A közelmúltban két felvidéki magyar római katolikus lelkipásztor Brüsszelben az Európai Parlamentben celebrált szentmisét Európáért, az ott dolgozókért, s mindazokért, akik jövőnkről, sorsunkról döntenek.
Dr. Fóthy Zoltán párkányi esperes urat kérdeztem, hogy jött össze a „különös” út, a lehetőség?
A brüsszeli út meghívás révén jött össze. Egy érsekújvári származású, párkányi gyökerekkel rendelkező fiatalember, Mišák Márk meghívására sikerült eljutni Brüsszelbe. Ő az Európai Unió Püspökkari Konferenciáinak Bizottságában (COMECE) dolgozik, a külügyi szekció titkáraként. Ez a szervezet lehetővé teszi az Európai Unió és a Katolikus Egyház közötti nyílt, átlátható és hivatalos párbeszédet, ugyanakkor az Európai Parlament részére olyan törvénytervezetek kidolgozásával is foglalkozik, amelyek az élet és a hit védelmére irányulnak. Így hát elmondható, hogy ők Európa jövője érdekében egy szellemi háború frontvonalain harcolnak. Jó volt látni az összetartó, főként fiatalokból álló, intelligens szakemberek csoportját, akik Európa katolikusait képviselik a törvényhozók felé.
Kivel utazott? Mi volt a célja, küldetése útjuknak?
Ft. Molnár Tamás atyát, volt káplánomat, a pozsonyi katolikus közösség jelenlegi lelkipásztorát szólítottam meg, aki szívesen csatlakozott hozzám. Utunk nem szakmai jellegű volt, inkább ismeretterjesztő. Mégis megfogalmazódott bennem egyfajta küldetés: Isten áldását és a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, valamint a tisztánlátás ajándékát kérni Európa politikusai számára, hogy emberi természetünk vonatkozásait és a hit szempontjait felismerjék és tisztán lássák. Erre a szándékra az Európai Parlament épületében szentmisét is celebráltunk, amelyet a brüsszeli európai intézményekben tevékenykedőkért ajánlottam fel.
A szentmisét milyen nyelven tartották? Kik vettek részt a szentmisén? Kivel találkoztak e rövid idő alatt?
A szentmise szövegei angol és francia nyelven hangzottak el. Végül 4 pap részvételével és néhány munkatárs, főként képviselők asszisztensei jelenlétében tartottuk a szentmisét, kérve az Úr áldását nem csupán az Európai Parlament, hanem a többi brüsszeli európai intézmény képviselőire. Vendéglátónk nagy precizitással készítette elő számunkra a programot. A parlamentet Mészáros Anikó mutatta be nekünk, aki több korábbi felvidéki parlamenti képviselő asszisztense volt. Mivel már megkezdődött a szabadságok ideje, nem volt lehetőségünk több EP-képviselővel találkozni. Szeretettel fogadott minket azonban a szlovák képviselet részéről Miriam Lexmann, aki a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom színeiben intenzív munkát végez különösen a keresztény értékek védelmében. A néhány ott töltött nap folyamán a COMECE főtitkárának, Manuel Barrioso Prieto spanyol atyának a vendégszeretetét is élvezhettük. De találkoztunk a brüsszeli magyarok lelkipásztorával, ft. Havasi István atyával is, aki már a hetvenes éveiben jár, de oly derűsen éli mindennapjait.
Milyen érzésekkel, tapasztalattal tértek haza? Valóban nagy a veszély az emberiség jövőjére nézve?
Az Európai Unió alapító atyáinak egy egységes, keresztény Európára irányuló elképzelését sajnos nem teljes mértékben tükrözi a jelenlegi helyzet. A brüsszeli politikában azonban nem csupán a keresztényellenesség érezhető, hanem a vallási semlegességből fakadó kiüresedés is, melynek következménye az, hogy az emberi elme már nem tudja egységesen megragadni létének kontúrjait. Könnyebb tehát azokat a keresztényeket támadni, akik elkötelezetten kitartanak azon emberi természetet érintő értékek mellett, amelyeket a teremtő Isten írt szívünkbe. Így hát, ma létezik a keresztények diszkriminációja Európában. Akik a keresztény hit fényében tekintenek az emberre, hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. A jogi jellegű keresztényüldözés tehát már javában folyik! Ha a relativista diktatúrát valaki elítéli, úgy vágják el az előrehaladását, mint egykor Rómában, ahol sokan keresztény hitükért elveszítették állásukat, sőt, életüket is áldozták hitükért.
A keresztény hit azonban komplex módon szemléli az embert. És láthatjuk, hogy a nyugati világban is vannak olyan élő hitű emberek, akik egzisztenciális mélységben élik hitüket, és jellé váltak a szekularizált társadalom megalkuvó, kiüresedett alakjaival szemben. Az ő tanúságtételük nem csupán a jelen számára megragadó, hanem a jövőre irányulóan építő jellegű: valóságosan építi Európa jövőjét. A veszély ugyan nagy, de a helyzet nem reménytelen!
Mi az üzenete ennek az útnak az ott dolgozó európai küldöttek és az emberek felé?
Csupán emberként és keresztényként akartunk jelen lenni egy szekularizált világban, amelynek csak akkor van jövője, ha az emberre nem a puszta mulandóság fényében tekint, hanem engedi, hogy az öröklét ténye – mely a keresztény misztériumban nyugvópontra jutott – eljusson az emberek szívéhez.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
