Nemzeti ünnepünk alkalmából magas állami kitüntetéseket adtak át. Felvidéki – illetve felvidéki kötődésű – díjazott Kovács Gergelyné, Burián László és Nemes Andrásné Budapesten, Havasi Péter, Duncsák Attila és Gábri Rudolf Kassán vette át az elismerést. Koncsol László Külhoni Magyarságért Díjban részesült.
Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a nemzet színházában tartott augusztus 19-i délelőtti ünnepélyes díjátadón kiemelte: a kitüntetések arra szolgálnak, hogy visszahelyezzék a teljesítményeket a helyükre, arra hogy kijelöljék az értékeket, és a nemzeti közösség számára viszonyítási pontokat határozzanak meg. A kitüntetetteket méltatva megjegyezte: a személyiség és az alkotás egységére mutatott rá, arra, hogy az élet és a mű együtt lesz életművé. Úgy vélte, Szent István életében „a személyes döntés és az uralkodói tettek egymásra találtak, egymást erősítették”. Utalt arra, hogy amit Szent István az országnak akart – a keresztény hitet – azt saját személyes útjának is választotta és fiának is ezt ajánlotta.
Az ünnepségen több mint félszáz kitüntetett – köztük művészek, tanárok, orvosok, sportolók, tudósok, újságírók – vehették át a Magyar Érdemrend közép- és lovagkeresztjeit, valamint a Magyar Arany-, Ezüst- és Bronz Érdemkereszteket.
Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott Kovács Gergelyné, kultúrtörténész, akinek nagy szerepe volt a hegyvidéki Esterházy szoborállításban.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter Magyarország köztársasági elnöke megbízásából adott át elismeréseket.
Kassán augusztus 19-én Kövér László házelnök volt az ünnepi szónok. A magyar Országgyűlés elnöke beszédében kiemelte: elődeink független államot teremtettek, mert tudták, hogy a függetlenségében sérült állam nem tudja szolgálni a hazát, a hazában élő magyarok és nem magyarok érdekeit. Hozzátette: az 1956-os forradalom rövid ideje után az állam igazi, újbóli függetlenségét a rendszerváltással, de még inkább a 2010-es választások után nyerte vissza, a választók akkor a nemzeti összetartozás megerősítésére, a magyar állam újjá építésére, a magyar érdekek képviseletére, a biztos hazára voksoltak.
Koncsol László író, költő, műfordító, zenész, számos tanulmány-, esszé- és verskötet szerzője, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, Csallóköz helytörténésze.
Koncsol László 1936-ban született Deregnyőn, református lelkész családban. 9 évesen családja menekülni kényszerült a deportálások elől. Ez a magyarázata annak, hogy bár Sárospatakon kezdett gimnáziumba járni, Komáromban érettségiett, majd a Komenszki Egyetemen magyar-szlovák szakon végzett. 1963–1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1966–1974-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1975–1985 között szabadfoglalkozású író, 1985-től a dióspatonyi szövetkezet alkalmazásában a község és környékének helytörténésze. 1999-től a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. 2001–2003-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke. 2002–2005-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház világi főgondnoka.
Koncsol László 1954-től publikál; irodalomkritikusként az 1960–1980-as években volt aktív, azóta főleg helytörténeti tanulmányokat és könyveket ír, szerkeszt. A Csallóközi Kiskönyvtár sorozat elindítója és felelős szerkesztője. Jelentős műfordítói munkássága is. Főbb díjai, kitüntetései: Madách Imre-díj (1979, 1991); Fábry Zoltán-díj (1993); Bethlen Gábor-díj (1994); A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2004), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2005); Posonium Díj Életműdíja (2006); József Attila-díj (2008); Tőkés László-díj (2009).
A további kitüntettekről és a magyaroszági ünnepségekről ITT>>> olvashatnak.
A kitüntetteknek gratulálunk!
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41240,41236,41222,41219,41194″}