címen emlékezett rá, míg Szentágothai János (1912–1994), Kossuth-díjas magyar tudós így jellemezte Bolyai Jánost: „A magyar nép géniusza a tudomány területén, legnagyobb fokon Bolyai Jánosban öltött testet.”
Emlékezete élő – akárcsak édesapjának, Bolyai Farkasnak – nemcsak Erdélyben, hanem az egész magyar nyelvterületen, sőt azon is túl. Sok intézmény, szakmai társaság viseli a nevüket, sok helyütt van emléktábla, szobor emlékezetükre. A legtöbb emlék Marosvásárhelyen van, ahol élt és dolgozott.
Bolyai János valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémiára került és ott kitűnő eredménnyel hadmérnökként végzett. Appendix című műve 1831-ben jelent meg, mellyel megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára.
Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, vagyis „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését” – mondták róla a munkásságát elemző matematikusok. Mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak eredményei, a komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai, melyek kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk.
Szintén elismerést érdemel zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként többek között részt vett a temesvári erőd korszerűsítésének tervezési munkálataiban is.
A Bolyaiak nevét és szellemét ma már számos intézmény, róluk elnevezett díj őrzi: Bolyai János Matematikai Társulat, Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Teleki-Bolyai Könyvtár (Marosvásárhely), Bolyai-jutalom, valamint a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Ma már Magyarországon is számos iskola viseli Bolyai János nevét. Sok helyütt emléktábla és szobor áll tiszteletükre.
Hagyatéka nagyrészt a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtárban, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattárának külön gyűjteményei között, mint önálló Bolyai-gyűjtemény található. Könyvtárnyi a Bolyaiak életét és munkásságát bemutató írások száma, egyesek szerint 25 ezerre tehető.
Arckép, festmény nem maradt fenn róla. A Marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzatán látható dombormű talán a leghitelesebb ábrázolása Bolyai János arcvonásainak.
1860. január 27-én halt meg. Két nap múlva katonai egyenruhájában temették el. “Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első” – áll a marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvében.
Varga János Székesfehérváron élő mérnöktanár így emlékezik a 220 éve született géniuszra: „A matematikusok úgy emlékeznek Bolyai Jánosra, mint a legnagyobb magyar matematikusra, de minden magyar úgy emlékezhet rá – a tudománytörténettel bizonyítottan – mint a valaha élt legnagyobb magyar tudósra, aki alapvetően járult hozzá egy tudományterületnek a gazdagításához, és ez által az egész emberi gondolkodásnak a fejlődéséhez.”
Forrás: Wikipédia, Fejér Szövetség előadóest
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
